Petőfi gyüjtemény - C sorozat / 8-as doboz

Budapesti hirharang.

f Petőfi azon irodalmi tünemények egyike, kiknek fénye soha sem marad meg a szülőhaza határai között , hanem egyre terjed mindenfelé. A szomszéd népfajok közt legnagyobb előszeretettel honosítják meg a szerbek, s közelebb, mint a M. Sajtó Írja, „János vitézt“ adják ki,a következő fölhívással:

„Hogy ki legyen Petőfi, ne szóljunk arról. Az egész müveit világ ismeri őt, s nagy gyönyörűséggel olvassa fgyönyörü elmeszüleményeit. A németeknél már régóta otthonos, és e napokban a csehek is nagy örömmel és rivalgással ülteték át irodalmukba; de mindezen fordítások össze- hasonlitkatók-é Jovannovics („Toldi“ fordítója) fordításával, kit a déli szláv és magyar irodalom már eddig is nagyon becsül sat. „János vitézben“ sok megragadó szépség, népies modor és a csodásán hű valódi természeti érzés mellett, minden nyomon találkozunk a költő határtalan képzelő tehetségével, mely a lehetőség határain túllépve, eget földet s magát a tündérvilágot is összeolvasztja, hogy működésének érdemes helyet találjon. Ha elegendő előfizető lesz, a műhöz Petőfi arcképe is hozzá csatoltatik. A tiszta jövedelem fele a forditót, másik a likai határvidéki papok özvegyeit illeti, hogy ezáltal is nehány köny töröltessék le a szegénység szemeiről.“

Nem volna e méltó, hogy e fordítást te ■ hetösb magyarjaink közül mindazok pártolják, kik noha szerbül nem tudnak is, de szivükön viselik, hogy a nemzet lángeszű költője mindinkább világhírű legyen.