Petőfi gyüjtemény - C sorozat / 7-es doboz

jobb anyagú, de prózában irt vígjátékot háttérbe helyez a »Bizalmatlan« mellett azért, mert ennek formája jobb. E vádban a szerző elárulja, hogy a khaósz nem a jelentésben, hanem az ő dramaturgiai ismereteiben van. Tudniillik nem látszik ismerni egyéb, mint a külformát, prózát vagy verset. A »Bizalmatlan« tudniillik nem azért találtatott viszonylag legjobbnak, mert verses formában van írva, hanem mert drámai formája (a cselekvény alakítása és szerkezete) sokkal művészibb. S ez az, a mi a színpadi hatást lényegesen emelheti, nem pedig a verselés. De még furcsább, midőn szerzőnk az ellen harcol, a mi a jelentésben nincs, azt állítva, hogy a jelentés a hazai életből merített »botrányos előítéletek« rajzát követeli, holott »a botrányban nem lehet komikum.« Lehet-e, nem-e?, azt ezúttal nem vitatjuk; de azt tudjuk, hogy e szó »botrányos« vagy »botrány« az egész jelentésben nem fordul elő, hanem igenis előfordul a »botor előítélet.« Ha valamelyik hírlap tudósítója aztán a »botor« helyett »botrányos« szót irt, az nem a jelentés hibája, hanem oly sajtóhiba, mely ezúttal egy kis don-quijote-i szélmalom harcra nyújtott alkalmat. A tanulság pedig belőle az, hogy a ki az akadémiai jelentéseket komolyan bírálni akarja, vagy hallgassa meg személyesen és jól, vagy várja be kiadásukataz akadémiai »értesitő«-beD,mert ha hirlapi hibás kivonatok után indul: könnyen fölsülhet, a miben aztán mindig van egy jókora darab komikum.