Petőfi gyüjtemény - C sorozat / 15-ös doboz
Bodrogköz, decz. 10. Nem hiába mondja a költő : „az ember élete hasonló a vadász álmához, ki voröfényes napon alszik el és zivatarban ébred.“ így jártunk mi is, árvizben ébredtünk. Még a bizottmányba deczember 2-kán jött egy ijesztő távirat Bereghböl, hogy „a Tisza és Latorcza eddig soha nem tapasztalt mérvben árad, Bodrogköz ébren legye n“, s már 3-án i’eggel a gátak el voltak szaggatva, s Petőfiként „Mint hí örült, ki letépte lánczát, Vágtatott a Tisza a rónán át. Zúgva, bőgve törto át a gátot, El akarta nyelni a világot.“ A máramarosi hegyekben nagy hó esvén, mielőtt e hó megfekhetett volna, reá jött a meleg eső, ez aztán rohamosan hozta lo a hegyekből azon vizet, mely közvetlen a Tiszavölgynek, közvetve a nemzetgazdászatnak oly ropj kárt okoz. fea, Jr&lM l ^ioj (Ée^i lL/ U . Z fé ,
