Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 47-es doboz

Petőfi nyomai

Bsmavecsén

Dunavecse, okt. 1 (A Magyarság tudósitó iától)

A Duna gátján még zugnak a füz- óriások, amelyek alatt Petőfi járt, illetve a Petrovics kóbor fia, ahogy itt nevezték. A községben él még két öreg ur, akinek élő emlékei vannak az oly sokat kutyagolt, szegény költőről.

Tegnap, vasárnap a Petőfi-Társaság rendezte meg itt utolsó centennáris ünnepségét. A társaság tagjainak az uri- leányok egy küldöttsége Kunszentmik lósig utazott eléje s attól fogva eleje- vége nem volt a lelkesedésnek, őszinte örömnek s a megható kegyeletnek, amellyel itt ma is visszaemlékeznek a jó öreg kocsmáros fiára és az ő szépséges Zsuzsikájára.

A Petőfi-Társaságot Dunavecsén Pékár Gyula elnök, Ferenczi Zoltán alelnök, Szdvay Gyula főtitkár, Komáromi János titkár és Baffay Sándor tiszteleti tag képviselte. Ott volt azonfelül a kultuszkormány képviseletében Kupcsay Felicián, Preszly Elemér főispán, Ago- rasztó Tivadar alispán, a főváros részéről Zilahi-Kiss Jenő tanácsnok és a kerület képviselője, Platthy György;

Az állomáson többszer főnyi közönség előtt Bcniczky Péter üdvözölte a vendégeket, a református templomban Raffay Sándor evangélikus lelkész mondott gyönyörű imát s ezután a díszközgyűlés kezdődött a templom előtti árnyékos téren. Lukácsy György üdvözlő beszéde után Pékár Gyula elnök mondott megnyitót, Bcrde Károly, Rohoska Róza, Németh Tori, Göttche György költeményeket szavalt, Ferenczi Zoltán Petőfi dunaveesoi életét ismertette, a helybeli daloskor Petőfi-dalokat adott elő, a záróbeszédet pedig Platthy György mondta. Innen a közönség néhai Nagy Pál birtokosnak, a Zsuzsika apjának házához vonult, amelynek első szobájában Petőfi lakott közel két hónapig, mivel a szülei sziik mészárszékében nem tudott megfelelő lakást kapni. Itt, a társaság megkoszorúzta az emléktáblát, majd a temetőbe gyalogolt ki a közönség, hol a Zsuzsika sirjánál Szávay Gyula szavalta el ez alkalmi költeményét. Végül a társaság az egykori mészárszékhez zarándokolt el, amely ma is épen áll. Itt mérte ki a Nagy Pál juhait Petrovies István erős mészáros- mester, akkor már mint székállólegény, mert közben leszegényodett. »Sok öröme telt a Pista fiában, — mondogatják az öreg vecseiek. — De a Sándor miatt annál többet kesergett.«

Itt élnek még a Petőfi nyomai! Öreg ember ma már Csikay Imre nyugalmazott főbiró ur: őt még Zsuzsika tartotta keresztvízre. íls sokat beszél Petőfiről Kovács Bálint bácsi, nyugalmazott igazgató ur. Az igazgató ur — egészen fiatalkorában —• kartársa volt Balta István tanitó-káplán urnák a (aZsu- zsika későbbi férjének) és Bernolák tanító urnák, ök ketten voltak a Petőfi barátai ős sokat, igen sokat emlegették negyven esztendők múltával is.

Csikay főbiró bátyánk elmondja, hogy n népek »kóbor fiúnak« hívták a Sándort, mert mindig kóborolt s egyszer olyan tépett állapotban került elő a nagyvilágból, hogy csak Bernolák biztatására mert az apja elé kerülni. Mert Bz öreg Petrovics törekvő, becsületes, de módfelett indulatos ember volt. Csak szerencséje nem volt szegénynek. Üldözte a balsors.

1841-ben tartózkodott itt utoljára Petőfi, akkor már mint országos nevű ember, csaknem két hónapig. Ekkor ajánlotta föl neki ma is meglévő háza első szobáját Nagy Pál ur, aki különben »srég-vizavi« lakott e házzal, amelyben most az Ipartestület Kaszinója készül. Itt látta meg Petőfi az akkor tizenhatéves Zsuzsikát s néhány gyönyörű verset irt hozzá. Dohát Zsuzsika jómódú kisasszony volt, Petőfi pedig segédszerkesztő mindössze, tehát vékonytárcáju ember. Zsuzsika a Bállá István felesége lett négy évvel később.

Bállá és Bernolák társaságában gyakran elpoharazgatott Petőfi. A harmadik, negyedik pohár után felugrott idegesen, fel- és alájárkált hevesen, nyugtalan lett és ha ilyenkor elhagyták a figyelmes barátok, másnap már verssel várta őket, amelyet az asztal tetejéről volt szokása , elszavalni. Ezt többször is megtette.

Aztán elment és nem került vissza soha többé Veesére. Csak a hire szállt és lett nagyobb hónapról-hónapra, A

ym »M'l.

MA

folyóiratokat, amelyekben a versei tek, mindig megküldte az édesanyjának. Erre különös gondja volt Petőfinek. Ekkor már az apa is büszkélkedve emlegette a fiát, szegény anyja pedig, aki csöndes teremtés volt s hibásan beszélt magyarul, mindig azt felelte a kérdezősködőknek: »amit Sándor ir, azt mind jól értem«.

... Ilyen emlékekkel van tele ma is Dunavecse, Szalkszentmárton, Dömsöd és Kunszentmiklós. Délután félkettőkor különben nagy ebéd volt a Tóth Gábor vendéglőjében, amelyen résztvett a község egész gazdaközönsége. Este az Úri Kaszinó adott vacsorát a vendégek tiszteletére, akik vissza a fővár

hétfőn reggel utazta'

2