Philatelia, 1924 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1924-10-01 / 10. szám

14. oldal

az az ékesen iró toll, nincsen az az ékesszoló száj, amely ezeket a haramiákat megszólalásra bírja. Ezek közönséges utonállók, akik a jóhiszemű, gyanútlan pasast egyszerűen kirabolják és azután köd előttem — köd utánam egyszerűen eltűnnek. Ez a tipus a belyegbetyárok legközönségesebb válfaja.

Változatosabb figurákat találunk a kifogásokat kereső de alapjában az előbb említett csirkefogókkal teljesen egyenértékű gentlemanek közöli. Ezek bámulatos leleményességet fejtenek ki abban, hogy milyen agyafúrt, ravasz huncutságot esze jenek ki a célból, hogy a megkaparintott küldeményeket ellenszolgáltatás nélkül megtarthassák — 30 éves gyűjtői pályám néhány érdekesebb ilyen huncutságát tanulság céljából itt közlöm :

1. A. M. bécsi kereskedőnek a küldött választék nem tetszett, azt ö visszaküldte, de a feladó vevényt — auf Enrenwort — elvesztette.

2. R C. portugáliai ügyvéd egy 980 frcs értékű küldeményemért egy abszolút ki}Ogástalan, 1854 évi használatlan 50 Reises . . . hamisítvánnyal kívánt boldogítani.

3. Egy palermói tanár egy 26400 M. értékű küldemény! „Schund“-nak jelzett és azt — egy nagvlelküségü rohamában — egy ottani kórháznak ajándékozta. A nemes kebel!

4. K. N. busk-i lelkész (de csak pópa) szerint 3200 M értékű küldeményemet a vámnál elkobozták. A megejtett vizsgálat szerint ez a állitás valótlannak bizonyult és a rendeltetési hely póstahivatala igazolta, hogy a pópa a küldeményt rendben átvette, mire Istennek ez az igazán érdemetlen szolgája „tévedés“-re hivatkozva, küldeményemet kb. legfeljebb 200 Márka összértékű, legközönségesebb lengyel „Schund"-dal viszonozta.

5. A. C. saloniki-i gymnáziumi tanár egy 11400 márkás küldemény ellenében egy — a megfelelő mezőkben mesés pontossággal katalogizált, de egyébként teljesen üres cserefüzeteket küldött be! Jaj! Bocsánat, tévedtem! A bélyegmezők közepén mindenütt ott diszlett a teljesen sértetlen klebefalze 1

6. W. F. hamburgi ügynök szerint egy nagyobb értékű küldeményemet egyik alkalmazottja ellopta és kért, hogy várjak az ügy törvényszéki letár- gyalásáig. Még ma is várok!

7. K. B. dán postatiszt állítólagos visszküldeményét nem adta fel ajánlva, hanem csak közönségesen, de — bizony Isten — feladta.

11-12. szám

7. A. J. georgenthali bácsi küldeményemet rendelkezésemre bocsátotta és amikor a visszaportót beküldtem, feleletül egy női Írással cimzett gyász- jelentést kaptam, melyben az eredeti cimzett halálát közölték. A gyengébb szivuek megnyugtatására szolgáljon, hogy a szegény halott azóta feltámadt, mert már több helyen olvastam azóta cserehlrdetést.

9. S. P. danzigi szappangyáros 16400 márka értékű küldeményemet több havi fenyegedödzés és ügyvédi interventió után a legközönségesebb szemétáruval — persze szigorúan katalogizálva — egyenlítette ki Hogy ette volna meg a magagyártotta szappanját 1

10. I. van der I. paramaribol alak egy 1918-ból származó, 27560 Márka értékű választékomat 1923. nyarán 2 drb. használatlan 10 centes amerikai bélyeggel vélte kiegyenlíteni, mert hiszen 27560 Márka akkor 20 cen'et ért! Megjegyzendő, hogy ezt a szédü- leiesen mesés eredményt is csak a konzulátus közbelépésével érhettem el.

11. U. von M. berlini „Hochschüler" 1170 valutamárka értékű küldeményemet egy, sage egy darab 1000 márka (de papirmárka 111) névértékű, magyar pénzben 00000001 fillért érő bélyeggel vélte teljesen kiegyenlíteni.

Ezek és Ilyenek a bélyegbetyárok fogásai. De a közönséges, esetlen, átlátszó huncutságok között itt-ott sok — jobb sorsra érdemes — ötletességet, elmésséget, sőt elvétve igazán szellemes, bosszankodásban is mosolyra késztető stlklikre is bukkanunk Ezekből is bemutatok egy párat:

1. A cimzett a küldeményért bianco- váltót küld, de annyira biancot, hogy még a nevét is elfelejti ráírni.

2. Bélyeg helyett néhány trágár fényképet küld azzal, hogy reméli, hogy a képek okozta kellemes izgalom csillapítani fogja a bélyegek elveszte fölött érzett felháborodásomat

3. Egy francia gavallér a legékesebb nyelven óva int attól, hogy olyan svindlereknek, amilyen ő, felüljek.

4. Bgy bécsi „Händelfanger“ (Szellemes hangú „DIPLOM“-mal ismeri el „dem edlen Spender“ a nagylelkű ajándékot.

5. Egy nápolyi talián a legridegebb hangon kijelenti, hogy ellenséges ország alatvalójátói kapott küldeményt hazafias okoknál fogva nem intéz el.

De a legcifrább esetem a következő volt:

Ezelőtt kb. 20 évvel egy német szaklapban egy hirdetés jelent meg, melyben egy Ü. O. nevű olasz bélyegPHILATELIA