Petőfi gyüjtemény - C sorozat / 15-ös doboz

(Petőfi svéd f o r di t ój ár ó 1), kiről .mi is említést tettünk, Győry Vilmos, kinek a „Magyarország e's Nagyvilág“ szerkesztője a lefordított költeményt véleményadás végett megküldte, az említett szerkesztőhöz intézett levelében következőket írja: „Kedves barátom ! Sietek válaszolni a tegnapi postával vett becses küldeményre s abba zárt és hozzácsatolt kérdésre. A „Ny. illustretad Tidning“-ben közölt műfordítás Petőfinek „Magyar vagyok“ czimü költeménye. „Jag är Magyar! (A felkiáltójel fölösleges, ez nincs meg az eredetiben, s nincs is helyén). Hanen ez aztán forditás! Gyönyörű, ki- 1 tűnő, majdnem egészen kifogástalan nemcsak, hanem majdnem egészen szérűi szóra való svéddé költése az eredetinek. A hang, az eszmemenet, a ritmus, egyszóval minden, minden oly kitünően megvannak tartva, hogy a fordító igazán köszönetét érdemel pompás munkájáért. Ennek kellene Petőfit fordítania. Nem tudom ki e jeles fordító, mert a költemény alá csupán V. ö. van jegyezve 5 hanem igazán érdemes lenne Wiesel- greentől megtudni s általa felkérni a kitűnő fordítót, hogy tegye magát érintkezésbe velünk magyarokkal s én részemről minden csekély tehetségemet és szolgálatomat kész örömmel fölajánlom neki, ha netalán oly szerencsés lehetnék, hogy egyben másban specziális magyar dologra nézve útbaigazíthassam. Majdnem lehetetlen még csak képzelni is, hogy az illető magyarul ne tudjon, mert alig hiszem, hogy e vers németből lenne forditva. A német a ritmust csak ezen fordulattal tudná vissza adni: „Magyar bin ich,“ a mi pedig nem jól hangzik; ez meg, hogy „Ich bin ein Magyar“ nem illik a jambus- ba. Kivált az utolsó strófa páratlan szépségű forditás! Még egyszer: Petőfi ezen utánköltő- jét igen érdemes volna megnyerni a magyar irodalom szent ügyének.“