Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 47-es doboz
VILÁG — Jávor Pál halála. Pénteken délután négy órakor temetik a kerepes! temető halottasházából a magyar képzőművészet halottját, Jávor Pált, aki nagyon gazdag termés és értékes ipunkásság feleutján, negyvenhároméves korában fejezte be pályáját korai halálával. A magyar művészetnek komoly vesztesége a komoly- és nagymunkáju művész halála, akinek pályája több egyéb értéke mellett azt a tanúságot is hirdette mindig, hogy a művészetek területén az odaadó szorgalom, a komoly és megpihenni nem akaró munka épp olyan tényező, mint az ólet minden vonatkozásában, sőt lehet, hogy éppen e munkatempónak fokozása, e szakadatlanul megfeszült és tevékeny termelés volt az, amely az erejét és a szervezetét megtörte. Ma tulajdonképpen meglepetés számunkra, hogy negyvenháromesztendős volt. Sem megjelenése, sem a munkái nem mutatták ennyinek. Amióta a magyar naturalizmus iskolájából és levegőjéből és Szolnok müvésztelepéről elindult, friss lendülettel hozta esztendőröl-esztendőre a maga sorozatait, amelyek mindig uj fejlődésről számoltak be és a művészeti kritika mindig mint a fiatal generáció értékes tagját emlegette, akinek további fejlődése is Ígéretekkel teli. Művészetének útja a naturalizmustól az impresszionizmusig jutott el. Igazi értékeit azonban nem ebben a végső periódusában adta, hanem a két végpont közé eső időben, amikor minden munkája a teljes mesterségbeli tudás, a finom Ízlés és a tetszetősség jegyében szereztek neki híveket és népszerűséget. Ezek a kvalitásai és főleg kolorista értékei szerettették meg arcképeit és volt életének egy periódusa, amikor ezen a területen a legdivatosabbak közé tartozott. Néhány esztendő előtt rendezett utolsó kollektív kiállításán e portrék mellett néhány pompás akt-studium, színes interieurök, a természetnek őszinte meglátásával készült tájképek adták művészete legteljesebb megérkezését. Ennek a termésnek sok minden elismerés jutott osztályrészéül, nemcsak itthon, hanem a külföldön is, a sam-franciscói kiállítás aranyérméhez egész sereg külföldi kitüntetés és elismerés sorakozik. A Szépművészeti Múzeumban is két jelentős panneau-ját őrzik. Sajnos, ez az eredményekben és mennyiségben egyképpen imponálóan nagy müvészmunka, nem most szakadt meg a halálával, hanem már két esztendeje, amikor betegeskedni kezdett. Azóta üresen állt a pesti és szolnoki műterme is. Értesülésünk szerint a Képzőművészeti Társulat, amely temetéséről gondoskodik, őszi tárlata keretében emlékkiállítást Is rendez müveibőL — Elégia. Forró fohászok áhitatoskodnak az ajkamon, amikor Rólad' szólok, és tisztelettel átszőtt csodálkozás csöndes zsolozsmái! Ódon legendák suhannak elő a múltból a magukkal hozzák régi vágyak zengését, régi örömök kacagását Különös májusi esték hangulatát, melybe valahol messze nászra nyílt akácok s egy drága Nő parfümje loptak illatot s melyben ostoba, elhulló hazugságnak tűnt fel minden, csak az áhított csodák zenéje nem. Derék özvegyasz- azonyoknál bérelt kis hónaposszobák furcsa levegőjét, melytől messze zuhant az utca céltalan tülekedése, melyben merész ragyogásu álmok fogantak, álmok, amiket nem tudott s talán nem is akart szürkére taposni az élet. A kétforintos adósságok, vidám és hetyke koplalás, a zálogházak és bravúros rajtaütéseken fondorkodó szabók romantikus idejét, a lehetetlenül hosszú fürtökkel koronázott ifjú koponyák, a kopott kávéházi asztaloknál hajnalba lendülő heves vitatkozások, a meg nem alkuvó, szent lázongások és hivő rajongás korát, melyre úgy emlékezünk most, —:~t -1 —u~—mh?n virágos mezőkre s
