Petőfi gyüjtemény - C sorozat / 14-es doboz
Petöíi-relikviák — Kéry Gyula fölfedezései — A Petőfi-társaságnak tegnap jelentős ülése volt, felolvastak két, mindmáig ismeretlen Petofi- verset és egy hosszabb Petőfi-prózát. Az egyik vers roppant érdekes, Petőfi minden gigászi gőgje benne van — gróf Teleky Sándorhoz, a költő mágnásbarátjához szól, — a másik a Felhők leghangulatosabb darabja mellett állhat. Hogy, ezt a második versét miért nem adta ki a kötetében, az szinte érthetetlen. A felolvasott próza pedig előszó a költő egyik kötetéhez. Előszó, amely soha meg nem jelent és amely máig, régi levelesládában elrejtve őrizte Petőfi legérdekesebb, legközvetlenebb vallomásait. Copfos, rosszakaratú kritikusai ellen védekezik ebben az írásban Petőfi és szenvedélyes őszinteséggel, e mellett csodálatos világoslátással menekül a közönséghez, a néphez, akiknek a versét irta. Nekem nem adta Isten a sorsot — mondja ebben az előszónak készült vallomásban — hogy kellemes ligetben csalogánydal, lombsnsogás és patakcsörgés közé vegyítsem énekemet a csendes boldogság — vagy csendes fájdalomról. Az én életem csatatérem folyt, a szenvedések és szenvedélyek csataterén; régi szép napok holttestei, meggyilkolt remények balálhörgóse, el nem ért vágyak gúnykacaja s csalódások boszorkánysipitásai között dalol féltébolyodottan múzsám, mint az elátkozott királyleány az Óperenciás tenger szigetében, melyet vadállatok és szörnyetegek őriznek... A verseket és a prózát egyébként Kéry Gyula, ez a szorgalmas, lelkiismeretes Petőfi- kutató fedezte föl, akinek évtizedes munkáját koronázta meg vele a siker. f
