Petőfi gyüjtemény - C sorozat / 18-as doboz

Őszi kép.

(Felolvastatott a Petöfi-társaságban.)

Köd száll a sziklabérczek ormán,

Köd száll lombán a völgyre le.

Fáradt madár iil fenn mogorván.

A bércz-zugban pihen az orkán,

Mint anyja keblén gyermeke.

Merengve, némán feltekintek ;

Áll fenn a bérez, mint síri jel.

S úgy tetszik, mintha fenn a bérezen Borongva, gyászolón, sötéten Múltam regéje tűnne fel.

Ott áll a szikla, büszke arczát A villám hányszor csapdosá.

Szivén találta bősz haragja ;

De meg nem rengett, csak sóhajtva, Szivszakadón visszhangozá.

Rémes éjjel keblén pihent meg A legdiihöngőbb fergeteg.

Viruló cserfakoronáját A viharok mind összevágták.

Tar fővel áll a táj felett.

Tar fővel áll, rakott sebekkel;

Nincs sehol egy lomb, egy virág.

Lakója ott a bús madár még;

De az is olyan, mint az árnyék.

Nem tör vadul a légen át.

Mint bús lelkem : lankasztja szárnyát Sötét, kihalt romok fölött.

És mint szivemre: húll a hegyre,

Tavaszt, őszt, mindent eltemetve Hideg borongó őszi köd.

Petrikás Mór.

3{~t> .