Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 47-es doboz

7 — (Huj! Huj!) A nyápic kecskegida

,/magals ól tetején ugra-bugrált s onnan csn- / folta az arramenő oroszlánt. Könnyen te- / heíte. Mondta is neki az oroszlán:

! — Hallom mit kiabálsz, te kölyök! De

ne hidd ám, hogy te csufolódsz velem és nem a magas tető, amelyiken ugrálsz. Jönnél csak le, tudom, hogy csendesebb lennél.

Körülbelül ebez az aesopusi képhez hasonlít az, amikor példád a B. Z. am Abend is, a magas ól tetejéről, a kormány, az ügyész kegyének biztos fedezékéből kikur- iongat, ócsárolván mindent, ami magyar, s ami a magyarral vonatkozásban van. Mi csak lent járunk s ha kedvünk szerint de még mindig igazságosan, válaszolni akarunk, könnyen megesik, hogy éppen altkorra esik az a páratlan nap, amelyik a cenzor ur naptárjában be van jegyezve s amely az elkobzásunkra figyelmeztet. A pozsonyi kecskegida. a kecskegidáknái megszokott intelligenciával és ötletesseg- gei, szakolcai dialektusban most arról csámcsog, hogy az ősmagyarok valamikor ..huj! huj!“ kiáltással rontottak rá az ellenségre, halomra gyilkolták, templomát felgyújtották, az Ur asztalát összetörték és igy tovább. A huj-huj — írja a pozsonyi lap — most újból visszatért. Magyarországon Méijasék csinálnak huj-hujt, itt Cseh-Szío- vákiában pedig Szent-Iványiék, PetrogalíiéK és a többiek. A napokban is turáni lovasok módjára rontottak be Lévára s bojkottal és í talán lófarkához való odaköttetéssei , is j megfenyegettek minden magyart, aki nem fordul a köztársaság ellen. — Hogy mi ösa- szefüggés lehet Héjjasék és a mi magyay- ságunk vezetői között, az igazán csak egy kis kecskegida koponyájának a témája lehet. Hogy Szent-Iványék a köztársaság ellen lázitanak. azt ugyan a B. Z. am Abend sem hiszi el akkor, amikor belső haszttö- ! iatra gondolkozik., de igy kei! kiabálnia.

| igy kell írnia, mert különben bajok va*- 1 nak a magas ól tetején való fedezék köríti A huj-huj-ban egyébként van némi igazság. A Huj! Huj! vadul harsog, vele rohan * téli széllel a Tátrán és a Kárpátokon végig. Belesjvií, beleütközik a hegyekbe, a békés házak falába. Az odaütödésnéi, az odaüíés- nél, a fizikai fordulónál kigömbölyöd'k az n s hallatszik a visszhang, hogy: Haj! Hal! A visszhangot azonban csak egy darabig viszi hátán a szél. Oderbergnéi már leteszi Oderbergen túl alkalmatlan a légi pálya a szlovenszkó? visszhangok részére.