Petőfi gyüjtemény - C sorozat / 3-as doboz

*■;' —' Apró pikantériák. Ignotus tréfás szarkazmussal írja jegyzeteiben: Vörösmartyról rögtön észreveszi az ember, hogy dunántúli ember volt: a hely szót nyilván hel-nék ejtette, mert a Szózat-ban így rímel;.

Nincsen számodra hely ...

Itt élned, halnod kell . . .

Arany és Petőfi meg alkalmasint pőszén beszéltek. Arany az sz-et f-nek ejtette, így rímelvén:

Immár fedi-vállát biborszinü. kaftán . . . Odakünn hideg éj sziszeg aztán . . .

Petőfi pedig az r-et v-nek, mert így rímel:

Gyermek vagyok, gyermek lettem újra, Lovagolok fiizfaslpot fújva.

Hasonló megfigyeléseket tettem a német litten túra jeleseinek munkáiban és a következő tapasztalatokra i jutottam:

Goethe a hosszú ö-t, hosszú é-nek ejtette, mert így rímel a Das Blümleiu Wundersehőnben:

Ich keim1 ein Rlümlein wunderschön . . .

Ihc möcht'es gerne zu suchen gehn ...

Schiller pedig äz u-t, ejtette i-nek, igy rímelvén a Der Jüngling am Bache-ban:

Wi die Quelle rastlos hin! . . .

Wie die Kraenze schnell vcrblühn,

Nem is szólva arról, hogy Heine meg az i-t ejtette ü-nek. Egyik dalában ugyanis igy rímel:

In Nacht und Kissen gehüllt . . . <

Anmuhtig liebes Bild ...

L'art pour l'art.