Petőfi gyüjtemény - C sorozat / 7-es doboz
* A Petöfi-Társaság mai kirándulása alkalmat nyújtott a »Pesti Napló«-nak vezörcikk-irásra irodalmi viszonyainkról. Lesz — olvassuk e cikkben — diszlakoma, fáklyászene s minden ováció, mely a momentum jelentőségét külsőleg kifejezi. De e pompa és lelkesedés visszásnak látszik a mi viszonyaink közt. Mint Debrecen, minden magyar város fénynyel fogadná a társaság tagjait, de igy fogadják-e a hazai irók műveit ? Állandó vendég-e városaink házaiban az irodalom ? Nem az. Az irodalom megnőtt, de nem erősödött. A közönség kivételes alkalmakkor megün- nepli az írókat, az irók pedig kiadóikkal együtt, rendes panaszt folytatnak a közönség ellen. Minden családban nagy pozíciót foglalnak el a pipere-kiadások s nagyon kevésnél, ott is nagyon kicsiben, szerepel az irodalom-pártolás. Már pedig a mily mértékben hiányzik a közönségből a szükség érzete, hogy jó könyveket olvasson, oly mértékben lankad az az erő, mely jót képes produkálni s fogy a jó könyvek száma. Jó alkalom akadt most, ez igazságot újra elmondani. Csakugyan szomorító, hogy nálunk hány úgynevezett művelt család tud ellenni lap, és még inkább könyv nélkül. Egy báli ruhára kiad könnyen pár száz forintot, látogatóik meg- vendégelésére ötvenet-százat, de sajnál egy forintot is jó könyvért, bármat-négyet pedig egy lap három havi járatásáért. A ki rá kapott is az olvasásra, ha jövedelme megcsökken, nem a nagy kiadások redukálásában keresi a takarékosságot,-hanem legelőször is meg szűnik előfizető, könyvvevő lenni. Jele, hogy ez nem volt lelki szüksége. Debrecen ma és holnap ünnepel. De a j tapsolok közt hány család lesz, ki sem lapot nem já- I rat, sem könyvet nem vesz. S igy volna ez mindenütt.