Philatelia, 1923 (2/9. évfolyam, 1-8. szám)
1923-08-15 / 7. szám
6. oldal PHILATELIA 7. szám Mégegyszer az 1874/81-es vágott széli) magyar bélyegekről. Örömmel láttam, hogy a Phila- telia májusi számában, a vágott szélű magyar bélyegekről Írott cikkem kellő érdeklődést váltott ki. Két oly kiváló szakírónk is reflektált rá, mint Rédey Miklós ur Öméltósága és Dr. Weinert ur a Donaupost szerkesztője. A dolog természeténél fogva azonban mindketten némi kétséggel vannak J vágottszélü bélyegeink iránt; mig | azonban Weinert dr. a cikkemmel kapcsolatban bemutatott levéldarabon levő fogazatlan bélyeg lebe- tüzésének bizonyítható valódiságát is kétli, azaz rendkívül tartózkodó ezekkel szemben, Rédey Öméltósága — mint láttuk — a következőképen magyarázza ezek létezését: 1. Kicsempészett makulatúra darabok kerültek levelekre. 2. Cimszalagból vagy borítékból kivágott darabok használtattak fel bérmentesítésre. 3. Fogazott példányok körülvágattak és igy lettek használva, j Weinert dr. ur túlzott óvatossága nem helytálló, mert a szóban levő példány betüzésének valódisága vitán kívül áll. A legközelebbi jövőben alkalmam lesz Őt személyesen is meggyőzni erről, mikor tulajdonomban levő néhány ily példányt fogok Neki bemutatni. Ami Rédey Öméltósága magyarázatát illeti, azok minden bizonynyal helytállók, csupán nem adják teljes megoldását a vágott szélű bélyegek problémájának. Mert igaz, hogy makulatuia darabokat, melyek még períorálatlanok voltak, kicsempésztek s esetleg ezekből le is bélyegeztek néhányat (azt j kétlem, hogy postát is futottak volna !), való az, hogy borítékból és cimszalagból kivágott példányok rendes postai bérmentesítésre használtattak s számos gyűjteményben meg is találhatók, előfordulhatott s bizonyára mrg is történt, hogy minden különösebb ok nélkül levágták a bélyeg perforációját s igy ragasztották fel —- de hogy minden ilyen ismeretes vágott sfcélü levélbéiyeg (szóval nem makulatúra és levél vagy cimszalag kivágás) ezen utóbbi eredetű volna szinte hihetetlen előttem. Sajnos, eddigi utánjárásaim közbén semmi pozitív bizonyítékra nem akadtam az egy Hlatky- Schlichter féle összefüggő használt darabon kívül, viszont az ellenkező álláspont sem mutatott fel annyit, hogy a levéldarabokon ismeretes vágott szélű példányok felett máris pálcát törjünk. Mert minden körülmények között éide- kesek és nagybecsüek az ily darabok, de mily más szemmel néznénk rájuk, ha kiderülne, hogy a perforált ivek között egy-egy perforálásán is a postáshoz jutott s ezek szabályszerűen elhasznál - tattak. Rédey Öméltósága cikke után nem hirom elképzelni, milyen címen vették fel a „Rédey, Erdődi, Kner hiányjegyzében“ a vágott szélű bélyegeket is ? A szerzők között valakinek kellett bizonyítékkal vagy legalább is valami támponttal bírni ezek létezéséről. No de most nem folytatom a vitát, mégegyszer hálásan köszönöm a megjegyzéseket s remélem nem nagy idő múlva már újabb adatokkal is megvilágíthatom a vágott szélű bélyegek problémáját. Örvös János. Négy ilyen szelvény beküldője válaszportó el- lenében szép bélyegajándékot kap. ___
