Petőfi gyüjtemény - C sorozat / 2-es doboz

Hogy kerül össze újra

Petőfi és Prielle Kornélia?

(A közmunkatanács bölcsesége).

Az ünnep, melylyel szombaton a Petőfi halhatatlan szellemének áldoztunk, ismét felszínre hozta azt a régi kérdést: miért van, hogy a legnagyobb magyar költő nevéről csupán egy jelentéktelen teret és egy piszkos utczát neveztek el Magyar- ország fővárosában ? A Petöfi-téren pesztonkák és gyerekek tanyáznak, a Petőfi-utcza elejétől-végeig uraságoktól levetett ruhákkal van dekorálva, — avagy talán finom és gyöngéd szimbolizálása-e ez csupán annak, hogy Petőfi a gyermekek és a szegények költője volt, akinek még halálában is derogálna, hogy egy fényes és előkelő utcza viselje az ő egyszerű, polgári nevét? Ha a közmunkatanácsot ez a szempont vezette, akkor tisztelettel kalapot emelünk ötletessége előtt, de a példák azt mutatják, hogy a magyar költők egyáltalában kissé mostoha sorsban részesülnek ennél az előkelő bizottságnál. Jókainak, Tompának, Kölcseynek, Jósika Miklósnak, Kazinczynak is csak másodrangu utczák jutottak, Mikes Kelemen valahol, a péterhegyi dűlőben kapott egy kiépítetlen utat, Ányos Pált * a lőpormalom körül tisztelték meg egy utczával, Kemény Zsigmondot pedig valamerre a Práter-utcza tájékán. Ellenben Albrecht főherczegnek, a Koronaherczegnek, Sándor fő- herczegnek, Stefánia íőherczegasszonynak, Dorottya iőherczegnőnek, Mária Valéria főherczegnőnek finom, comme il faut, úri utczák jutottak, fölemelő bizonyítékaként annak a lojalitásnak, melylyel a fenséges urak és a fenséges asszonyok iránt viseltetünk. De vájjon nem épp oly émelyitő-e ez a lojalitás, mint a milyen tisztelni való az a fukarság, amelylyel szellemi életünk nagyjait még haláluk után is honoráljuk ?

I 07 crA-S■ 1