Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 47-es doboz
A főügyész úgy az alapvádirat, mint a pótvádirat összes pontjait eredeti formájukban fentartotta. Utána röviden a vádtanács határozata teljesen magáévá fogja tenni a vádiratot és annak értelmében az összes terhelteket vád alá fogja helyezni. A vádtanács sem kötelezte Károlyi Imrét vallomástételre Megírtuk, hogy Lengyel Ernő dr. vizsgálóbíró elutasította a királyi ügyészségnek azt az indítványát, hogy Károlyi Imre grófot jogkövetkezmények terhe mellett kötelezzék Rákóczi és Petőfi írta Pékár Gyula Reciudescunt!... Valahonnan nagyimessziről nagy szó riad, valahonnan a távolból szívbe nyilalló szózat zendiil, halljátok-e? Méltóságos, de elszánt a szó, hangos, kardos, oiyan, mint a vérviharos trombitaszó: reciudescunt vulnera... A hang oly friss, oly fenkölt, oly ismerős, igen, az övé, a Fejedelemé: e mai napon, az ő napján, megdicsőü'I- <?n ő szól hozónk az idők több száz fufamat- nyi messzeségén át, ő szól s a zsarnok ellen dörgő szavában a láncát tépő magyar szabadság kiáltó szava zokog fel a századok ködéből. Recrudescunt vulnera inclyti regni Hungáriáé... „iimihol újra kiújulnak a dicső magyar hon vérző sebei 1“... óh, nagy lélek, fenikölt Fejedelem, ha Te most ide látsz porban fetrengő bánatos jelenünkbe, látod-e, e hon sebei mint vérzőnek ma százszorta sajgóbban, mint valaha? Te, ha labanc-járomban is, de még egy szentistváni ép nagy hazát láttál, sirattál, hagytál itt, most? hazaborongó szellem-szemed most, úgy érezzük, még patakzóbb könnyel telik. Hősi nemes mártír-lélék, elmentél, száműzted magad akkor, itt hagytad a „van“-t, kerested a „nin- ,csen“-t, s most, hogy pillantásod hazatérne, még bölcsőd helyét se találad a csonka ma- gyár határon belül'" még dicső harctereid is gaz idegenben szégyenkeznek ... Recrudescunt! azok a régi sebek soha még ily fájóan új szenvedéssel nem véreztek: úgy érezzük, az egész nagy dicső magyar mu.lt s benne mindenekfelett fenkölt Rákóczink velünk érez, velünk szenved most, — úgy érezzük, ma. harmad félszázados születése napján valahonnan nagymessziről, titokzatos szel- lemkörből azért néz ide ránk oly jelentkezőn, oly áthatóan. Magyarság, te gonddal, búval beteg szegény haza, érzed-e magadon a Fejedelem tekintetét? Ha senki más, mi sejtjük, egy valaki felriad, — szinte látjuk, Petőfink szellemalakja felkél a segesvári csatatér holla! közülj kiegyenesedik s a majtbényi síkon tanúvallomás tételére. A vizsgálóbíró a határozatát, melyben azt állapította meg, hogy Károlyi jogosan hivatkozott a mentesítő 208. §-a, a királyi ügyészség felfolyamodással táta‘ict sigiUj ..»».ál Bijtál j--. '- ■ , áld rendőri kihallgatásánál szintén megtagadta tanúvallomását azokra a kérdésekre, melyeket a Windíschgraetz hercegnél Szilveszter estén tartott vacsora részletei felöl hozzáintéztek. Lengyel Ernő dr. vizsgálóbíró az ügyészség indítványára ma idézést bocsátott ki Sigray Antal nemzetgyűlési képviselő számára, amelyben holnap délelőtt 11 órára idézi meg magához. Ha Sigray az idézésnek nem tesz kaszinó feladatát hangsúlyozta. Ezután a közgyűlés az adminisztratív kérdésekre tért át és egyhangúlag elfogadta s tudomásul vette dr. Várszeghy titkár évi jelentését, valamint Wünschet Frigyes kormányfőtanácsos, a kaszinó ügyvezető elnöke által előterjesztett költségvetést s alapszabálymódosítást. A közgyűlést vacsora követte. • — A jegyzőegyesület közgyűlése. Az Országos Jegyző Egyesület Budapesten, a vármegyeház tanácskozó termében (IV., Városház ucca 7) március 20-án (szombaton) délelőtt 9 órakor közgyűlést tart. betűkből] fajunk géniuszának soha meg nem törhető ereje hivogatóan, bátorítóan sugárzik reánk---------M agyarok, trianoni bús magyarok, ezt a hívó, bátorító szót kérjük mi a nagy magyar múlttól. Érezzük mi: a jelen egymaga‘gyakran erőtlen a jövővel szemben, ellenben a múlt tartalékbadával, erkölcsi, szellemi szerepével az 'a jelen bizton indulhat létért való iragy'rohaimára. S mi indulunk is mar ... A múltak ezeréve, szellemiserege vágtat velünk csatasorban, — vélünk a szent királyok, Nagy Lajos, Mátyás diadalmas dicsősége, de vélünk Mohács, Majthény, Világos sújtva sújtó bánata is. És ha erős a diadalmas emlékek lelkesítő segedelme, higyjétek el nekem: a magyar balsons vérig korbácsoló keserű emlékei se mellőzendő segítőtársak. Nagy sarkantyú a balsors elszánt, komor szenvedelme, jó katona a hősi dac, a szívós keserűség, — igen, igen, Mohács, Majthény, Világos, nagy erő ennyi bú együtt... igen, ti hárman, a ti bús emléketek is csak robogjon vélünk a létérli nagy rohamra! .Napkáp- rázat a győztes dicsőség, — a balsors sötét felhő, de villáma van, mint a fergeteges Hadak Utjának----------Ezer év, nagy magyar múlt, íme nemcsak dicsőséged fényét, hanem százados sok balsorsunk árnyait is segélyül hívjuk. Nagyok a mi nappali fényben fürdő diadalmas nemzeti hőseink, de éppen oly nagyok a balsors árnyában, éjszakájában sötétlő nagyjaink is, a Rákócziak, Petőfiek, kiknek szíve vesztett csata nyiliTt bordjaTTkifcmek feje körül a mar- tiromság aureolája világít a nagy nemzeti sötétségben. Rákóczi, Petőfi... ők ketten beszélnek ma együtt, szívünkben, ajkunkról ez ihletett ünnepen ők szólnak mihozzánk. Hallgassuk... Nagy lelkek, testvérletkek dicső társalgása, benne ebben a magyar múltnak a magyar jelenért és jövőért való minden aggódása. De benne hite, reménye, bátorítása is ... Ebben a szent hitben, a szabadságért élt Rákóczi s a szabadságért halt Petőfi jegyében nyitom meg c Petőfi Társaság ötvenedik nagygyűlését! álló, felénk tekintő bús Rákóczira pillant, ö fogja fel a tekintetét: a szemek tudóan, értve-értően néznek össze s ők ketten, kikben mindannyiszor a nemzet géniusza vett testet, szívet, lelket, bánatot cserélnek. S kettejük Petőfi és Rákóczi ez ölelkező hosszú tekintete: voltaképp nem má,s, ennyi mai nagygyűlésünk ájtatos tárgya, szent ünnepe, hódoló kegyelete. Nagy lelkek' társalgása, csak hallgassuk s legyen e két nagy szív össze- dobbanása az egész magyarság márciusi ma- gábaszállása. Am mit is mondanak? Ott áll a síkon Majithénynaik fejedelmi bús bujdosója és Segesvár felől Petőfi a lantjába csap. Zengi, mint zengette 48-banHazánk szentje, szabadság vezére, Sötét éjben fényes csillagunk, Óh Rákóczi, kinek emlékére Lángolunk és sírvafakadunk. Számkiűztek nemzeted köréből, Számkiűzve volt még neved is, S bedőlt sírod a század terhétől, Mely fölötte fekszik, mint paizs. Óh, de lelked nem veszett el, Szállj le hozónk hősi szellemeddel. Vedd a zászlót, vedd szellemkezedbe, S vidd előttünk, mint hajdan vivéd, S másvilági hangon lelkesítve, Erősítsd meg a nemzet szívét... Zeng a Petőfi-szó s ekhója a bennünk vá- harzó múlt és jelen csudás komimuniója, — ime, hisz mára is igaz a Költő szava, hisz ma is él Rákóczi, ma is leszáll hozzánk hősi szellemével, csak épp azt a Libertás-zászlót, amelyet szeliomkezéből Petőfi vett át, azt ma Petőfink szellemkeze adja nekünk tovább! Akikor 48-ban Petőfit Rákóczi másvilági hangja lelkesítette, minket, a mi bús jelenünket ma kettejük másvilági szava lelkesítse: így erősebb lesz a múltak hátét, reményt adó oly s-zü-k-sóges szaval HallyMok-e? Ez ama nagy szíveknek századokon át nyilalló társalgása és mi érezzük, benne dobog ebben a magyar múltnak a magyar jelenért való minden aggódása. Érezzük, őlk nagyket- ten im’ összefognak: a magyar volt-ot küldik a bús magyar van veszedelmére, hogy belőle újra dicsőséges magyar lesz lehessen! Szent zászló, Libertas^zászló, a magyar szabadság lobogója, melyet Rákóczi kezéből Petőfink szellemkeze ad nekünk tovább ... im’ e zászló felettünk leng a márciusi szélben, reánk borul, betakar, mi alatta állunk s mélázva háborogva tekintünk széjjel alóla. Szent zászló, dicsőén rongyolt szabadságzászló, tűnődve kérdjük: mióta is vagy te a mi nemzeti lobogónk? A diadalmas régi magyar dicsőség aranykorai, a szent királyok, Nagy Lajos, Mátyás aTanyszázadai még nem ismernek, — a szabadság szava a nemzet ajkán akkor jajdul fel, a s<zaibadságot a nemzet akikor kezdi emlegetni, akikor jut eszébe, mikor az a magyar szabadság már veszendőben van ... ezt a szent zászlót, ebt a dicsőén bús lobogót a mohácsi romok közt a honfibánat szövi, varrja, toldja egybe a régi dicsőség tépett szálaiból. Minit megannyi pánkák dolgoznak rajta a nemzeti bú nemtői: szövi a szégyen, varrja a büszkeség, toldja a keserűség... s a dac kemény magyar fájából való a lobogó rúdja. így készül el, a mohácsi romok közti) így nő ki ez a bús zászló, hogy Becs és Sztambul veszedelmei közt az elveszett magyar szabadságot a nemzet eszében, szivében fennen megtartsa: ezt a mohácsi zászlót veszi kézbe Rákóczi, Majthény után másfélszázaddal a Fejedelem szellemkezéből ugyanezt kapja fel Petőfink s Világos után hetven évvel ismét csak ugyanez a szent zászló a mi I trianoni bús csonka honunk Libertás-lobo- ! gója ... Mohács, Majthény, Világos, Trianoni — ti a magyar balsorsnaik megannyi testvér- I mértPöldkövei, véres mértföldköveík, négyö- j tök mellett négy viharos századnak ugyanaz a Liberfos-zászlója lobog: tépte golyó, vagdalta szablya, de szabadság szavának aranybetűi ma is a régi hittel, a Rákóczi és Petőfi szent hitével gyútnak, ragyognak rajta. E
