Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 47-es doboz
rm DECEMBER 23 VASÁRNAK Doni kozákok között a Duna mentén Tétényi puszta. Vigasztalan -vasárnap délelőtt fut a vicinális, az fesd eső a koosit szürke függönnyel veszi körül, mint kés-házban szokták a haldokló embert, akinek az élethez immár demmi köze sincsen, — se a határból, se & hátunk megett maradt helységekből nem láttunk semmit; a szürke függöny rendületlenül kitart s mint hü kisérő megérkezésünkkor a falun is végigvezet, pedig szívesen elhagynék szolgálatát A mai nap olyan, amilyenre azt mondják vidéki helyou, hogy bánatos ember számára való. Ha ez igaz, akkor helyben is vagyunk, mert mi ma igazán ritka bánatos emberekhez indultunk, mesebeli emberekhez, u cári kozákokhoz, aíkik a Don vidéke helyett most itt éldegélnek a Duna mentén. A falun kívülre megyünk, az uradalomba, ahol sok más minden látnivalón kívül van ötven doni kozák is. akik az ellenforradalmár Wrangel tábornok két esztendő előtti visszavonulása után kerültek Odesszán és Konstani i nápolyon keresztül Magyar- országra. Azóta aztán itt élnek, itt dolgoznak. Mert a kozáknak dolgoznia kell Magyarországon, ha élni akar* Kozákok orosz, török, német, magyar mezben Amint lakásuk felé igyekszünk s szembo kerülünk néhánuyal és ha kísérőnk nem figyelmeztetne, bizony elhaladnánk mellettük, anélkül, hogy észre vésnök őket Beszédjükről ugyan megi&merhétnők, de hát ők szóikra emberek. Mert gunyájokról bizony senki se ismeri meg az egykori hires lovaskatoná- iat Katonásan üdvözölnek, ahogy bemutatnak. És nyomban tiltakoznak is, hogy ők nem lovaskátonáik, hanem kozákok. Kozákok, mint ahogy a huszár is több a tüzérnél, szekerésznél. A legkülönfélébb uniformisban vannak. Orosz,' török, német magyar, de egyben. megegyeznek, hogy mindegyik ruha nagyon rossz állapotban van. A kozákok* otthon az ilyen gúnyája emberre rá se néztek és most nekik kell igy öltözködniük, így jármok. De azért nézésük, kézfogásuk, minden mozdulatuk megmaradt, nem változtak meg, csak avnlt s idegen gúnya van rajtot . különben a régiek. Jól megtermett embereik.-i \ ' .... ' ' ' £iu Vezgyenl, a legerősebb és legtestesebb alakot rijiu mindén paripa bírta cl. Ló még nem kapta eh soké. Úgy megfogja, ha kell, hogy azonnal letérdel előtte. I Ha alkarja, le is fekteti. Hüvely- és mutatóujjával ! jobban hátra fogja a ló alsó állkapcsát, mintha csikózablával húzná. Két kézzel pedig erősebben tartja, mint ahogy feszitőzablával 1 diet, mert a ló meg sei moccan. A Neprienkov-család Itt van a Neprienkov-csaHd, Akim az apa, VaszUi, 'Mihály, Fedor és Péter a fiai. Az öreg kozák négy fiával volt a háborúban, majd Wrangel csapatában harcoltak a régi Oroszországért, míg a sors Magyar- országra vetette. Az együk fia asszonyt is szerzett, ez a fin a faluban lakik Tódig el kell hagynia, ha izénet jön a kozákokkal. — Ki ízen! — A cár, — De a cár meghalt — Dehogy halt meg! És igaza van. Azt i inZíi-b jobban tudja, ha *. { világ végén van is, hogy a cár nőm hal meg. a cár él századok óta s századokig, a cár jól tudja, hogy hol vannak kozákjai és egyszer izén: jöjjetek! .Ki tarthatná akkor visza a kozf.okat' Lassankiut a többiok s előkerülnek. Itt van Rebrov Nikola és Petro, a tán Simmyekov Epifdn, Karakulkin Viktor, Epifanv Iván, Filetov Száva. Már másfél éve elmúlt, hog. itt dolgoznak — mondják* Megkérdezzük, hogy jó vagy rossz soruk van-e Magyarországon? Más eonbcnél fontos dolog, hogy s mint tölti napjait, a kosa!- k eszel egyáltalán nem törődnek. — Az a fontos, hogy őjjön a paranctí, hogy indulunk haza. Az, hogy j mint telnek a napok, orra csak azt felelhetjük, h< y -zssan telnek. — Én most disznókat tő eik, — mondta az egyik fiatal kozák, — de nőm panrp! oti om, csak azt mondhatom jól vagyok, mert egy nappal közelebb vagyok a hazainduláshoz. — Ügy halljuk, — momtuJr, — nuSy vannak még többen, akik orosz i -nák voltak, de azokkal nem érintkeznek. Hát, ■'.« olyan oroszok? Itt jön az egyik orosz. Slesz >renko~, ügyes ember . ... — Keni orosz már, — v g őt közbe az erős Vezgyeu, — ha „faholy“ ffigoly) lett Különben is SslcszorenkQv nem kozák és -c-a Wrangcl-katona, ha- j nem olyan orosz. négy’, „űdé puska, — hőre cuki.4* j Faholy s akkor már nem o:osz. j 9 ü— Az ilyenfajta oroszok most otthon az urak.., — mondotta az egyik. Kistelednek, minden csoport a maga lakásába. Katonásan laknak maguk főznek. A legegyszerűbben élnek. Az uradalmi intézőség, mint más munkásainaik, hetenként bizonyos mennyiségű zsirt akart adni, de a kozákok zsirt nem kértek. így aztán pénzt kapnak zsir helyett. Vasárnap délután bemennek a íiuuua s az egyik korcsmába balalajka és harmonikaszó mellett énekelgetnek s beszélgetnek. Setétedésre már valami áldott hangulat szállja meg a bus embereket, már ogy-egy mosoly is férkőzik bánatos arcukra, kicsit talán már feledték is elhagyott hazájukat, amikor az öreg kozák úgy intézkedett, hogy a balalajkás a cári himnuszt játsza el. Erre aztán vége szakadt a vigádozásnaik. A legfőbb Aiyuska dala A. legfőbb Atyuska dala a szikkadt lelkekbe mindig tüzes csóvákat hajit, az arcok égnek, mintha valamelyik orosz pusztán pásztortüzbe néznének a kék szemek, amelyek nem mindig ilyen nyugodtan csillogók. hanem el is sötétülnek, mint az első fergeteget hozó tavaszi égboltozat Az Atyuska dala égeti a sziveket, kíméletlenül kergeti a vért, mint a kegyetlen lovas paripáját amikor életről van szó, valami ismeretlen természetfeletti erő dolgozik itt, amely ezekben a pillanatokban suhan el e földrész felett. Az álmatag dal tovább forgatja az Atyuska hü fiait, szent szelleme talán itt gyönyörködik legjobb gyermekein, akik megmaradtak, nem tévedtek el a gondolatok mocsaras világában. ■Vége a dalnak ... A kemény legények vissza- rosfcadtak helyeikre. A hangok elszálltaik, de valami vorázsos erő ittmaradt Mindegyik hallgat, gondolkozik. Egyik-másiknak könnyes a szeme. Az öreg, a legkeményebb katona, aki három évtizedig szolgált egyfolytában — zokog. Egyik ifjú ember küzködik valamivel, s a másik pillanatban sziszegve reccsen össze kezében a vastag üvegü falusi talpas borospohár s az alföldi kecskelábu hosszú asztalon a fegyvertársak sorfala .között kozák vére együtt kígyózik á kiloccsant homoki magyar borral, mint valami szent szövetség . . . Még pár bánatos nóta következik, olyan, mintha siratóban énekelnék. Legtöbben könyökölve üldögélnek. csak az öreg ül behunyt szemmel, tenyérbe hajtott’ fejjel, mintha se látni, se hallani nem akarna, Éjfél felé jár az idő és holnap dolgozni kell. A kozákok készülődni kezdtek. Szent János áldását töltögették, bucsuzkodtaik. — Viszontlátásra otthon! Isten éltesse! — mondogatták.- Istenem otthon! Itt igazán von lélek és szív, erő és akarat. Koll-e egyéb és jobb bizonyíték ennél a- buesuzkodó szónál, amikor hazátlan ember ennyi hittel és reménységgel mondja: viszontlátásra otthon! Kopt Hazafelé Irta: Lénárt Andor A novemberi estén a lámpák halvány fénykúpokat vájtak a ködbe, amely szinte percről-penere sűrűbbé vált. A gyalogjáró emberiiullámti szürkén és cgytbang-nan hömpölygőit el a villamos ablakai mellett. A vezető szakadatlanul csöngetett. Ez az állandó riasztó hang láthatóan idegessé tette Ákos barátomat, aki amúgy is — mint az utóbbi időkben mindig' — nagyon rossz hangulatiban volt. Véletlenül találkoztam vele és sokáig egy szót se szóltunk egymáshoz. Ö elnézett a fejem, fölött és szemei a semmibe révedeztek. Végre megmozdultak ajkai, és beszélni kezdett. — Tudod, az jutott eszembe, hogy hiábavaló minden beteges kiüzködésean, hiába akarom magámmal elhitetni, hogy idő múltával tökéletes emberre idő- | miíom magam. Tökéletességembez mindig hiányozni j fog — az ember. Miért nem tudom a mugam kis világában is kiépíteni az elveknek és rendszabály'bkírak azt a szigorú rendszerét, amit hivatásom gyakorlása késben mindig he tudok tartani? Ákos komolysága nem volt szokatlan előttem, de szavain mégis egy kissé meglepődtem, mert zárkozott embernek ismerteim, aki ritkán tárja bajait mások elé. Igaz, hoigy hozzám volt mindig a legszívesebben őszinte. — Mióta jutnak az eszedbe ilyen dolgok? — kérdeztem. , — Látod, különös, ez a züllés azóta tart, hogy ■»iőiször tűztem határozott célt magam elé. — Szóval, amióta nincs időd a lelkiéteted gépe- »Lével törődni — tettem hozzá. Ákos bólintott. Majd befelé néző szemekkel, d- merülve folytatta: — Szegény kiesi asszony! Minő csodálatos látással átkozta meg a teremtő! Hiába biztatom magam: hazudni, hazudni! Lehetetlen előtte ailakoskodnom. De az az elkeseredett jelszó mér akaratomhoz nőtt és nem engedi, hogy megállják a lejtőn. És mondd, öregem, micsoda betegség az, ami arra kényszerít, hogy kegyetlen legyek a gyöngével, aki egészen kiszolgáltatta magát nekem, kínozzam eszelős makacssággá;!, köröm szaka diáig kitartva érthdeí-lön, igazságtalan szeszélyeim ind lett! ■- — Szedd össze magadat, Ákos és ne vágy min- j dent annyira komolyan. Úgy tett, mintha nem hallotta voiina szavaimat i és így folytatta: — Ha te hallottad volna, hogyan könyörgött ma ' szegényke és láttad volna a szemeit, amint könnyekkel teltek meg. Azt mondotta: —• Sa« is&sápik -ala,.— tedveafossa. afrrvrak iáasd. do nem tudok mindest eg>/.-r o megtanulni... Azután sikoltva futott utánam és átölelt, de én durván löktem cl őt magtártól. Bärivaltam: — Máskor ne törődj vee, hova megyek, ha egyszer azt mondom, hogy dogom vau! Az utolsó szavait sohassm fogom elfelejteni: — Hát nem csókolsz neg'í Elmész ? . •. Csókolj meg... Kém? Csókolj meg... Kém fogsz itthon találni... Elmegyek és 10ha többé nem jövök vissza... — Hallgass ide, hogy búcsúztam el tőle? így szóltam hozzá: — Bánom is én, ha elivész! Kern lehet mindent csak úgy egyszerűen eMnhzni. Do figyelmeztetlek, hogy a Duna vize ilyenkoi már nem alkalmas a fürdésre, könnyen náthát la.pha.tsa. Beked-t, gúnyos nevetés volt az utolsó hang, amit tőlem hallott! — Do hallgass ide, azután elmentem Johannához, hiszen kezdetben is oda akartam menni. — No légy olyan szomorú, édes hősöm — így muzsikált belém a legszebb és legimádottobb asz- szony szava —, mit törődöd annyit a kis patkányoddal és miért veszed őt annyira komolyan? Te az életet szereted, engem szeretsz, aki megmutatom neked az eszközöket, amelyeknek segítségével az élet fejedelmévé válhatsz. Most Is érzem annak a csóknak a forrósé gát, amelynek nem akart végcsáakodni. Johanna lehajolt és vérző ajkával megérintette a kezemet. — Látod, most megjelöllek léged a véremmel, amely ujjáteremti a testedet és a lelkedet és megszentelem ezt az erős kezet, hogy még keményebb, még céltudatosabb legyen ... Barátom lehúzta keztyüjét: kezén még rajta volt az apró piros folt. Majd néhány pillanat uralva tovább beszélt: — Mi történt velem akkor, abban a forró pillanatban? A csepp vér, ami kérőmén piroslott. tengerré dagadt körülöttem és ebben a tengerben láttam fölbukkanni az ő arcát és égő fejembe jégnyilat röpített vad-ami bénító sejtelem. Mi történt velem? Vagy helyesebben: mi történt kinn a világban, a rózsaszínű falakon túl? Valaminek történnie kellett; vagy valami történni fog! így töprengtem és a szivem -verése csaknem élűül» — Haza. haza! — Kiáltotta bennem egy rémült hang. Azt hiszem, nagyon sápadt voltam. — Bocsáss meg, most mennem kell — suttogtam rekedten Johannának és kivontam magamat az asszony karjai közüli. Barátom elhallgatott. Egy darabot tisztára törölt az ablakon és kitekintett. — Mied iáit otthon vagyok — áHafiteöte sues éa j látszott rajta, hogy megkönnyebbül. ■ A villamos nagyot zökkent és hirtelen megállt, Ákos arcát halálos sápadtság öntötte eh-- Elgázoltunk valakit! — kiáltottam fel önkéntelenül. ....................... Körülöttünk mindenki felugrált és leszállt. mi az utolsók voltunk, akik elhagytuk a kocsit, mert barátom alig tudott a lábán megállni. De aztán kétségbeesett erő szállta meg tagjait és utat tört magának az összeverődött sokaság között. Tűzoltók jöttek és fölemelték a kocsik úgy szedték ki a kerekek alól a szétmarcangolt holttestet. Nő volt: feje és melle felismerhetetlénül összeroncsolva, a sötétben csak vért és port lehetett látni. H öngyilkos lett? -- kérdezte Ákos egészen elváltozott hangon . A kocsivezető válaszolt kérdésére. ,— Nem, arról szó sem lehet, úgy látszik, át akart menni az utca túlsó felére és nem vette észre a kocsit, Oly hirtelen bukkant «elő a ködből, hogy már nem lehetett idejébon fékezni. — Mi a neve? — fordult Ákos a rendőrhöz. Csodálatos, hogy ezt a két szót is ki tudta ejteni. — A cszmély azonosságot nem tudjuk megállapítani — hangzott a válasz. A holttest valóban felismerhetetlen volt. De Ákos egyszerre fölöméi te a fejét, mintha hirtelen eszébe jutott volna valami. — A cipője, igen, a cipője — motyogta — a cipőjéről megismerhetném . . . Csak világosabb volna! Valaki hátulról megérintette a vállát. Johanua volt. — Utánad jöttem, mert nem tudtam, un vau veled .. . Én is ezen á villamoson utaztam. Menjünk innen, édes, ez nem nekünk való... ' Ákos szemében gyűlölet és leirhatatlan borza dáiy villant fel. Hátrafordult és a legszebb, legimádottabb asszonyt úgy lökte mellbe, hogy az hátratánto- rodott — A cipője igen, a cipőjéről megismerhetném.. „ Világosságot kérek. Johanna nem tágított és görcsösen kapaszkodott barátom karjába. — Gyere, hiszen nem birod! — Idené7,z, nérnber — hördült fel Ákos —, jól nézd meg, ki ez? Nézd meg a cipőjét, a cipőjéről megismerheted . . . No, nézd meg, hajolj közelebb! Megragadta az asszony vállát és az illatos selyemtündért a gőzölgő holttesthez görbítette. Johanna felsikoltott és összerogyott; hallottam, amint a tömé .'bői izgatottan kiabálják: — Elájult! Ákos eszelős tekintettel nézett rám. — Hazamenjek? Haza? Nem . . , Hátha a«u lesz otthon 6enM! De Így megőrülök» Mégis meg kell í»é«CTi°ag , .g. Cipőjét
