Petőfi gyüjtemény - C sorozat / 16-os doboz

(Petőfi ereklyéi.) A Magyarország és a Nagyvilág mai száma Petőfi Sándornak egy sajátkezű iratát közli, mely Petőfinek egy Bemmel folyt, különben már nem egészen ismeretien párbeszédét tartalmazza. Az irat azon ereklyék közt van, melyek Petőfi István hagyatékából a nemzeti muzeum birtokába jutottak. A párbeszéd a következőkép hangzik:

— Kit tart ön a legnagyobb katonának ?

— Napoleont.Nem szeretem egy cseppet sem, de a legnagyobb embernek tartom. Mások csak egyben- másban voltak nagyok, ő mindenben; a hova csak kezét tette, nyomot hagyott örök időkre,

— Nekem kedves höä^m Hanuibal.

— Ah, (kalapját megbillenti) nagy ember volt, igen nagy ember, de mint a közvélemény mondja róla, nem tudott szerencséjével élni, s ez nagy hiány. A cannaei csata után én egyenest Rómának mentem volna s ezt tönkre tettem volna egy csapással; de nagy ember volt s az alpesekeni átmenetnek nem kivitele, hanem magában ennek gondolata is a nagy emberek legnagyobbjai közé sorozza őt. A terv nagysága a lélek nagyságának mértéke, ez önmagáé, a kivitel már kettőjöké: övé s a szerencséé.

— Hannibálról szólván ; tudja-e ön, kit tartok én hozzá oly hasonlónak, a mennyire csak hasonlíthat két ember egymáshoz ?

— Nos?

— Önt, tábornok ur.

— Tudja isten, ennyit n.em igényiek. Én csak egyet tudok, vagyis nem tudok: azt nem tudom, mi a félelem és csüggedés.

— Ez a fő, Hannibal is ezt a kettőt nem tudta.

— Az igaz, hogy ez nem mindennapi dolog. Nem dics-.'kvésből mondom, mert nem az én érdemem, hanem az isten ajándéka.

(Pe

4P,'JtefO /tto ^.y.

3 / *£-