Philatelia, 1916 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1916-02-01 / 2. szám
PHILATELIA 33 hozzátehetem, hogy ingyen. Nos tehát most mit látunk ? Valószínűleg nem akadt a kebelbeli emberek között senki, aki erre a gondolatra jutott volna, a kívülállók pedig már bizonyára megunták a sok tervezgetést, elő* szobázást stb. és igy elestünk egy jó üzlettől és attól a dicsőségtől, hogy a mi államnyomdánk a külföld egyes országainak bélyegszükségletét fedezze. Nos, miért nem mutatták meg, hogy ők maguktól is jöttek volna erre az eszmére? Sajnálattal kell azonban azt a tényt is leszögeznem, hogy az államkincstár érdekeit más téren sem tartják elsőrendű kérdésnek. Illusztrálhatom ezt a fentebb említetteken kívül az alábbi esettel. A II. kiadású hadibélyegeket egy komoly füatelista sem tartolta szerencsés alkotásnak. Ha a keresk. ministerium akár az én propositiómat fogadta volna el, akár azt, amely uj, művészi kivitelű hadibélyegek kiadását tanácsolta, (még mielőtt az osztrák hadibélyegek napvilágot láttak) ismét milliókra rugó mennyiséget adhatott volna el a külföldnek. Mert ezen bélyegeknél első sorban a külföld jöhet tekintetbe, mert annál nemcsak a 2 fillér különbözet, hanem az egész bélyeg ára a kincstárnak tiszta jövedelem. Megengedem, hogy eleget fogyaszt a hazai közönség a II. kiadásból is, de ezeknél csak a 2 fillér a tiszta haszon, a bélyeg értékéért a posta ellenszolgálatot teljesít és ugyanoly mértékben kevesebb közönséges bélyeg fogy. — De hát bele kell nyugodnunk ebbe a II. kiadásba is, sőt mi nagyobb gyűjtők mint jó hazafiak, még ennek is a legnagyobb propagandát csináljuk. Mikor ez a II. kiadás meg jelent, észrevettük, hogy a 60 filléres felülnyomása sokkal kisebb, mint a többi fillér-értéké és teljesen megegyezik a koronás bélyegek felülnyomásával. — Én azonnal lépéseket tettem személyesen és írásban is a vezér- igazgatóságnál, hogy ezt a hibát jóvátegyék és a további kiadások a rendes nagyságú felülnyomással jelenjenek meg. A változtatás tehát indokolt lett volna mindenképp és senki ellene kifogást nem emelhetett volna. Anyagilag pedig a kincstárra nézve óriási hasznot jelentett volna. A 60 filléresekből ugyanis nagy készletek vannak. Amely percben azonban a megváltoztatott felnyomás került volna forgalomba, a régi készleteket 24 óra leforgása alatt összevásárolták volna a magyar gyűjtők, hogy azt természetesen a külföldnek, első sorban Németországnak, aztán a semleges államoknak eladják. Mennyi márka és frank özönlött volna be az országba ! Itt százezrekről van szó és ennyit csak megért volna ez a csekély változtatás, amely valutánk megjavításához is hozzájárult volna. Minél több külföldi pénzt hozhatunk be az országba exportált dolgokért, annál jobban eltüntetjük azt az óriási külöm- bözetet, amely a mi és a külföldi pénz valutája között van. Ha másképp nem megy, mesterségesen kellene exportunkat növelni, nálunk meg mesterségesen gördítenek akadályokat sok minden elé, amely nem egyesek, hanem a köz érdekeit szolgálja. Ha lelt volna alkalom egy
