Petőfi gyüjtemény - C sorozat / 16-os doboz
(Petőfi Istvánról) Jókai a Honban a következőt írja: Egy szerény körében nevezetessévált ember halt meg: Petőfi Sándor öcscse. A névszótár annyit jegyez fel róla, hogy a forradalom alatt vitéz honvéd volt, hogy Sándor egy szép verset irt hozzá, a melyben megénekli őt, mint jó testvért. S ő maga is irt azután nehány csinos népdalt, a mik megjelentek. A ki azután meg akarja tudni, hogy ki volt valóban Petőfi István ? az tekintse meg a csákói pusztát, a mi az ő kezelése mellett vált egyikévé a legnagyszerűbb mintagazdaságoknak hazánkban. Már az ötvenes években annyira közkedvességti volt a csákói uradalom tiszttartója, hogy az ottani fényes összegyűlések alkalmával az előkelő társaságok küldöttségileg hitták őt meg magukhoz. Az uradalom későbbi birtokosa, G-eiszt ur gyermekei valódi szeretettel ragaszkodtak hozzá, úgy, hogy mikor Szeniczey képviselő megházasodott, ifjú neje addig nem akart a nászutra kelni, mig a »Pista bácsi« meg nem érkezik, s ő búcsút nem vehet tőle: meg is érkezett a kicsiny, fürge, szürke emberke, az utolsó órára ; s azontúl aztán, hogy megismerte Szeniczey, ő is megértette, hogy miért szereti azt az egész család olyan nagyon ? Petőfi István valódi tekintély volt a mezőgazdasági téren; a ki nem irt elméleti értekezéseket, de a gyakorlatban mutatta ki, hogy milyen az igazi jó gazda. Egy nagy viruló területe az országnak fogja megörökiteni az 5 emlékét. Ez is fényes emlék! Egyszerű kézművesből önmivelődés alapján küzdte fel magát azzá, a mi lett. Miveit, minden európai nyelvet beszélő férfi volt e a magyar irodalomnak buzgó pártfogója. A múlt hónapok egyikén irt nekem egy irodalmi érdekű ügyben, a miben tőlem utasítást kért s azt meg is küldtem neki. Kézirata most is nagyon hasonlított Sándoréhoz. Családot nem hagyott maga után : s mint mondják, nem volt boldog. Áldás legyen emlékén az utolsó Petőfinek! Jc#. /#V0 • 3 V/ / ] ü
