Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 47-es doboz

Vasárnap VILÁG Felépült Budapesten az első „expresszionista“ ház, amelybe nem lehet bútorokat vinni (A Világ tudósítójától.) Budán, a vár- oldalhoz tapadó öreg házak között, a ka­nyargós Logody uecában különös épület hivalkodik, amelyet fejcsóválva nézegetnek a zsörtölődő budai polgárok. A Logody ucca 6. számú telken ugyanis fölépült az első magyar „expresszionista“ ház. A két­emeletes, szokatlan épület körül nem min­dennapi bonyodalmak zajlanak, házügy­nökök, építészek és vásárlók naphosszat vitatkoznak benne. Nincs vevő Az építészmérnökök keresztelték el az épületet expresszionista háznak, nem mint­ha az épület stílusa egészen követné az ex­presszionista irány vonalait, azért bigy- gyesztettek reá ezt a jelzőt, mert a Logody uccai háznak olyan különös „bogarai" vannak, amelyekhez hasonló építészeti meg­oldások Magyarországon még nem fordul­tak elő. ...................... A kétemeletes ház fölépítési költsége ló­nál meghaladta az egymilliárd koronát, és most a tulajdonosnő eladná szívesen 500 millió koronáért is, ■— ha akadna vevő. Naponta harminc ember is megnézi, cso­dálta, buzgó ügynökök kalauzolják a vá­sárlókat. de mindenki mosolyogva tér visz- tza a furcsa szobákból. Nem akad vevő a .bogarak“ miatt. Háromnegyed évvel ezelőtt fejezték be az építkezést, azóta üresen állnak a lakások, a bázmesternén kívül senki sem lakik az expresszionista házban, senkt nem akar be- költözUödni a szokatlan rendszerű haj- lékba. í Elmentem a Logody uccaba és megnéz­tem az épületet, amelyről még mindig ki­apadhatatlan derűvel emlékeznek meg a budapesti mérnökök. Kapu nélkül Egyetlen feltűnő momentum, hogy kapu nincs az épületen. Ehelyett úgy a jobb-, mint a balsarokban keskeny, sárgára fes­tett ajtó húzódik. Csengetésemre kijön a házmesterné. __ Vevő? __ kérdezi és már a következő p illanatban mohó örömmel invitál be a szűk ajtón. Közli, hogy többen vannak az épületben, szintén vevők. Figyelmeztet, hogy lehetőleg úgy menjünk, hogy ne ta­lálkozzunk az érdeklődő csoportokkal. Mingyárt felvezetett a lépcsőn Itt értet­tem meg először, hogy miért is expresszio­nista“ a Logody uccai ház. Egyetlen, meg­lepően szűk csigalépcső van ugyanis az épületben, olyan szűk, hogy emiatt lehe­tetlenség bebútorozni a lakásokat. A szűk ajtón és a keskeny lépcsőn ugyanis nem lehet bútorokat számtani. Egyszerűen azért, mert a bútorok nem férnek be a kaput helyettesítő ajtón, valamint a keskeny csigalépcsőn sem. Az első budapesti ház, amelybe nem lehet bútorokat hordani, az építész erről a csekélységről meg feled- Jcczctt. A keskeny lépcsőn ugyanis egyszerre csak egy ember 'járhat. Például egy asztali, egy szekrényt lehetetlenség felvinni, a szűk bajlásokban nem fér el. Ráadásul olyan meredeken építették, hogy gyermekek ré­szére nappal is, de éjszaka sötétben fel­nőtteknek is életveszélyes a közlekedés a lépcsőn. Felérünk az első emeletre. A feltűnően széles folyosón három férfi és* *két nő álldogál, hevesen magyarázzák a tapasztaltakat. A házmesterné izgatott lesz és mindenáron el akar vinni, fel a második emeletre, hogy ne halljam az élénkén be­szélgető csoport megjegyzéseit. Bonyodalom a zongora körül Végighallgattam a vitát a házügynök és b „vevő“ között __ Re hiszen ez őrültség. Lehetetlen be­b útorozni a lakásokat. A lépcsőn, a kapun sem fér be egyetlen bútordarab sem, — fakadt ki az egyik asszony. Az ügynök nem hagyja magát: __ Nagyságos asszonyom, nem olyan ve­szélyes a dolog A második emeleti uccai ablakban elhelyezünk egy csigát és ennek a segítségével kötélen felhúzzuk az uccáról az emeletre az ablakon át a bútorokat. Miért akarja nagyságos asszonyom pont a kapun és a lépcsöházov át felvitetni a bútort? __Hogy képzeli ezt? — feleli az asszony. E gy kétemeletes házba az összes bútorokat csigával íelliuzatni? Különben is például zongorát nem lehet az ablakon át hevítetni, mert kicsik az ablakok. Az ügynök grimaszol, majd felüti a fejét: __ Muszáj egy lakásban zongorát tartanig E bben a házban nem lehet, bele kell tö­rődni. Amint bejárjuk az emeleteket, egyik meg­lepetés a másik után. öt-hatszögü szobák A szobák nagyrészc ötszögű, hatszögű, a legszeszélyesebb mértrmi formákban variá­ló dik előttünk. Ha be is lehetne valamilyen ügyes fogás­sal szállítani a bútorokat, nehéz leime azo­kat a fal mellett c.helyezni, annyira rend- szertelenül cikáznak a szobák alaprajzának 0 vonalai. Talán ezek a «cikk­s'-axotiv1 fn cakk“-ok emlékeztetnek leginkább az ex­presszionista vonalakra. Másrészt a szobák egy részénél a padló és mennyezet nem párhuzamosan haladnak. A szoba első oldalfala magasabb, mint a vele szemközt levő oldalfal s így pincelejáratra súlyos hibákat, amelyek a ház használha­tóságát megakadályozzák. Berger Dezső mérnök a következüket mondotta: — Lctkiismcretlenség volt az építész ré­széről, ami a Logody ucca 6. számú ház építésénél történt. Nemcsak az építészt ter­heli a felelősség, hanem a hatásán vétkes­sége is szembeszökő itt. Építési engedély nélkül építkeztek ugyanis és később csak hosszas utánjárásra lehetett megszerezni az __________ _ _0</ ,-------------,-----------j uMujaiBMa 1VUCVCH UlCg3Í.ClC/.lll U7' e mlékeztető süllyedéssel lapulnak a szobák.; engedélyt. Rettenetes alaprajzi hibák van- Másik érdekessége az épületnek, hogy a j nak a házban, amelyeknek az áthidaló a konyhák az uccai fronton vannak és a ka-' nem történhetett meg, mert bennünket csak morál; nem nagyobbak, mint egy telefón-1 később, akkor szólítottak fel a reparálásra, fülke, ami azért érthetetlen, mert viszont a amikor már nem lehetett segíteni. Az illető folyosók feltűnően szélesek. A kétemeletes ; építész, aki ezeket a súlyos hibákat eikö- épületben tizennégy szoba van, amelyek há-i vette, a Városmajorban hasonló használhu- r-omneyned év óta üresen állanak. I Mlan házat épített. Szegény asszonv a tu­A ház özvegy S. Lajosné tulajdona, aki lajdonosnő, akit beugrottak az építkezésbe, belebetegedett azokba az izgalmakba, ame- azi-rt nem indított polgári pórt az építész­ijét n tii/önit. hnf minit t*i- I mérnök ellen, mert a mérnök vagyontalan, kárát úgy sem tudta megtéríteni. Most kény­lyek a különös ház miatt érték Mérnöki vélemény i télén ráfizetéssel eladni a házat, azonban Sz. Károly építész építette ugyanis a há- nem tálál vevőt, mert annak, aki meg znt. azonban, amikor az özvegy asszony, akarja venni a házat, még nagy költségei is látta, hogy milyen csodabogár alakul ki épi-, lesznek, ha lakhatóvá akarja az épületet if. l-e • - - • * " ’ * ' _ « —o’— té s közben, megvonta Szentgyörgyitö! megbízást, és meablztn Rergcr Dezső épí­tési céget, hogy állítsák helyre azokat a tenni. Hasonló eset tudtommal Magyaror­szágon nem fordult elő. Diószeghy Miklós. Á tegnapok ködiovaqíai „Mese a varrógépről“ Irta: Krúdy Gyula Kiss József lantját még abban a harso- góan zöld tölgyerdöben akasztotta fel az apollók fájára, amely tölgyerdő a boldog, régi Magyarországot jelentette. Vissza-vissza szökdösölt a lanthoz, amikor a nagy erdő égni kezdett. Mesebeli jajszóval düledeztek a nagy fák. amelyek a tizenkilencedik század szelid bárányfelhőit érik el valaha koronájukkal : kéményseprő kézfogást adnak a tölgyek al­jában riadozó kis virágok, az ibolyák : — liáború van az erdőben, az Apolló fájóra akasztott lant új hangokat tanul mestere keze alatt, a tábori hornisták és a csaták dobosainak hangjait —, de a lant mór meg­öregedett, nem tudja kellően megtanulni az új, zivataros szólamokat, ugyanezért a lantos jobbnak latja beszüntetni a céltalan éneket. Pedig nehezen hagyta abba a dalolást . ♦ Azok közé a a költők közé tartozott az öreg szerkesztő úr, amely költők a halálos ágyukon is papirost és ceruzát tartanak a kezükben, hajnalszínű verseket forgatnak a fejükben, mert azt hiszik, hogy a régi idők­ben bevált fegyverekkel távol tarthatják ma­guktól a megsemmisülést, a halált. — Pedig Kiss József meghalt : „mint egy ajtószeg“, mint az angol szólásmondás tartja ; mint egy fölösleges ember, ahogy a mai napok gondolkozása kifejezné, amikor a leégett erdőben úgy megfogyatkozott a költők szá­múra kijáró karéj kenyér. A zsidók várostól messze eső temetőjében, gyalulatlan deszkák között fekvő kis holt­emberhez nem írnak már többé verseket a költők, (pedig sokat adresszáltak hozzá pesti lapszerkesztő korában.) Talán magam sem venném toliamra a halottniban is jelentékeny konkurenciát, ha versírással foglalkoznám. A holt költő néha hatalmasabb ellenfele az élőnek, mint az elevenen koporsóba tessékelt költő. A szép. színésznők, akik költeményeit egykor or­szágszerte szavalták, ha valami majálisi al­kalom kínálkozott: leghamarabb felejtet­ték el költeményeit, hogy az újakat betanul­hassák. (Nincs már K. J.-nek lapja, amely­ben a színésznők arcképeit gálánsul ki­adhatná.) — Mondom, kenetlen kerekű prózaíró létemre nem félek megidézni a szakállas kis költő csengő, csilingelő emlé­két .. . Lássuk csak, mit csinált Kiss Jó­zsef, amíg az egykori Pesten, A Hét című újságot szerkesztette, amely közlönynek a hitvallásaira, tanításaira szokása volt meg- esküdni az akkori ifjúságnak. Nagy hatalom volt valaha a kis termetű költő, pedig magáénak egyetlen házat sem mondhatott a városban, ahol a házmester köszöntgetve fogadná. *- A lírai költők között Kiss József a Rothschild — mondogatják Pesten az írói kávéházakban. — Hetcnkint talán ezer pél­dányt is nyomat A Hétből. Sok pénz az : ezerszer húsz krajcár. — Ó, maga Mujkos bácsi, — felelt a régi fölényes, pesti hírlapíró. — Hát maga azt hiszi, hogy Kiss Józsefnek szüksége van a trafikosok húsz krajcárjaira ? Ott vannak a Bankokf A Bankok ! A Mujkosnak (egy régi élclapbcli figurá­nak) nevezett kávéházi alak azután elgon­dolkozhatott a rejtelmes Bankokról, ame­lyekhez A Hét szerkesztőjének olyan neve­zetes kulcsa volt, hogy akár a publikum húsz krajcárocskái nélkül is fentarthatta lapját. Pedig hát az igazság az, hogy Kiss .lö­szeinek ugyancsak sokat kellett konfertáb Hson nyargalászni a városban, hogy a szük­séges pénzt előteremtse lapja fentartásához, különösen otyankor, ha az Athenaeumnál összegyülekezett a nyomdaszámla. Nag; Miklósról, az egykori Vasárnapi Újság szer Vésztőjéről azt a szólás-mondást találta k Mikszáth, hogy a lábával szerkeszt: tudni illik a lelkiismeretes szerkesztő többnyir gyalogszerrel, személyesen járkált behnjtan :» lusta írókon a megígért kéziratokat. K. J. nek nem kellett kéziratok után bolyongani mert A Hétnek olyan magas nívója volt hogy ebbe a lapba szívesen dolgoztak a úgynevezett koszorús írók is, a fiatalok mc; boldognak mondhatták magukat, ha nevű két nyomtatva látták Kiss József hetilapjó ban. — Annál többet kellett kocsikáznia : keleti kényelemről annyit ábrándozó költő nek pénz után, hogy lapját a kellő időbei megjelentethesse. Hogy ilyen kőrútjaiban '■ a nyomdaszámla ez örök Ahasvérusa nen hagyta ki a gömböc-Bankok at sem, amelye két a régi Pesten is mézzel teli méhkasok nak ábrázoltak: ez valóban érthető a: olyan úriembernél, nki azzal a szándékká ül fel a New York-kávéház előtt egy kon flisba, hogy a föld alól is pénzt szerez Szerzett, amíg a konflisok lovait is el nen viszik vala a háborúba, amíg a szerkeszti: úr elég rugalmas volt ahhoz, hogy annyi lépcsőt megmásszon, mint egy levélhordó. * Nem volt könnyű dolog a régi lap- szerkesztő élele, akármilyen irigykedve is beszélnek róla Bartók Lajos lapjánál, a Bolond Istók-nál, vagy azokban az írói kö­rökben, amelyek az úgynevezett konzervatív irányt képviselik az irodalomban, amelyek miatt Kiss József csak késő öregségére ol­vashatta fel a Tüzeket a Petőfi Társaságban. A Hét első számától kezdve a „legmoder­nebb“ újságnak indult már abban az idő­ben, amikor még Murányi ügyvéd úr a Vadász uccuban szerkesztgeti a Képes Családi Lapok-at, amelynek zöld borítékán a hím- és nőnemű előfizetők a legfantasztiku­sabb' álnevek alatt levelezgetnek egymással. — amely levelezés a szerkesztőség örömére néha házassággal is végződik. (Vájjon : mi­lyen lehetett egy asszony, aki a Képes Családi LapoK-ból ment férjhez ?) De maga a „legmodernebb“ szerkesztő is fiatal korát tagadja meg, amikor íeltűnéskeltően mo­dern hetilapját megindítja, mert hiszen egy­kor K. J. füzetes rémregényeket írt, ame­lyeket házalók árultak a vasúti altisztek és a szakácsnék között. (K. J. erről az idő­pontról nem szeretett beszélgetni.) * Hát igen : megjelenik A Hét, — holott a Nagykörút még nincs teljesen kiépülve a fővárosban, az ifjúság irodalmi érdek­lődésében Jókai Mór történelmi re­gényei vezetnek, míg Pestet a Hölgy- zászlóalj jubiláris előadásai mulattat­ják Somosi úr orfeumában. Az írók és hírlapírók közül a városban azok népsze­rűek, akik párbajsegédkedéssel is foglalkoz­nak, így „Kuncsövi“ és Salamon Ödön urak. A két kézen lévő újjakat nem kell öttel se megszorozni, hogy kijöjjön azoknak a száma, I akik itt valami újszerű irodalom után is vá­gyakoznak : már Szana Tamás Koszorúja is pártolás hiányában szűnik meg. K. J. mégis nekivág lapjával a magyar rengetegnek, némi siker mutatkozik is, bár nem személyesen hordja ki lapja első példányait ama későbbi Tolnai Simon módjára. Ellenben egy lexikon- szerkesztő gondosságával olvassa a kéziratok minden sorát, mielőtt azokat a szedő kezébe adná; személyesen bogarász a sajtóhibák után, mert ezidötájt az ujságkorrektori állás­hoz még nem volt szükséges az egyetemi képzettség ; írók felfedező kőrútjára jár ká­véházakba és a cikória-szagú Otthon-Körbe is, ahol az öregebb írók már javában pa­naszkodnak, hogy másféle szag van itt, mint a régi Kávéforrásnál, — ki is nyomoz új írói

Next

/
Thumbnails
Contents