Petőfi gyüjtemény - C sorozat / 10-es doboz

— Lakrimae. Irta Pál Gábor. Ara 2 K 50 f. — Szerző prológust is ad dramatizált gondolatai elé, amelyben ilyen furcsaságokat mond:

Egy ifjú (a kárpit előtt; alakjában a néző János apostolt sejthesse):

Szárnyakul a képzeletnek! Szeli emkezek munkája a légben aranyat talál s a földből illatot ás. Vagyis: tépett szív teli kast, teljes láng szikrát lát, mely uj tüzet gyújt ágyúban. Hogy értsétek az egyiket? Kinzókamrája zsarnok szivnek ismeretes elöttotek; anya fájdalma elhalt kiesinyje után. sze- : relem hasgatásai és más lelki nyomorúságok. Mind csak rongyos testű bögre bennetek, melyet könnyeitekkel töltögettek. Tegyetek helyébe arany serleget s töltsétek meg lelketck illatával. A test felszívja e párát s arczán megjelen a tükörképe "Krisztusnak! Hogy értsétek a másikat? Petőfi lelkek seregét lobbanhatta lángra. Szava ércze harangokat kongatott, melyek harczi sikra ragadtak. Jé. Meggyujtva az olajtenger. De mivé égett? Gázzá, mely eltűnt, néhány perezre megillatositva a levegőt. Igen; csak néhány perez a lét, melyben a szabadsags-zeretet Al- ! batrosa röpös. Utána üres, életnélküli hely; sivár I homok, melyen a járó teve nyoma „volP'-tá törlődött . . . Lássátok az igaz tüzet, melylyc-1 gyujtoÍ

gassatok! Sugárt vet ez egy Örökvilágra, melynek e lét csak árnyéka! Addig ez árnyék, mig napsugár jár; kialhat a fény, ha már minden akolba talált!

E láng a szeretet! Égjen, mert kivül fagy! Bőiül úgyis él a meleg, nem lesz gondotok fűtésre. De fát hordani mos't!“

A többire talán nem is kiváncsi az olvasó.

MeU. 3- tJJ -^g -