Philatelia, 1916 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1916-02-01 / 2. szám

32

PHILATELIA

zánkba a millió és millió bélyegért és mennyire megjavult volna, legalább Törökországban, a pénzünk. Sajnos, mi úgy fest a helyzet, hogy az európaszerte „beteg“-nek deklarált Törökországnak pénzegysége, a font 34 koronán áll a ftáboru előtti 21 koronával szemben és napról napra nagyobb lesz a külömbözet.

És mennyi haszna lett volna az államnyomdának ebből az üzletből és mennyire emelte volna tekintélyünket ez a megbízatás a külföld előtt!

Bizonyos fontos körülmények azonban visszatartottak engem a kezdeményező lépéstől, illetőleg attól, hogy felhívjam a pénzügyminisztériumnak, mint a melynek körébe az államnyomda tartozik, a figyelmét erre a nagy horderejű eszmére.

1. Ha a londoni török kiadást összehasonlítjuk a magyar bélyegekkel, nagyon kétséges, vájjon ezek külseje arra csábíthatta volna-e török szövetségeseinket, hogy az uj kiadást mi- velünk készíttessék. Valószínű — én biztosan nem tudom — hogy államnyomdánk van olyan nívón, mint pld. az olasz, ahol a gyönyörű 1911. bolgár bélyegek készültek. Az meg holtbizonyos, hogy művészeink között nem egy Schirnböck-kaliberü van, aki művészi kézzel metszette volna a török-magyar szövetkezésnek egy barátságos jellegű müvét.

De, facta loquuntur, az osztrák bélyegek művésziessége és az osztrák vállalkozási szellem győzött a mi élhetetlenségünkön, akik csúfjára utolsónak ballagunk bélyegek dolgában az egész világ államai között.

2. Nem tettem kezdeményező

lépést azért sem, mert attól tartottam, hogy a prioritás kérdésében meg fog ismétlődni Kolumbus tojásának az esete. Megjártam egyszer a hadibélyegeknél, nem kérek többször belőle és valószínűleg más sem. Igaz, hogy augusztus végén, amikor javaslatomat beterjesztettem, már több tervezet feküdt az illetékes hatóság asztalán, de az 1914. okt. 7-én megjelent rendeletben csak az 5 és 10 filléres árvizbélyegek felülnyomásáról volt szó. Mikor aztán újólag és a legnagyobb nyomatékkai az argumentumok egész tárházával felfegyverkezve síkra szálltam az összes árvizbélyegek felülnyomásáért, novemberben megjelent az uj rendelet és ennek értelmében az összes — ivekben meglevő — árvizbélyegkészlet felülnyomását határozták el. Hogy anyagi szempontból az mit jelentett a kincstárnak, azt azon filate- listák tudják legjobban megmondani, akik százezrével szállították ezeket a bélyegeket külfö'dre. Hasonlókép rengeteg összegek folytak be az államkincstárba a 2%eo filléres provizórikus portósbélye- gekért, aztán a fekete számú por- tósbélyegekért, a szám színének megváltoztatása és az országosan megadott eladási engedély folytán.

Mindezt pedig csak azért emlitem, mert úgy a vezérigazgatóság mint a kereskedelmi minisztérium úgy tünteti fel a dolgot, mintha mindezt kebelbeli emberek eszelték volna ki. Majd még lesz alkalmam a filatelista világ elé tárni ennek az egész kérdésnek az anyagát; addig csak idézem filatelistikus irodalmunk egyik buzgó munkásának szavait: „A mi kormányunk szereti a jó tanácsokat — de olcsón“, amihez