Petőfi gyüjtemény - C sorozat / 4-es doboz

Különös, hogy egész Arany Jáno­sig éppen legnagyobb költőink adtak legkevesebbet azelégiában. Mint Zri- nyi és Vörösmarty, úgy Petőfi is; valamint a népköltészet sok elégiái elemet rejt ugyan magában, de elégiát alkotni nem tud, úgy Petőfi is dúsgaz­dag elégiái tervezető dalokban: de valóságos elégiát igen keveset irt. Oka az lesz, hogy hiányzott nála éppen az, a mit Aigner is kifeledett az elégia elméletének meghatározásánál: a megnyugvás eleme. Hiányzik nála átalán az a nyugodt, hig­gadt hang, mely kiváló elégikussá teszi Tompát és Aranyt. Tompa jeles tehetség volt, kivált a vegyes elemű műfajokban, köztük az elégiában is. AranyJános elődei minden jó tulaj­donát egyesíti; Vörösmarty soko!dalusága s epikai előszeretete, Petőfi zamatos magyarsága és phantáziája , Kazinczy ízlése , Bajza komorsága, Vajda gúnyorossága, Kölcsey bölcselkedése és Tompa idylliessége: részben lágyítva, részben fokozva és nemesítve föllelhető ez mind Aranyban. Müvei közkézen forognak: elég említenünk, hogy az elé­giában is a tárgyban és kivitelben változatos mü­vek egy egész sorával találkozunk azokban. Aranynyal szerző befejezi 40 lapnyi váz­latát a magyar elégiáról, melyet mi itt röviden ismertetőnk. Asbótli János. m,&j4 2-3 n - u(? h y&j *.

Next

/
Thumbnails
Contents