Philatelia, 1918 (5. évfolyam, 43-48. szám)

1918-09-15 / 48. szám

9. (48.) szám

PH1LATELIA

133. oldal

jegyzet írójának a kezébe és ezekkel zavarja össze. Mert a negyedik változatnál a kör — mindig körnek látszik és azt még töredékeiben is könnyű mint ilyent felismerni.

Ugyancsak az első, második változattal (ellipszis, IV-sel és csillaggal, vagy anélkül) való összetévesztésre vall a gyári vízjelre vonatkozó jegyzet is. A vékony papirosnál a gyári jelzés már szabályszerűen mindig előfordul a meghatározott térközökben, nem pedig, amint Kohl Írja, ,vereinzelt", vagy Senf „hie uná áa“. Az meg, hogy a papirosminőség számjelzését Vl-nak jelzik, megesik még olyan éles megfigyelő specialistákkal is, aminő Biró Marcel. Nem csodáljuk, nem is rójuk fel. Miért? Mert a VI oly gyakran fordul elő az 1899. és a következő 1900. évi kiadásban, hogy bátran azt vehették a rendes számnak, mikor még nem ismerték határozottan a papirosminőség jelzésszámát.

Nagy anyag szorgos átvizsgálása után jön csak rá az ember, hogy az egésznek az az oka, hogy a nyomáász jobb heraldikus volt, mint a víznyomókat készítő mechanikus, aki a papirosminőséget IV-sel jelezte, de a korona keresztjét a heraldikai megállapítás és használat ellenére jobbra döntötte, holott balra kellett volna. Amikor a kész, vízjeles papiros a nyomdába került, a nyomdász a koronát nézte és úgy helyezte be a papirost a gépbe, hogy a korona állása szabályos legyen és nem a számra ügyelt, mely a korona keresztjének szabálytalan állása következtében ilykép VI lett IV helyett.

Ez nem kombináció, hanem tény. így állott elő azután az a furcsaság, hogy a rendes, szabályos vizjelállás (a IV-es) ritkaság lett; mig ellenben a szabálytalan tükörkép: a rendes vizjelállás visszája lett a rendes.

Amit Kohl Hanábuchja az átmenetileg való használatról ir, az inkább a vizjelnyomókra vonatkozik, mintsem a papirosra.

Amint az elmondottakból láthatjuk, az 1898—1899. kiadás bélyegei a specialisták részére elsőrendű anyagot alkotnak, de még a rendes gyűjtőknek is okvetlenül ki kell terjeszkedniök kétféle kiadás elkülönítésére, amit a következőkben összegezek:

A) 1898. A papiros fehér, kemény, át nem látszó. Vízjele erős s tisztán látszik az élén álló ellipszisben a nagy magyar korona, 27 mm. talpszélességgel, (csillag és IV nélkül). A korona keresztje hol balra, hol jobbra dől egy-egy ivén. Enyvezés fehér. Szináttörés alig fordul elő, ellenben a bélyegképen még elég gyakori a számkeresztezés. Ez a kiadás tiz és fél hónapig volt forgalomban. (1898. okt. 15.—1899. szept.). Egyedül a külföldi ujságilleték-oélyegeken maradt 1900: jun. 30-ig, amikor is az 1900. X. törvénycikk értelmében ezek megszűntek, mert még az első készlet elegendő volt.

B) 1899. A papiros kémikailag preparált vékony papiros. Szin- áteresztő. Vízjele gyenge, elmosódott, néha alig is látható egyikmásik vonala. Formája nem ellipszis, hanem 45 mm. átmérőjű