Philatelia, 1923 (2/9. évfolyam, 1-8. szám)

1923-08-15 / 7. szám

6. oldal PHILATELIA 7. szám Mégegyszer az 1874/81-es vágott széli) magyar bélyegekről. Örömmel láttam, hogy a Phila- telia májusi számában, a vágott szélű magyar bélyegekről Írott cikkem kellő érdeklődést váltott ki. Két oly kiváló szakírónk is reflektált rá, mint Rédey Miklós ur Öméltósága és Dr. Weinert ur a Donaupost szerkesztője. A dolog természeténél fogva azonban mind­ketten némi kétséggel vannak J vágottszélü bélyegeink iránt; mig | azonban Weinert dr. a cikkemmel kapcsolatban bemutatott levélda­rabon levő fogazatlan bélyeg lebe- tüzésének bizonyítható valódiságát is kétli, azaz rendkívül tartózkodó ezekkel szemben, Rédey Öméltó­sága — mint láttuk — a követ­kezőképen magyarázza ezek léte­zését: 1. Kicsempészett makulatúra da­rabok kerültek levelekre. 2. Cimszalagból vagy boríték­ból kivágott darabok használtattak fel bérmentesítésre. 3. Fogazott példányok körül­vágattak és igy lettek használva, j Weinert dr. ur túlzott óvatos­sága nem helytálló, mert a szóban levő példány betüzésének valódi­sága vitán kívül áll. A legközelebbi jövőben alkalmam lesz Őt szemé­lyesen is meggyőzni erről, mikor tulajdonomban levő néhány ily példányt fogok Neki bemutatni. Ami Rédey Öméltósága magya­rázatát illeti, azok minden bizony­nyal helytállók, csupán nem adják teljes megoldását a vágott szélű bélyegek problémájának. Mert igaz, hogy makulatuia darabokat, me­lyek még períorálatlanok voltak, kicsempésztek s esetleg ezekből le is bélyegeztek néhányat (azt j kétlem, hogy postát is futottak volna !), való az, hogy borítékból és cimszalagból kivágott példá­nyok rendes postai bérmentesítésre használtattak s számos gyűjte­ményben meg is találhatók, elő­fordulhatott s bizonyára mrg is történt, hogy minden különösebb ok nélkül levágták a bélyeg per­forációját s igy ragasztották fel —- de hogy minden ilyen isme­retes vágott sfcélü levélbéiyeg (szó­val nem makulatúra és levél vagy cimszalag kivágás) ezen utóbbi eredetű volna szinte hihetetlen előttem. Sajnos, eddigi utánjárásaim köz­bén semmi pozitív bizonyítékra nem akadtam az egy Hlatky- Schlichter féle összefüggő hasz­nált darabon kívül, viszont az ellenkező álláspont sem mutatott fel annyit, hogy a levéldarabokon ismeretes vágott szélű példányok felett máris pálcát törjünk. Mert minden körülmények között éide- kesek és nagybecsüek az ily dara­bok, de mily más szemmel néz­nénk rájuk, ha kiderülne, hogy a perforált ivek között egy-egy per­forálásán is a postáshoz jutott s ezek szabályszerűen elhasznál - tattak. Rédey Öméltósága cikke után nem hirom elképzelni, milyen címen vették fel a „Rédey, Erdődi, Kner hiányjegyzében“ a vágott szélű bélyegeket is ? A szerzők között valakinek kellett bizonyí­tékkal vagy legalább is valami támponttal bírni ezek létezéséről. No de most nem folytatom a vitát, mégegyszer hálásan köszö­nöm a megjegyzéseket s remélem nem nagy idő múlva már újabb adatokkal is megvilágíthatom a vágott szélű bélyegek problémáját. Örvös János. Négy ilyen szelvény be­küldője válaszportó el- lenében szép bé­lyegajándékot kap. ___

Next

/
Thumbnails
Contents