Petőfi gyüjtemény - C sorozat / 18-as doboz

Szemlénket nem fejezhetjük be méltóbban, minthogy kitűnő munkatársunk Petőfi Sándor egy a jelenlegi politikai helyzetet legjobban jellemző költeményét alábbiakban közöljük:

A szájhősök.

Meddig tart ez drillt hangzavar még ?

Meddig böglök még a hon nevében ?

Kinek a hon mindig ajkain van,

Kincsen annak, soha sincs szivében 1 Mit használtok kofanyolvetekkel ?

Évrtll évre folyvást tart a zaj,

És nem olt-e, a hol volt a nemzet?

Kincs-e még meg minden régi baj ?

Tenni, tenni! ahelyett, hogy szóval Az időt igy elharácsoljátok ;

Várva néz rég s oly inába néz az Isién napja s a világ reátok.

Kyujtsátok ki tettre a kezet már S áldozatra zsebeiteket,

Tápláljátok végre a hazát, ki Oly sokáig táplált titeket

Áldozat s tett, ez a két tükör, moly A valódi honfiút mutatja,

De ti gyáva s önző sziveit vágytok,

Tettre gyávák s önzők áldozatra.

Hiszem én, hogy mint a iák tavaszszal,

Megifjodnak a vén nemzetek,

Do ti, hernyók, uj lombot nem adtok,

Sőt a régit is leeszitek.

S oh mi vakság! fölemelte még a Népszerűség őket paizsára,

Az elámult sokaság, miképen Megváltóit, karjaiba zárja.

Megváltók? ők a hon eladni,

Elveszünk ez orditók miatt ....

Rólok tudja ellenünk, hogy félünk,

Mert a félénk eb mindég ugat.

Én ugyan nem állok a sereghez,

Mely kiséri őket ujjongatva,

És ha egykor közibök vetődöm.

Nem egyébért lépek e csapatba,

Csak azért, hogy fölforditsam majd ez Álnagyok győzelmi szekerét,

S haragomnak ostorával vágjam Arcaikra a bitó jeléti

*

■ ff• ^f ' ^ ,

(PffCí'JÍe** & ' Cf. r

♦