Philatelia, 1918 (5. évfolyam, 43-48. szám)
1918-07-15 / 46-47. szám
7—8 (46-7.) szám PHILATELIA 109. oldal „Gyűjtök Lapjá-“nak f. é. márciusi számában egy „Magyar Ifjúság“ cimű diáklapról, melynek 1887-es évfolyamában szó esik bélyegekről, sőt állandó szerkesztői üzenetek találhatók benne a bélyeggyüjtésről. Markovich érdemes munkát végzett azzal, hogy szakirodalmunk ezen legrégibb torzalakját a maga kezdetlegességében megörökítette. A „Zászlónk“ c. ifjúsági lap is foglalkozott néhányszor kisebb cikkekben a bélyeggyüjtéssel, ugyanúgy az „ Uj Idők." Sokkal fontosabb szerepet töltöttek be hazánk szakirodaimában a 6. Németnyelvű bélyeglapok melyek megérdemlik, hogy függelékképen tárgyaltassanak. Természetesen csak a Magyarországon megjelent németnyelvű újságokról óhajtak szólni. Ezek fontosabb szerepet töltöttek be, mintsem gondolnók; közvetítőkként szerepeltek köztünk és a német gyűjtők hatalmas tábora között. Végtelen sokat használhattak volna hazai gyüjtőközönségíinknek, ha épen ezek a lapok nem lettek volna oly silányak, sőt néha romlottak, amilyenek sajnos a valóságban voltak. Ha legalább egy erős és bizalmat keltő komoly német lappal rendelkeztünk volna eddig, akkor ma odakünn egészen más hírünk volna és nem terjedt volna el külföldön annyi pangermán, illetve osztrák izü ostobaság meg tudatosan rosszakaratú információ rólunk. Magyar lapokat külföldi nem olvas, természetes tehát, ha téves hirek terjednek el bélyegeinkről és rossz hírnevét költik odakünn kereskedőinknek, gyűjtőinknek, részben jogosan, részben vetélykedésböl. Ép ezért nélkülözhetetlennek tartok nálunk egy komoly német lapot, amely kifelé képviseli érdekeinket s bár német nyelven, de magyar szellemben ir mindarról, ami alkalmas a külföld figyelmét hazánk bélyegeire és gyűjtőire felhívni, s amely éber figyelemmel kisér minden ellenünk irányuló támadást. Mielőtt rátérnék a tulajdonképeni, vagyis tisztára német nyelvű magyarországi lapokra, érinteni óhajtom még azokat a korcs- ujságokat, melyek magyar és német nyelven jelentek meg. Ezekről máris szó volt eddig, csakhogy szándékosan elhallgattam náluk a német részt azért, mert eddigi fejtegetéseimben csak a magyar szöveg volt a fontos, másrészt pedig azért, mert az ilyen kétnyelvű lapok német melléklete egytől egyig értéktelen szokott lenni. Értéktelen egyrészt azért, mert szinte kivétel nélkül csupán fordításokkal találkozunk bennük, legtöbbször még hozzá gyatra, erőltetett németséggel és botrányos helyesírással. Másrészt azért értéktelenek, mert nem felelnek meg ama célnak, amely fentiek szerint létjogosultságot kölcsönöz hazánk filateliájában a német nyelvnek. Mert valamely lap vagy tisztán magyar nyelvű legyen, vagy pedig kizárólag német nyelvű. A magyar és német szó ugyanazon lapban nem fér meg egymással. Nem tekintve azt, hogy amolyan schwarz-gelb, osztrák magyar benyomást tesz a
