Philatelia, 1918 (5. évfolyam, 43-48. szám)

1918-07-15 / 46-47. szám

106. oldal

PH1LATEL1A

7^8. (46-7.) szám

Ä magyar bélyegirodalom története.

Irta Dr. Weinert Győző, Pozsonyban.

(5. Folytatás.)

Általános rész.

Lapjaink kiadói.

Vizsgáljuk közelebbről eddigi lapjainkat, ki volt a kiadójuk és mért jelentek meg, mi volt a tendenciájuk?

A „Világposta“ (1899-ben) azért indúl, hogy magyar nyelvű szaklap is legyen a világon. Szerkesztője Arany Mór, önzetlen bélyegbarátnak látszik, a kiadó azonban már kereskedő (Faludi). Tisztára gyüjtőlap a „Bélyeggyűjtőaz Első Hazainak házi lapja. Mint ilyen természetesen az egylet érdekeit szolgálja elsősorban, de számos komoly szakcikket is hoz, főleg Déri Ernő, Szécsy Artur és Trebits Gyula, az egylet ezen oszlopos tagjainak klasszikus tollából. Nagy súlyt, sőt túlsúlyt ad az újdonság- rovatnak. A „Magyar Bélyeggyűjtőt“ kétféleképen kell megítélni aszerint, hogy önállósága idejében vizsgáljuk, vagy akkor, amikor Székula lapjának melléklete. Mindkét esetben Székula a kiadó, de azért a lap épen nem mondható kereskedői újságnak, amikor önállóságának idejét éli. Főleg 1907—8-ban a tökéletesség oly ritka fokát éri el, hogy azóta sem akadt hasonló jóságú magyar lap. Déri Imre vérbeli iró és gyönyörű, élvezetes tartalomról, kiváló munkatársakról gondoskodik. Finom papiros, jó, hibátlan nyomás jellemzi a lapot technikailag is. Páratlan a „Széljegyzetek“ rovata. A lap tisztára az ideális gyűjtés érdekeit szolgálja és testestül-lelkestül magyar gondolkozású. Sajnos közönségünk nem támogatja és Így megszűnik, illetve beleolvad Székül.! főlapjába, ahol aztán idővel mindinkább elkorcsosul és végül márcsak torzképe a hajdani gyönyörű „Magyar Bélyeggyűjtőnek.“

A temesvári „Levélbélyegiőzsde“ mint kereskedői lap indul, de 1907-től kezdve átalakú 1 ideális gyüjtőláppá. Befolyása és értéke egyre emelkedik, főleg amióta a „Hunnia“ egylet is megizmosodott s amióta Kölbig Ferenc vállalta az irodalmi munka főrészét. A „Magyar Bélyegujság“ addig, amig Nagybányán meg Nagyváradon marad, kereskedői lap, de jó munkatársakkal rendelkezik; főleg Biró Gyula válik ki, aki utóbb átveszi és gyűjtői lappá fejleszti, illetve fejlesztené, ha rövid fennállás után hirtelen meg nem szűnt volna. Abonyi „Világpostája“ nem egyéb árjegyzéknél, ifjúsági bélyegmelléklettel. Tipikus házi lapja egy kis igényű bélyeganyaggal rendelkező kereskedőnek; tendenciája a sokoldalú hangos reklám. Konnert Róbert is kereskedő, anyaga hasonló tömegáru mint Abonyié, de Konnerth érzékkel bir a gyűjtés iránt és jó munkatársakat tud toborozni. Tendenciája persze a „Bélyeggyűjtő Szemlének“ sincsen. 1911 — 12-ben veszélyesen pang a mi szakirodalmunk mig végre Haraszthy Lajos