Petőfi gyüjtemény - C sorozat / 15-ös doboz

— Szász Károlyra, ki közelebbről egy verset irt, melynek egyik strophájában az alföldet dicséri a bérezés vidékek rovására, ezt írja a „Kol. Közi.“ : „A legelső erdélyi költő, a ki hazája regényes . . . bérezvi dékeinek lélekemelő szépségeit megtagadja, S z á s z Károly.“ Ez ismét azon kisszerű felfogás, mit volt már alkalmunk egypárszor megróni. Petőfinek ép úgy hazájához tartozott a fel mint az alföld, s mégis szabad volt a felföldet kevésbé költőinek találnia, mint az alföld tengersík vidékét. Ha a „Kol.“ Közi.“ haza alatt csak a falu I határát, a megyét, vagy kerületet érti, akkor igaza lehetne ; de akkor is szabad a költőnek azt a mi előtte uj, a minek tán épen szokatlansága lepi meg, megénekelni. Pestet szebbnek tartani mint Kolozsvárt, Kolozsvárt szebbnek mint Debreczent, vagy egy alföldi- magyar költőnek szebbnek tartani ?. Retyezátot, mint a Tisza vidékét, nem lesz soha hibául felróható. Különben a szóban forgó versnek utolsó szakaszát a „Kol.“ Közi.“ kihagyta, mely igy hangzik :

S mégis, mégis ... itt is van egy halom ,

Mely súlyával épen szivemre nyom,

Hogy terhét már hordani sem bírja :

Ez a halom kedvesemnek sírja.

Ebből világos, hogy a „Kol. K.“ roszul fogta fel e három strophás verset. — Világos, hogy a költő a fenebbi két vérsszakban a hegyek iránti ellenszenvével ez utolsó versre czéloz.

‘ tfoy-u WFf- **rv2-f?