Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 47-es doboz

18 lej? 'Budapesten időző Máthé Rózsit akarták föl­kérni, — mikor, épen kellő időben, Sanden. asz- szony a gráci vonattal megérkezett.1 — És zajos tetszést aratott a nálunk már jól ismert Jerger Alfrédnak érces hangú, szilaj temperáméntumu Escamilloja, valamint Dcbicka Hedvignek, a bécsi Volksoper jeles művésznőjének, üde, frisshangu és bájos játéku Micaelája is. De még a kisebb szerepeket is elsőrangú mű­vészek adták. Ki.ttel Hermina, a bécsi Staatsoper első altistanöje, beérte Mercedes-szel, á kitűnő Joanovics Karola pedig Frasquita epizódszerepé­ben szerénykedett. A csempészek ötösében jól érvé­nyesült Madin Viktor és dr Kuhn Pál szép orgá­numa; Betelto Gyula kitűnő Zuniga és Stehmann Gerhard szemrevaló Morales volt. A zenekart Reichenberger Hugó, a bécsi Staatsoper jeles karnagya vezényelte, előkelő mű­vészi Ízléssel és igaz délszaki lendülettel és a mi derék Mihályi Ferencünh artisztikus rendezésével érdemelte ki az elismerést. Csak még a teljesség kedvéért megemlítjük, hogy Patiera a virágrománc előadásával olyan szen­zációs tetszést keltett, hogy végül is meg kellett uj- rázni a az áriát. Sanden asszony Carmenie is jelenet- ről-jeleneíre, egyre jobban tetszett, és különösen a két utolsó felvonásban mély benyomást keltett. A kitűnő előadás zajos sikert aratott, a sze­replőket és a dirigenst minden felvonás után sokszor kitapsolták. Dr Bé!öi Izor. ügazságos denies. — Bakonyi Károly, Huszka Jenő, Hevesi Sándor a polgármesternél. — Jelentettük, hogy a szinpadi szerzők egyesüle­tének küldöttsége szombaton keresi föl a belügymi­nisztert és a polgármestert, hogy ismételt memoran [hunban mutassanak rá, mennyire kulturális érdek hogy színház legyen a Fővárosi Orfeumból . . A belügyminiszternél való tisztelgés elmaradt »mennyiben Rakovszky Iván sok egyéb igen fon tos teendője miatt nem fogadhatta a küldöttségei így hát a memoradum csak dr Sipőcs Jenő polgár­mesterhez jutott el a mai napon. A szinpadi szerzők egyesületének küldöttsége Bakonyi Károlyból. Husslca Jenőből, Hevesi Sándor­ból állott. A színházi világnak három olyan kitűnő­ségéből, akik már azzal, hogy vállalták ezt a misz- eziót, hitet tettek amellett, hogy ezt az ügyet ők is annak tekintik, aminek e hasábokon kezdettől fog­va beállítottuk: kulturális harcnak. De, mint az egyesület igazgatói, a memorandumot alá is iTták, a polgármester előtt pddig kommentálták is. A kül­döttség végül a szerzők egyesületének óhaját abba foglalta össze, hogy a főváros tanácsa érezze At a színházzá való fejlődés jelentőségét és ne gördítsen több akadályt az átalakítás elé. A polgármester vá­lasza ép oly rövid, mint amilyen nobilis volt: meg fogja vizsgálni az ügyet és — igazságos döntést hoz. _ PESTI H E &LÄP _______ M ozaik, A siófoki fürdőtelepen *is gyakran megfordul­nak fővárosi művészeink. Pünkösdre is leráhdult egynéhány ismertnevű operaénekes és színész; egy- kettő ott is maradt még pünkösd után is. Nemcsak a Balaton hús hullámaiban gyö iyőrködtek, a bárso­nyos pázsit és a tarka virágágyak pompás illatában; de a legnagyobb élvezetet mégis csak a — Casino zöld asztalának és piros-fekete slágerének szinegyve- legébei lelték. Nincs is az a vasúti kéj vonat, mely olyai élvezetes volna, mint a chemin-ben egy hosz- szabb nyerő-szeries — magyarul: passz. De haj ! milyen ritkán jut is abból az olyan művésznek, aki csak a színpadon „rutinos játékos 1“ Gombaszögi Margit is tapasztalhatta ezt; bu­gával, Irénnel, lerándult Siófokra csütörtökön; este érkezett és mindjárt vacsora után már le is ült a Casino eh emin-aszí alához. Bájos mosollyal, ismert igéző szelíd tekintetével minden coup-t tartott; olyan fényes eredménnyel, hogy vidám mosolygós arcú húgával már másnap — korán reggel ismét el­utazott. A szomszédos asztalnál pedig Mészáros Giza pol.itirozott. A szép művésznő iránt mindenki termé­szetesen gáláns volt; még a legkegyetlenebb „cápák“ is előzékenyen „bevették“ őt tétj ültbe, a legképzet­tebb szakemberek is faux tirage-okkal segítettek az ő bankjain. A művésznő egyre mosolygott és moso­lyogva nyert órákon át; az előtte álló panier színig megtelt jetö.iokkal és Mészáros Giza már szomszéd­jainál érdeklődött, hogy vajon melyik villa eladó a strandon. De haj ! Reggel felé egyszerre csak elfordult Fortuna kegye Thália kegyeltjétől és mire a játék véget ért, Mészáros Giza — Kneipkurát tartott: cipő és harisnya nélkül ment haza. * / Egy öreg kórista, ki a régi Népszínháziban mint segédé.iekes működött, azután egy pesti játékklub­ban krupiereskedett, a Casinoban értékesíteni akar­ta uj találmányát, a gummizsinorra járó jetont; mely vesztés esetén, észrevétlenül visszarándul a gazdája kezébe, még mielőtt behúzhatták volna. Csakhogy a szomszédja, egy epés pesti kri­tikus, aki különben is nagy vesztes volt, észrevette a csalafintaságot és boszusan rászólt az öregre: — Jó kutya hazajár, de a jeton nem bumeráng. S ha már az ilyen visszaveréssel keresni akar, szer­ződjék inkább — Tihanyi visszhangnak! * Az operaházi tá'.ickar egyik legszebb tagja üdül a Balaton mellett. Utána jött egy ismert versiró és tovább folytatja ott a strandon a pei korzón megkezdett udvarlást. Versek súlyos 42-es lö- vendékével és ajándékok auró kézigránátjaival — (többek között egy gránát-karkötővel is) intézte az ostromot. Mikor ismét néhány áradozó szonettel leptp meg imádottját, ez nevetve igy szóit a poétához: — Furcsán csoportosítja, drága mester, az ék­szereket. Ha csakugyan rubint az ajakam, szmaragd a szemem, szinarany a szivem — miért csak ezüst az a rétikül, amit nekem, névnapomra küldött? Es ha már ezüst, miért nem hazai termék, miért tenge­rentúli importált ezüst az? — Tengerentúli, importált ezüst? — Nos, igen: — hiszen Kindból való! 1922. innius 25., vasárnap. Dömötör Ilona néhány hétre Karlsbadba megy; I Strauss Ricliárd meghívta, hogy vegye át vele Salo- j mét és Stransky karmester ott akarja rábeszélni a I művésznőt, hogy jöjjön vele amerikai turnéra. A j Karlsbadban üdülő magyarok már javában készül- | nek Dömötör Ilona ünnepélyes fogadtatására és erre i való tekintettel a magyar fürdovendégeket már ala- I posan — föl is steigerolták az élelmes cseh szállo- j dósok. De a nem-magyar fürdővendégek penzióját is jól megdrágították a vendéglősök és pedig azért, mert Jerilza Mária is Karlsbadba érkezett. Az árdrágítás­ban a legnagyobb rekordot a virágárusok érték el; arra számítva, hogy a két művésznő hívei majd nagy. szabású virágcsatákat rendeznek az ő tiszteletükre. Es mindezt drága szokol-ban kell megfizetni. Any- nyira, hogy mikor Dömötör, elutazása előtt, egy pesti kritikustól megkérdezte, hogy mit énekeljen majd, karlsbadi dalestélyén, a kritikus azt tanácsolta: — Énekeljen olyant, ami az ottani hallgatóságá­nak és az ottani pénzviszonyoknak is egyaránt megs felel. — És mi legyen az? — Hát énekelje el például: a Szokol-niáré: * Színészek a viccasztalnál. — Hallottad már, egész délelőtt valóságos bu-t csujáráfi volt Tapolcai lakásán. — Hát már egészen bizonyos, hogy megkapja a szinháznyitási engedélyt? — Nem. azért jöttek annyian. Hanem mert ki­tudódott, hogy Tapi tegnap — tizenkétszer ütött mii4 bankár! . . . —- Még Tapinál is előzékenyebb direktor & Géza* Annyira kedves és szeretetreméltó, hogy norerf-nak* tudod kit szerződtetett? — Nos, kit? — A saját — anyósát! . . . — Nem is képzeled, első fellépésemnél milyen mozgás futott végig a közönségen! — Mozgás? Persze, de a ruhatár féléi . .. — Nem szeretem ezeket az uj operetteket Az­előtt egy szerzőnek száz ötlete is volt, most egy ötlet-, nek száz szerzője van' . . . (—Idl.) Lábass Jucinak vagy ttz szinpadi toalettjét a Renaissance csináltatta. Lábass Juci azt is kikö­tötte, hogy úgy a kelméket, mint a szabónőt ő vár lasztja. Mikor aztán a kelmék mintáit és a vonat­kozó méterenkinti árakat az igazgatóság megismer­ve) egyenesei vérfagyasztó lett a hangulat. Á költ­ségvetés szerint, amit ez alapon a színház pénzügyi osztályának főnöke, Janka kisasszony készített, a tiz ruhára való kelme több mint félmilliót igényelt. De hát — szerződés, szerződés —, szólni nem lehet ellene. Az éj királynője premierje előtt egy. nappal nyújtották be a számlákat a Reoaissancenak. Mily megkönnyebbülés: a kelmék mindössze százhetven­hétezer koronába kerültek. A főnök nézi, forgatja a számlát, sehogysem érti, hol hibázta el a költségve­tést, holott a kelmék méterének árából a kereskedők nem engedtek egy fillért sem ... Csak. mikor a pre­miert végignézte, jött rá, ö, mint puritán gondolko­dású hölgy, minden ruhára a szokásos három, há­rom és fél métert vette alapul. Ellenben Ldbass Juci — mint As éj királynője — igénybe úgy átlag háromé. R»§%8* H Pl «Q.S -».írNvr.-va, r | ÍTTÖnr»-VdbUi­k I £

Next

/
Thumbnails
Contents