Philatelia, 1923 (2/9. évfolyam, 1-8. szám)
1923-05-15 / 4. szám
4. szám PH1LATELIA 9. oldal gyűjtők inkább oly iveket vásárol- j janak 20 % felárral a hivatalos bélyegértékesitési irodánál, melyek nincsenek átütve. E rövid szemelvény bizonyítja, hogy' számos oly dolog van, amiről gyűjtőink zöme nem igen tud, dacára annak, hogy a különlegességgyüjtés rendkívüli kedveltségnek örvend nálunk. Figyeljük meg minden egyes bélyegünket, még a legközönségesebbet is, sokszor nem várt érdekes dolgokra fogunk bukkanni. Katalógus probléma. Irta: Örvös János. Nem lehet tovább halasztani ennek a fontos kérdésnek a megbeszélését, a gyűjtői érdekek sürgetve követelik, hogy a mai kaotikus állapotokból kiutat keressünk. A Michel katalógus egyeduralma a gyűjtők zömének rettenetes állandó megkárosítását | jelenti. Mert hiába praktikus, szim- | patikus, jóindulatú és világos ez j a katalógus, különibözö márka j értékelései folytán csaknem kivétel ' nélkül hamis értékelést ad Nem vonjuk ugyan kétségbe, hogy Michel eltud igazodni a katalógusán, mi azonban sok-sok ezer j gyűjtővel erre képtelenek vagyunk, j Megértjük a „Valuta Márka' jelzést, mely a magyarázatok alapos bemagolása után jobb mint a lei, j kb. olyan mint a dinár, nem j olyan jó, mint a Ke. stb. stb., de állítjuk, hogy a valutaárak a leglehetetlenebb helyekre vannak fel- j tűzve. Már maga az a beállítás j is abszurdum, hogy minden jó I valutájú ország valutaáras, még j ha milliószámra forgalomban levő j bélyegről is van szó, inig valutagyenge országok sok elsőrangú bélyege, ha az a háború óta jelent meg minden körülmények között nettó áras. Különösen ez a „nettóár“ az, amit mi sehol sem értünk. Michel minden hónapban uj kulcsot közöl a netto marka számítására, ahhoz viszonyítva, miként áll időnkint a márka. De legutóbb már azt a disztingválást is bevezette, hogy forgalomban lévő nettomárkás bélyegek legfeljebb 50°/o felárral számítandók, a többiek azonban az érvényes kulcs szerint szor^andók. És mi lesz" holnap, ha a forgalomból kivonnak egy bélyeget ? A kulcs szerinti 40-szeresét vegyük ? Nyilván való, hogy elméletileg is abszurdumokhoz jutunk, a gyakorlatról nem is beszélve. Nagyon sok árjelzési hibáját tudnánk a Michel katalógusnak felsorolni: miért netto márkások a megszűnt Bosznia 1914 óta megjelent bélyegei, hisz pl. az 1916-os Fe- renc-József sornak egészen „klasz- szikus“ ize kezd lenni, miért nettó márkás a magyar hadi I. sor, (mely jobb, mint a valuta márkás árvíz) és miért valuta márkások az 1917-es bulgár bélyegek. (Sejtjük ugyan Michel naiv rációját: mert Bulgária később avatkozott be a háborúba !)? Megkérdezhetnénk még, hogy az égig nyúló magas értékelések mellett, miért oly szűkkeblű Michel a magyar és osztrák bélyegekkel szemben, de nem folytatjuk tovább, hanem a rengeteg tapasztalat után megállapítjuk, hogy a gyűjtők képtelenek eligazodni Michel árjelzései között, azokat a leghely- telenebbül értelmezik s végeredményben egy igen veszedelmes illúzióban ringatják magukat bélyegeik értékét illetőleg. Ez a körülmény kell hogy minden gyűjtőt egy olyan katalógu-hoz vezessen, amely használata mellett egyrészt megkiméltetünk bélyegeink túlértékelésétől, másrészt el is tudunk igazodni árjelzései között.
