Petőfi gyüjtemény - C sorozat / 4-es doboz
II. Hallja-e, sógor! Néztem az égből a szénapadlás jelenetét. Mert idefenn is csak arról beszél mindenki, hogy mit csinálnak az ur darabjaiban. Hát persze, hogy ez az uj, ez a kitalálás, ez a merész dolog! Valaha ugyan azt tartották merész dolognak, amit én firkáltam, de azóta sok viz folyt a Dunán. Hanem, sógor, ha már elhódítja tőlem az ón mai magyarjaimat, hát szóljon nekik egy jó szót mellettem, mert biz isten attól tartok, hogy az ilyen csemegék után az én buta szemérmetessé- gemet már nagyon elavultnak fogják találni. Ha az ur szól nekik, azok, akik a páholyokban élvezik az uj eszméket, egy- eg.y obulust leadhatnának az elavult es^ liléket képviselő Petöfi-ház javára is. N«,m hittem ugyan, sógor, hogy valaha egy német pártfogására szorulok, de idővel a holt költő is megöregszik é:- már benne vagyok a kéregetésben. Aki egyebekben maradtam az urnák ivigye: Alexander Petoefi, életében: Poet und Soldat dazu, halála után: Mikos-féle alak. Es igy tovább. A Petöfi-Társaság megbízottjának a képzelete nem szorul további útbaigazításra.
