Petőfi gyüjtemény - C sorozat / 17-es doboz

— A »Petőfi nap után* czimii czikkünk a vidéki sajtóban is élénk visszhangra talál. Az aradi Alföld a czikk intenczióját magáévá téve, a következő figyelemre méltó sorokat csatolja hozzá : »Eszünkbe jut, hogy az a pazarlás, melyet koszorúkban és szalagokban űznek, nemcsak ilyen országos ünnepélyen észlelhető, hanem nálunk divatos nyavalyává fejlődött a temetések alkalmával s egy-egy népszerű férfi, vagy sokak által gyászolt egyén el- hunytakor alig győznek eleget tenni a megrendeléseknek a koszorúk szállításával foglalkozó üzletek; nem ritkán sok száz frt dobatik ki egy temetésre eké- pen. És az aradi árvaház tőkéje még nincsen együtt, számtalan szegény támolyog segély nélkül városunkban 8 nem egy nemes és jótékonyczélu intézményünk pang, a közjótékonyság zsilipje csak gyöngén csurgatván a mozgató erőt. Hanem a koszorúk fényes himzésü szalagjaikkal a nagyobb temetéseknél el- maradhatlanok! Ha már a közönség kegyeletének akar kifejezést adni valamely tisztelt, vagy kedves halott ravatalánál, nem méltóbban, maradandóbb hatással tehetné-e azt, ha a koszorúkra elpocsékolt pénzt valamely nemes czélra (van ilyen elég) adnák, s az ily alkalmakkor egybegyült összeg azon egyén emlékének szentelve jegyeztetnék fel az illető egylet vagy intézmény naplójában, a kinek elhunyta feletti gyászunk indított ez adakozásra ? Gondolkozzunk e felett! Kis reform volna, ha e részben reformot hozna be a közönség, de e kis reformnak nagy és áldásos lehetue a kihatása, minden esetben ezreket lehetne a közjó érdekében való felhasználás ! végett megmenteni, oly ezreket, melyek ma — porrá és hamuvá lesznek!«

O