Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 47-es doboz
PL L:: r;>zda 1933. »h Ar ela« 31 ftfnic« OT BAU révbe juttatni idáig az úgy látszik veszendő sorsra hagyott kincses gyűjteményt. A csőrből egy kocsís?.5nbe Midőn a gyászos trianoni béke katonaságunk létszámát lecsökken tetté, a Néprajzi Muzeum gondozói reménykedtek, hogy valamelyik megüresedett lak tanyában (mint például : a a kadétiskola, Hadik-laktanya, a várbeli volt bosnyák- laktanya, a Lipótvárosi Albrecht-lakta- „ nya stb.) kőfalak közé, boltozott, faltetős biztonságosabb helyre telepedhetnek. — Pardon! Ml is kulturemberek vagyunk! Mi is tudjuk, hogy itt tenni kell valamit! — mondták katonáék — és felajánlottak egy kocsiszínnek használt építkezést (most a postakocsik kifogó helye). — Kocsiszín nem lehet touzeuml — felelte keseredetten Bátky Zsigmond doktor, a tudó* múzeumi igazgató és kincseikkel a viz-tüzveszélyes városligeti csűrben tovább tengődnek; sőt mivel az áruminíavásárnak szűk a hely, a csűr- muzeum elé, mellé most másik kiállítást, Potemkin-bódét is építenek és így most azután valóban két tűzfészek közé kerül a magyar nép kincsesháza. Ezennel felhívom az illetékesek figyelmét e tovább már tűrhetetlen helyzetre! Akár az országház valamelyik részében, akár valamelyik megközelit- hetőbb kaszárnyában, akár valamelyik lakatlan, üres főúri palotában (amilyen például a Károlyi Mihály-féle belvárosi palota is) haladéktalanul helyet kell találni, hogy a magyar főldmives nép éleiének, művészetének egész világra hifßs, a mag* nemében egyetlen, páráién múzeuma legalább átmenetileg is biztos fedél alá jusson. Mft lehat miß a magyar főldmives j nép kincseiért ? A Néprajzi Muzeum (meiyisek híva- | tabs dme: Nemzeti Muzeum Néprajzi 5 Osztály* Budapest, VI. kér., Városli- j get, Iparcsaraok) azelőtt nem volt cny- j q (TC 3 A magyar népéletnek és népmiiv szetnek ma már a vidék több kezpor járt vafinak gyűjteményei, fcsupáh: Sz ged, Szel:szárd, Debrecen, Mlsköl Keszthely, Sopron, Szombathely, Fi egyháza, Kecskemét, Szentes, Hódm zővásárhely, Nyíregyháza, Jászberény Pécs múzeumainak becses néprajzi os tályait említem fel. Mind ennek a \ déki gyiijteinényöek az elhelyezése tö béskevésbé kielégítőbb, célszerűbb, bí tonságosabb, mint a milliáfdflyi értél budapesti Magyar Néprajzi MitZéUlíi Ott kint a Városliget bédsurgó tett az alviztől rothadó padlős, patkánya tói összefurt é* rágott dísztelen esd ben pusztul, rothad, fakul minden; s a szűk helyen az óriási gyüjttményn sok páratlan kincsét kicsomagolni, go dozni sem lehet, valósággal a ládá ban, zsúfolt szekrényekben lakat ah semmisülnek meg. Mindehhez még állandó tözveszedelem rémsége is 1 nyegéti az árumintavásár nem kíván fos szomszédjának a részben deszka ból, gerendákból tákolt alkotást. A mi den szeretctünkre, részvétünkre érdem magyar tudósok: Bátky Zsigmond igs gató, Madarassy László, Györfjy I ván, Kemény György, Lajtha Lász osztályfőnök, akik legjobb énjükn odaadásával szinte reménytelenül k£ denck e nemzeti kincses gyüjteméi fenntartásáért. Horthy Miklós ke mányzó főméltósága előtt is leszőgezt egy látogatása alkalmával e szemori tényeket, azonban a kormányzó ur j társaság íovaom sorsa nyire elfelejtett, elmellőzött a magyar vidék előtt, húsvéti tojásokat, aratási buzakalász koszorút, népéletünk ünnepi eseményeinek egyéb sok más bájos emlékét felküldézték. Tudjuk, hogy most körülményesebb, kőliségesebb a posta, de egy-egy levelezőlap megírására a mi derék falusi kisgazda testvéreink (és a falvak vezetői: pap, jegyző, tanító) szakíthatnak időt. Például: egy-egy régi ruhadarab, szőttes, faragvány, pásztorremek stb. napfényre kerülését bejelenthetik, régi mesék, régi nóták, Céh- levelek, céhládáktól stb. értesítést küldhetnek. Ma a turáni flipek és mozgatóm népszerűsítésére országszerte mozgolódnak, tálán a mi magyar hé1- ptlhkkel, kincseivel is illenék, észszerű lenne tehát komolyabban foglalkozni? Vagy tán a magyar nép nem eléggé turáhi?! Felemlítem végül, hogy a Néprajzi Muzeummal egy! utón halad, egy fedél alatt működik a Néprajzi Társaság, tehát kívánatos lenne, hogyha ennek a társaságnak Is minden gazda- és olvasókör, népiskola, sőt minden értelmeseb* kisgazdánk tagja lenne. Az évi 59 k£-v róna tagdíj igazán csekélység, éret ' a társaság egy gyönyörű, tanulságíj' érdekes, képes folyóiratot is nyújt ^ lenértékül, abból azután meg lehet ' i teni, hogy népünk gyermekei miért . j hetnek büszkék arra, amiért őket 1.^ I (különös kegyelméből) éppen magj' j nah teremtette?! Mórica P8' / 0 11
