Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 47-es doboz
m s< jfi ■■ Madách-relikviák a raktárban (A Világ tudósítójától.) A hálás utókor ceu- artnáriuiaoí rendezett Madách Imrének. Mé- Cycii, cet:: moniális tisztelettel meghajolt a költő ’•»alUatiíUan zsenije előtt, aztán kiegyenesedett ■•is piheoj-t vezényelt. A centennáris ünnepség "t’kahnával ismételten felmerült a régen kísértő >rv, Madách felbecsülhetetlen emlékének ¥ odú eh-szoba felállításával áldozni. A terv, a .-nemzet nagy adóssága felmerült és — elmerült. A can-tennárium elmúlt, Madách géniusza soha cl uem múlhat, ha tehát a megfizethetetlen ídösság törlesztésére mi csak most, á hivatalos iompliüKmielések eicsitulása után hívjuk fel íz adósok figyelmét, nem megkésett aktualitást vetünk fel, miért az ember szíwel-vérrel törhetetlen kőbe írt tragédiájának poétája mindaddig aktuális lesz, amíg tragédiáját szívvel és vérrel éli és szenvedi az ember. A Nemzeti Múzeum igazgatósága még a háború utalt megvásárolta azokat az emléktár-. ,"altat, amelyekből egy Madách-szoba összeül« fásával kultúránk egyik mulasztását kivárna pótolni. A világháború fontosabb utánpótlásai azonban ezt az ügyet is félretolták, tv- háború utáni idők zavarosában alkalmatlan leit volna a .Madách-szoba után. halászni, de a mai, múltat, tradíciót íeihánytorgató korszakban talán mégsem lesz idősaerüSen ezt a kérdést újra bolygatni. hő Kálmán, a Nemzeti .Múzeum főtitkára udvarias készséggel szolgál felvilágosítássá! :- Mpdách-szobu felállítása itt, a Nemzeti Múzeumban, alapjában véve mindig megvalósíthatatlan volt. A hellyel mindig takarékoskodni kellett, de különösen most, amikor na- «.yori felhalmozódott az 'anyag. Termünk, ahol Madúch-szobát rendezhetnénk be, nincs és mlászinüleg nem is les:. De, ha volna is, akkor »3 problematikus volna azokból a tárgyakból, amiket szerencsénk volt Madách egyik leszúr- másoltjától, ha jó! emlékszem, Madách Ernáiméitól, megvásárolni, egy mulatós, rendes szobát Összeállítani. Madách tudvalevőleg gazdag . földesúr volt, módjának megfelelően lakolt is. ezekből a hiányos és úgy látszik, már a költő hazában is levitczictt bútordarabokból nem, hogy nehéz, hanem egyenesen képtelenség Madách akármelyik szobáját is rekonstruálni. — Majdnem állíthatom, hogy a múzeum épp ezért nem is foglalkozhatott mélyrehatóbban a Madách-szoba felállításának * tervevei, 'ismétlem áronban, nincs is helyünk. Ha azonban a Világ bővebben kíván foglalkozni ezzel az üggyel, nagyon szívesen felnyittatom a régiségtar raktárát, diói a Madách-relikviák vannak. A régiségülr önmagában is érdekes látvány., a régiségtár raktára a múzeumi érdekességeket is felülmúlja, természetes, hogy őrömmel fogadtuk a főtitkár ur előzékenységét. Becsengetett egy altisztet, aki. szimpatikus buzgalommal állt mellénk, hogy az utasításnak megfelelően vagy Hölrigl tanár úrhoz, vagy vcrjú Öméltóságához, a régiségtár igazgatójához rezessert Árkádok alatt botorkálunk aztán szinte az ódon várak rejtett bejáróira emlékeztető ajtóhoz erűnk. A bemenetel is Néhány erősebb köp A&M/ tO VTL.ÁG I .............——win... .1 mii ■! inniiimiwniamMnagsiSias Í Otti elmer. Körülbelül nyolcvanszor hetven centiméter nagyságú, keretezett kemény papír. A címer : kék mezőben hármas, zöld halmon koronából ágaskodó szárnyas grilfmadár, fejón és egyik mattesában szintén koronával. Körötte díszítő rajzok. Alatta a következő írás: MÉLTÓSÁGOS STTREGOVAI ÉS KELETSÉNY1 MADÁCH IMRE UR CSÁSZÁRI KIRÁLYI KAMARÁS SZÜLETETT t78í ESZTEND. SZENT MIHÁLY HAVÁNAK IS NAP. MEGHŰLT 1834 ESZTEND. BOLDOG ASSZONY HAVÁNAK 3 NAPJÁN. Előkerül még egy papír-ma sóból készült emberfej, az agytekerrányok számozott hálózatának rajzával. Ki tudja, talán épp ezt forgatta Majáéit, mikor a saját agytekervényei felfordították az isteni számozást. Még egy zöld vászon- ual behúzott spanyolfal és egy elég rendes forr' inra májú pipalóritmt, azrtá-a kimerült a hagyaték. ! — Amint látja, — fordul hozzám Hölrigl ta- j nár, — ezekből nem nagyon lelik egy rendes Madách-szobára. Annyit mindenesetre már a legközelebbi időben megteszünk, bogy a most, berendezendő ereklye-teremben, aho! Liszt, I Munkácsy, Erkel, Kossuth és másaik relikviái lesznek, Madách emléktárgyai is méltó helyet kapnak. Beszéltünk volna még arról is, hogy miért éppen ezek a relikviák jutottak a nemzetnek, beszéltünk volna a nemzet nagyjainak csöndes, háborítatlan nyugodalmáról a sírban és az iskolakönyvekben, sok mindenről beszéltünk volna, de ott, a régiségtár raktárában, Madách relikviái mellett is harapott a hideg és főleg az utókor hálája. Hazafelé menet ez a verssor reszketett vacogó fogaira között : „A kor folyam, mely visz. vagy elmerik“ Borosa Elemér. n
