Philatelia, 1923 (2/9. évfolyam, 1-8. szám)

1923-05-15 / 4. szám

4. zám PHILATELIA 7. oldal letessé fejlődött emberi repülés­nek. Nézzük csak a 15 centimes-os értéket. A hatalmas svájci hegyek alacsonyan húzódnak végig és a teljesen sima háttérben (ür és ég­bolt) mint valami égi csuda száll tova a gép. Ha lehet még sike­rültebb modern bélyeg az 50 cen­times-os érték. Az egész bélyeg a csillagos mennyboltot mutatja, középen a repülőgép, melynek propellerje a legfényesebb csillagnak tűnik elő. Nem tudunk igy lelkesedni a 35-ös érték iránt. Modern, ötletes de léleknélküli, pedig a bélyeg­nek is kell hogy lelke legyen. A „modern" bélyegek közé so­rozható uj svéd, uj holland, svájci repülő s még néhány ország mo­dern bélyege csak a kezdet kez­detét jelenti, meggyőződésünk, hogy az olcsó kőnyomatos előál­lításban is megfogják a művészek találni a modern bélyeg készíté­sének lehetőségét. És a kátyúba jutott általános bélyeggyüjtés me­gint magához tér egyidőre az összes „modern“ bélyegek önálló gyűjtése révén, (ö. J.) Amit még nem minden magyar bélyeggyűjtő tud Irta: Dr. Weinert Győző Tagadhatatlan, hogy manapság gyűjtőink egész más szemmel nézik a magyar bélyegeket, mint hajdanta; pontosan megfigyelik vízjelüket, gyűjtik a vízjelek­ben a csillagot és lV-est is, az álló és a fekvő keresztet, régebbi kiadásoknál az oly érdekes 11 Va es szükségfogazásokat. Teszik ezt azért, mert mindez néhány buzgó szakirónak fáradhatatlan propa­gandája révén végre belekerült —- úgy ahogy — a német bélyeg­katalógusokba. Van azonban még számos érdekes hungarikum, amire a magyar gyűjtők figyelmét még nem hívta fel a szaksajtó, — ezekről akarok ma néhány sort írni. Michel 750 valutamárkára érté­keli a rozsda barna 15 krajcáros a „Donaupost“ szerkesztője. 1872-est és helyesen. Vájjon hány gyűjtő dicsekedhet azzal, hogy eme elsőrangú ritkasággal rendel­kezik ? Rendesen a sárga papi- rosu 15-össel tévesztik össze, mert a sárga gummi a bélyeg papírját sárgára, esetleg barnára, a bélyeg színét pedig vöröses- barnára festi. De nem ez az igazi „Kupfer“ válfaj, hanem az, amelynél a papír fehér, a bélyeg száma pedig élénk rozsdabarna. E színválfajból alig ismerünk többet 10-12 példánynál, tehát feltétlenül ritkább a kőnyomatos 3 krajcárosnál. Ha már színeltéréseknél tar­tunk még két bélyeget kell meg­említenünk, amelyeknél gyakori az önámitás. Ilyen az 1872-es „schwarzbraun“ 15-ös és a kraj­cáros ujságbélyegek kanárisárga

Next

/
Thumbnails
Contents