Petőfi gyüjtemény - C sorozat / 4-es doboz
*** Petőfi sírjáról- A „V. U.u legutósó száma Petőfi sírjáról, egy meleg kegyelettel irt, képpel kísért cikket közöl, mely annál érdekesebb, mivel a nagy költő haláláról sok tekintetben uj adatokat közöl. A segesvári völgy hosszabb leírását mellőzve, közöljük a cikk második felét, mely a szóban lévő uj adatokat tartalmazza, s mely kegyeletes ujjal a magyar szív legtitkosabb húrjait illeti. Miért dobban meg szived, midőn Segesvár, vagy Fehéregyház nevét hallod? kérdi, miért borul el kedélyed, ha utad itt visz el ? Mi késztet, hogy egy virágot szakíts a rétről s eltedd oda, hol legdrágább emlékidet őrződ! A költő sirja e völgy. A dalnoké, ki egyik kezében lanttal, másikban karddal küzdve hullott el. Julius 31-ke volt 1849-ben. Ragyogó, rekkenö nap. Fehéregyházon felül, az oldalban nehány ágyú kettőzött gyorsasággal szórja tü- zét a Segesvár előtt emelkedő magaslatra. A muszkák golyói omlanak, CBatárláncuk előre nyomul, az erdő alatt muszka dsidások vonulnak fel a balszárny ellen. Itt áll az öreg vezér, mellette a fiatal szárnyvezér, köröttük a táborkar. Az ágyuk közt ekkor egy férfi jelen meg — fehér zubbonyban, melyre inggalléra van kihajtva, fehér kalappal, kezében két csövű vadászfegyverrel. A vezért figyelmeztetik rá. Az öreg feléje közeledik s tört németséggel, izgatottan kiált reá : „Herr Petőfi! gehen Sie zurück. Sie haben hier nichts zu suchen.“ (Petőfi ur, térjen vissza. Önnek itt semmi dolga sincs.) Petőfi szó nélkül fordult meg s lassan ballagott le az oldalon, az országút felé. Kevéssel a jelenet után alant a réten egyszerre zavart tolongás támad. Az ágyuk elnémulnak, a sorok ingadoznak, bomolnak s fel a hegyoldalra futnak. — A kozákok a Küküllö berkei megett megkerülték a kis sereget s most oldalt és hátulról rohannak rá. A balszárnyra is muszka dsidások törnek; a muszka tömegek kiömlenek a völgybe és sebesen nyomulnak előre. A magyar táborkar be van keritve s nyílást keres, a hol menekülhessen. E pillanatban a balszárny vezére 30 lépésnyire a táborkartól újra Petőfit pillantja meg. „Sándor, jer ide!“ kiált feléje, nyergébe akarván öt emelni, de a jövő percben dsidások rohannak köztük el. A táborkar nagy része menekül, de senki sem él, a ki Petőfit e percen túl látta volna. / /%_ f, (í ^ ^ ^ '
