Philatelia, 1916 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1916-06-01 / 6-7. szám

PHILATELIE

97

azt annak idején nem fogják elmulasztani megtenni.

Én mai cikkemben inkább csak szervezeti kérdésekkel akarok foglalkozni, annál is inkább, mert filatelistikus lapban csak nem kell magyarázni, hogy mire lenne jó az uj intézmény.

1 ) Mindenek előtt szükséges, hogy a kereskedelmi minisztérium olyanokat bízzon meg ez intézvény szervezésével és vezetésével akiben ügyszeretettel párosult szakértelem is van. Sajnálattal tapasztaltuk a nagy fiaskót, amelyet az árviz bélyegek világgá bocsátásával értek el és még kellemetlenebb érzéssel vettük tudomásul a külföldi sajtó (pláne barátságos érzületű országok) lesújtó kritikáját a II. kiadású hadibélyegekről. — Ä posta emberei lehetnek kiválók a maguk szakmájában, de vajmi keveset konyitanak a filatelia igazi nagy kérdéséhez ; különösen akkor, ha hermetice elzárják magukat a körükön kívül állok befolyásától. Egy magyarországi tisztviselő maga úgy nyilatkozott előttem, hogy nekik nincs szükségük külső tanácsokra, van nekik is kigondoló osztályuk. Hogy ez mily fényes sikerrel működik, azt mutatja a fenti két dolog is, no meg az a sok érdekes hasznot hozó javaslat, amelyeket az utóbbi időben felszínre hoztunk és amelyekről éveken át tudni sem akartak.

2.) Micsoda eszközök és anyag áll rendelkezésükre ez intézmény létesítésénél ? Az eszközökre vonatkozólag eleve megjegyezhetjük hogy meglehetős kevés. Már csak a háború okozta terhek miatt gondolni sem lehet állami segítségre, Meg kell teremteni az intézményt a maga erejéből, körültekintéssel, ügyességgel, és ami a fő — egy kis üzleti szellemmel. Gondoljuk meg hogy ma egy kis vagyont kell befektetni, ha egy szép privát- gyűjteményt akarunk összeállítani. Mennyire van tehát szükségünk akkor ha a nyilvánosságnak szánt nagy gyűjtemény összehordásáról van szó ? De nincs ok a csüggedésre; a terv testet ölthet. Van a magy. kir. postának meglehetős dús raktára a már forgalomból kikerült hasanálatlan magyar bélyegekből. Ezek értékesítését már több Ízben kértem, eddig ugyan eredménytelenül, de úgy látszik most mégis csak meglesz és azt hiszem ebből igen szép összegek kerülnek ki (mert hisz a névértéken jóval felül értékesíthetők) és igy oly anyagi alapot teremthetünk, amelyből külföldi bélyegek vásárlása, esetleg valamely nagyobb magyar speciálgyűjtemény megszerzése eszközölhető. Később, a háború lezajlása után még sok anyagi forrás nyílik meg e múzeum részére, amelyről majd annak idején fogok megemlékezni.

Ami pedig a muzeum anyagát képezi, azt öszeállithatnék

1.) megmaradt anyagból alkalmas darabokból 2) egyéb állami hivatalokban lévő készletekből, 3) a statisztikai hivatal levelezéséből, 4) az egyes államoktól küldött Specimen készletből (csak kérdés, mi történt ezekkel ?) 5) abból a Nemzeti Múzeumban eszközölt leletből, amelyről a Muzeum régiségtani osztályának tudós igazgatója Dr. Varjú Elemér egyik szaklapban már megemlékezett. Természetes, hogy még sok más forrás áll rendel-