Philatelia, 1924 (10. évfolyam, 1-10. szám)
1924-10-01 / 10. szám
2. oldal PHILATELIA 11-12. szám küldöncök vitték országokon keresztül az üzeneteket (igaz királyi üzeneteket!); ha a múlt századok lovospostáira is gondolunk, romantikus mesetörténeteknek tűnnek fel a mai postával való összehasonlításban, mikor repülőgépek hátán szállanák a postacsomagok vagy rádió utján másfélóra alatt továbbítják Budapesten a Newyorkban feladott távirat-levelet. A régi jó idők postáinak történetéből, érdemes volna mennél több adatot megismertetni a filatélistákkal. hisz a bélyeg- gyűjtést teljes egészében csak az tudja élvezni, aki megismeri nemcsak a bélyeg, de a posta történetét is, aki szeretettel foglalkozik mindazon dolgokkal melyek összefüggésben állanak a bélyeggyüjtés tudományával. Bennünket első sorban a magyar posta története érdekel, mely az idők folyamán hol önálló volt, hol pedig osztrák vagy török fennhatóság alatt állott. Hosszú volna ez alkalommal még vázlatosan is foglalkozni a magyar posta történetével, ezért most csupán Ízelítőül néhány levelet közlök le (Munkás László búvárkodása nyomán), melyek kitünően világítják meg a akkori posta viszonyokat. Az alábbi levelet a felső- magyarországi királyi javak adminisztrátora Eperjesről 1556- ban küldötte a pozsonyi kamarához : „Józsa posta hozott nekem tegnap előtt Uraságtok leveleivel két csomag királyi levelet, melyek egyike az erdélyi püspöknek, másika Dobó István erdélyi vajdának (az egri hős; szerk.) szóllott. Ezeket azonnal elküldtem a kassai postamesternek, kivel a múlt napokban elvégeztem, hogy amit hozzákül- dök, azt sürgősen továbbítsa. Ugyanezen postamestertől hallottam, hogy a leveleket mostanában biztonsággal csak Tas- nádig lehet a postával küldeni, de onnan Erdélybe már nem egykönnyen. Megmondtam különben ennek a postamesternek, hogy ha a posták (postások; szerk.) útját még Tasnádig sem látná biztosnak, fogadjon fel valami megbízható embert, aki a leveleket képes legyen Erdélybe elvinni; én majd gondoskodni fogok annak béréről és költségéről. A posták nagy nyomorba jutottak, már hatodik hónapja vannak fizetés nélkül, amely körülmény az állapotot még inkább megnehezíti. Jó volna, ha Uraságtok, akik az ő fizetésükről gondoskodni kötelesek, ezen annyira szükséges szolgákat ne hagyják fizetés nélkül.“ Ebből a levőiből láthatjuk, hogy a posta ez időben Magyarországon még nem igen volt köz- használatban s égés szervezettsége primitiv volt, hihetetlen rosszul fizetett postásokkal akiket akkortájt röviden postának neveztek. 1680-ban Soós Ádám uram a kassai postamester, ki a „cenzúráról“ a következő levélben panaszkodik a pozsonyi kamarához címezve: „Itt Kassán az az eljárás követtetik, hogy minden és mindenfelől beérkező levélcsomagok és egyéb magánlevelek nem az én házamhoz vagy posta- hivatalomhoz, hanem egyenesen a helybeli hadi parancsnok úrhoz vitetnek a városi szolga által és a bezárt csomagok az én odahivatásom után ő általa az én jelenlétemben bontatnak fel és nézetnek át. Az átnézés után az ott nem maradók
