Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 47-es doboz

2

ÉSZAK-ZALA

méltóan ünnepeshessiik városunk halhatatlan szülöttjét. De emléke kioltha- tatlanul szivünkben él. Elporladt testéből kiköltözött hazafias érzései uj lakást keresnek azoknak a magyar ifjaknak szivében, kik közel jövőben visszaszerzik majd a Nagy-Magyarországot . . .

Nemzeti Ének,

Énekeltetett Füreden a’ Magyar Nemzeti Já. tékszinnek megnyitásakor. 1831.

Adgya Isten ! hogy a’ Magyart A’ fél Világ urallya,

’S vérrel szerzett szabadsága Soha kárát ne vallva ! — Adgya Isten ! alkotvánnya Mindörökké állhasson,

’S díszlésének semmi erő,

’S idővész ne árthasson 1 —

Adgya Isten ! hogy a’ Magyar Hazáját, és Nemzetét,

Nyelvét, ’s ősi tulajdonit ^

Szeresse mint életét 1 —

A’ Magyar csak addig élhet,

Míg a’ nyelve, és szíve Magyar marad : Vége néki,

Ha magának nem híve.

Tartsd-meg Isten nemzet-testét Árpád Bajnok-népének!

Adgy nemzeti tökélyeket

Feleszmélló lelkének ! — Tartsd-meg Isten Ferencz Királyt, Jó Attyát a’ Hazának !

Ki a’ Magyart nyelve által Viszsz’adta ön magának.

Kisfaludy Sándor.

Csőn ka-Magy a ro rszag nem ország, Egész Maggarország mengország !

mint mikor a virággá fakadó bimbói először dongja körül szerelmes zümmögéssel a méh.

A hegedű szivet járó hangja, mint valami varázsszó ellenállhatatlanul hazta Terikét a holdfényes ablakhoz. A kisleány nem is tudott volna megbirkózni szerelmes szivével, de ágyából kisurranva vállára kapta kendőjét s érzéseitől lenyűgözve állott meg a csipkefüggöny mögött. Sokáig nézte kedvesét, mig a kandi hold gyönyörködve világította meg pi- roskendős üdefehér alakját és keblére omló szőke fürtjeit.

Végül is egy akaratlan mozdulat megteb- bentette a csipkefüggöny ráncait és a hegedű elhallgatott. Kisfaludy sóvárogva kopogtatta meg halkan az ablakot és mikor a kislány szemérmes engedékenységgel pirulva egy kis rést nyitott, Sándor csókot lehelve a kis levélre, adta Tériké kezébe szomorú búcsú szavait.

De az utcán közelgő léptekre ijedten zárult be az ablak és Tériké megriadt őzként menekült párnái közé, pihegő keblén melengetve szerelmesének levelét. És mikor a lágyan csengő altatódal búcsújával, a távozó ifjú léptei is elhangzottak, a leányszoba nagy csendjében Tériké egyedül maradt szive hangos dobogásával. Boldogtalan sóhajtása a legőszintébb válasz, mely az elsötétült leányszoba bánatából hasztalan keresett utat, hogy szerelmes szivének vallomását eljuttassa távozó barátjához.

A csendes utcáról az éjjeli őrség csizma kopogása hallatszik, meg a korcsmából kitett éjjeiezök duhajkodása. Azokat hurcolják, la- szigáiják a hajdúk a városháza hűvösére.

A költőnkről.

A gárdisták arsziánai és a rokokó ruhás delnők régmúlttá lett világából emelkedik ki nagy é* tiszta alakja. De ez udvarfi tudott ám kivont karddal rohanni az ellenségre s tudott mindenekfölöít írni, szépen magyarul verselni.

Kétségtelen, hogy a fogékony szivű és nyilt eszű Kisfaludy Sándor 'fejlődésére roppant nagy hatással volt, hogy világot látott, jót és rosszat vegyesen. Mert ez időben majd itt, majd amott megdördültek Napoleon ágyúi. Győzött, tanult, majd Pozsonyban jogászko- dotl, Bécsban mint gárdista megismerte a tlagy vi égőt, majd égette az olasz nap tüze, Milanóba szorítva Napoleon hadai őt is elfogták, Déifranciaorsztlgban Provecce-ban egy »szép lélek« rajongva megszereti, hazatérve Klagenfurtban él ás egy víg farsangot, két év rnulva azonban véres harcok kellős közepében izzad Dálnémetországban és Svájcban. De életben marad s hazaíéjr oda, ahol született: ide — Sümegre. Mi vonzza otthonába ? A jó néhány évve! ezelőtt a badacsonyi szüreten megismert szép, finom és derék leány, akit e hevesvérű fiatal tiszt, — noha bolygáía közben kisebb-nagyobb szenvedélyességgel egyre uj szerelemre vadász s egy kacér grófnőcskét a „dühösságig“ is megszeret, — soha lelke vásznáról lemosni nem tud

De hát hány ember tett meg talán még szebb utakat, élt át még nagyobb kalandokat, állotta hősiesen a megpróbáltatás viharát vagy a »minden perc egy halál« pergőtüzét s még sem lett belőle költő. Éppen ez a költészet titokzatos szépsége 1 Mint a magszemet a humusz puhítja meg, de a fiatal növény rügyfakadásáboz napfény kell, — a költő annak születik, de irodalmi értékűvé működését az élet edzi, fénvesiti — a hét. köznapi csak úgy, mint az ünnepi, az anyagi csak úgy, mint a szellemi Kisfaludy költő lelt volna, ha Zaiamegyébői soha ki nem mozdul, de vájjon, tanulhatta-e volna oda haza a nyelvnek azt a csodálatos muzsiká ját, amellyel ö dalolt szép magyar nyelvünkön először ?

Kisfaludy Sándorunk, városunk dísze, busz kesége 1 A legszebb műved az, ami e percben varázshatalmába von : »Hitnfy Szerelmei A Kesergő Szerelem.« Majd az öt év múlva megjelent »Boldog Szerelem«. Micsoda mohó hévvel nem is olvasták, de ették, nyelték e könnyen gördülő »lírai epigrammákat« az akkori kor ifjai, leányai, hogy szavalta, idézte egyik a másiknek, hány leányka emlékkönyvében találtak még évtizedek múltával is ver- seket a Himfyekbői ? Mert e rövid lélegzetű versek hosszú ideig »andalogtatták sóhajtozva« a szerelemsóvár, epedő kisasszonyokat. S ha nagyanyáink, dédanyáink életéből szeretetreméltó részleteket tudunk, a Himfy dalok is méltó részt kérhetnek azokból. Ez Kisfaludy Sándor hervadhatatlan babérja 1

Kisfaludy Sándor a mi városunk büszkesége, hiszen itt született s élete legnagyobb részét itt élte le. Hányszor láthatta hát Sümegen kivü! Tátika, Csobáncz, Szigligef, Rezi, Somló vára omladékáit I Lelkében felelevenedtek a külföldön a rajnai, würtheubergi, svájci és provánczi várak láttára támadt mély hangulatok s a magyar hajdankcrba megható történeteket szőtt költői képzelete. Megírta „Regéit a magyar előidőkből“ :

Csobánca várról, édes kedves,

• lm halljad egy agg rege 1

De Sümeg közönsége ! a néhai költő nemcsak kedveséhez, hozzád is szól 1 Ne sétáljon senki sem a keszthelyi utón maga előtt látva „Tátikát, mint egy koronát“, ne siessen senki sem a haraszlon ál Csabrendek felé a metsző szélben, messziről megpillantva a Somlóhegy hatalmas tömbjét, anélkül, hogy egy hálás gondolattal ne adózzék a XVIII. sz. vége s a XIX. eleje e nagy magyar költőjének, aki verses élbeszéiéseinek szereimi romantikájává’ jóegynéhányunk gyermekkorának álmait édessé teile.

Persze a mai fiatalságnak más az olvasmánya még Sümegen is, ma már nem igen olvassák a Kisfaludyakat, legfeljebb egy-«gy

idézetet tudunk dalaiból. A régi költőkbe! úgy vagyunk, mint a bibliává!, mindenki tud róluk, sőt tud belőlük egy egy idézetet, de senki sem »hassa. S jól van ez igy — az idő halad. Kisfaludy! tehát ma már inkább csak az iskola népszerűsíti. De ez kedves hitelességet teljesit ekkor. E sorok írójával is a szépen csengő lendületes Himfy verseket és a balatoni várakról mélabus történeteket me- séló regéket az iskola ismertette és szerettette meg még abban az időben, mikor errefelé még sohasem járt.

Hadd terjesszék tehát továbbra is költőnk hirnevét iskoláink szerte az országban, de vigyük el ezt elsősorban mi sümegiek mindenüvé, ameddig csak elhat a szép magyar beszéd megszállott és meg nem szállott Magyarországban, meri hiszen ő korántsem csak a. miénk sümegieké, még kevésbbé azé a nemesi rendé, melynek kiváltságait maka. csu! védelmezte, szellemi örökösévé az egész magyar nemzetet ő maga tette, még alig járván huszadik éieiévében, mondván: „Eltökél. Sem magamban, hogy én, szegény magyar ifjú homályba rejtezve szivem véréből, hazafiul érzelmeimből, mint a selyembogár gyomrából, egy fonalat fonok, melynél fogva veszni indult magyar nemzetiségünket magyar nyelv, érzés és irás által, ha csak kevés idővel is, tovább tartom . .

D. S.

HÍREK.

— Személyi hírek. Dr. Rótt Nándor megyés püspök ur Öméltósága bérmakörutja befejezése után f. hó 23 án városunkba érkezett, hogy fáradalmait kipihenje és ünnepelje püspökké szentelésének lustrumát. Vasárnap Tőrjén a premontreiek plébánia templomának uj harangját szentel-e föl. Kedden városunkban látogatásokat tett és holnap Veszprémbe utazik vissza.

Gróf Mikes János szombathelyi püspök ur •Öméltósága folyó hó 27-én Zalaerdődön adln föl a r. k. nivőkuek a bérmálás szentségét. Fogadtatásán megjelent dr. Tarányi Ferenc nemzetgyűlési képviselő és Szilágyi Dezső, a sümegi járás főszolgabirája, aki a járás nevében üdvözölte és fogadta a főpasztort.

— Harangszentelés Csabrendeken.

„Emlékét hirdetem Nagymagyarországnak,

Bizton várom jöttéi feltámadásának.“ feliratú uj harang hirdeti Isién dicsőségét és Magyarország feltámadását a csabrendeki plébánia-templomban a bivek áldozatkészsó. géből. Az uj harangot dr. Beöthy István sü. megi esperes-plébános dr. Rótt Nándor me- gyéspü»pök Öméltósága megbízásából folyó hő 24 én szentelte fői, amikor a tőle megszokott ékesszólássai fejtegette a nagyszám, ban összeseregiett kathoíikus hivők előtt a harang jelentőségét. Az ünnepi szent misét Serák József plébános mondotta, mely idő alatt elhelyezték a harangot a templom tornyában. Majd mise végeztével ismét dr, Beöthy esperes az uj harang megszólalása után intézett hazafias beszédet a hívekhez, figyelmeztette őket arra, hogy valahányszor az uj hatangot hallják, emlékezzenek arra, hogy mi van arra reá vésve, és ők is véssék szivükbe s munkálkodjanak azon, hogy az mielőbb be is teljesüljön. A délután folyamán a Kathoíikus Ifjúsági Egyesület szüreti felvonulást és ünnepélyt rendezett, táncmuiat- Sággal egybekötve.

— Halálozás. Báró Ghiilányy Imre volt föidmivelésügyi miniszter meghalt. Nagy érdeme, hogy a magyar mezőgazdaság a há- ború káros hatásait aránylag könnyen viselte el. Ő készítette elő a háború előtt és alatt a gazdasági felkészülést.

Az országos kathoíikus nagygyűlés.

Az országos kathoíikus naggyüiés október hó 8 —11. napjain fog Budapesten megtar. tárni, amelynek programmját itt közöljük. — Október 8-án reggel körmenet indul a Ferenciek templomából az Országház-térre, ahol Csernoch János bíboros hercegprímás mond szentmisét, Boros Alán pedig szentbeszédet.

1