Petőfi gyüjtemény - C sorozat / 4-es doboz

A Petőfl-8zobor javára rendezett állatkerti táncestély, a délutáni felhőszakadás dacára is, szépen sikerűit a múlt szombaton este. A szó teljes értelmében válogatott közönség volt: az elemekkel is dacoló bájos fiatal hölgyek és jó táncosok, kiket sem a folytonosan cirkáló fekete fellegek, sem a sártenger, mivé a városliget az óriási eső után változott, sem a kétkedés, ha lesznek-é bajtársak e jótékony vállalatban, el nem riaszthattak. Az állatkert nagy terme kilenc óra után egyszerre megtelt igen szép leányokkal, úgy hogy a rendezőknek semmi szükségük sem volt többé a virágkoszorúkra, rózsákra és bokrétákra, mikkel a termet disziteni akarták. Alig láttunk szebb, kedélyesebb és vidorabb közönséget, mint ez este. A fiatal hölgyek, egyszerű fehér vagy rózsaszín toiletteben, egyedül arcuk rózsákra támaszkodva, elragadók voltak; az egyetlen hosszú uszály is, melyet egy fiatal kisasszony viselt, szinte szeretett volna elbújni ennyi igéző egyszerűség társaságában. Művészet, irodalom, kereskedelem egyaránt képviselve volt, s a Petőfi-szobor javára versenyezve folyt a tánc reggeli hat óráig. „Megfogyva bár, de törve nem“ mindvégig a legjobb kedvvel járták a fáradhatlan táucosok és táncosnők a táncokat, s nem jutott eszébe senkinek, hogy a fák zöld lombjai között előtűnő nap sugárain elcsodálkozzék. A társaságban, mely harminc-negyven párból állott, ott láttuk Lendvayné asszonyt és Bogdano- vits Krisztina kisasszonyt a nemzeti szinház tagjai közül , továbbá Császár Viktorine, Szánthó Berta, Oppody Antonia, Kudlik Ilon kisasszonyokat, s Csep- csányi Berta kisasszonyt is hosszú uszályú ruhájával, moly örök hűséget esküdött a földnek s a tán- colók lábnyomainak, Ligeti Antalnét és Kürcz tanár nejét. Végül meg kell dicsérnünk a rendezőséget, mely kiváló gondot fordított mind a táncrendre, mind a mulatság kedves prózájára : az étkezésre.