Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 47-es doboz
WCWmMiI in Egy kém 3 pengi 20 fllUr, ■ egyedéere 9 pengi Í0 tllldr. Egyes tiin ár» helyben* vidéken és pályaudvaron 10 fillér.— Hirdetések milliméteres dIJajabis ♦ szerint. XI. évfolyam 121. (2S36 Gyászjelentés A trianoni magyar élet nyomorúságos zűrzavarában teljes tisztelettel kérjük e sorok homlokán, hogy senki ne nehezteljen azért, mert egyéb időszerűségek mellőzésével azt kérjük, amit megboldogult Prohászka Ottokár kért földi megdicsőülése végső pillanataiban: „Favete linguis.“ Csak annyit ke rünk e tenyérnyi helyen, hogy ne legyen szó politikáról, és legyen szabad nekünk, az irótoll neves és nevetlen harcosainak elsirnunk magunkat aze :i a szomorú hiren, amely ma reggel szivünkhöz ütődött, jelentvén, hogy Har- sányi Kálmán meghalt. Igaz, hogy Harsányi Kálmán neve aligha idegződött bele a magyar köz- tudatba még csak annyira is, ámen: - nyíre irodalmi és színházi könyöknagyságok, kérész-jelenségek nevei akaratlanul is beleidegződtek e szomorú és álmagyar évtizedek során. Igaz az is, hogy Harsányi Kálmán „civil“ értelemben mindössze csak dohányjövedéki tisztviselő volt. De viszont az is tagadhatatlan, hogy ugyanez a kifelé nem sok zajt ütött, még csak némely nevetséges politikai nagyságok közismertségéig sem jutott Krisztus-sza- kállu ember a magyarul magyar irodalomnak egyik legjelentősebb, legtisztább, legbecsületesebb és legszerényebb nagysága volt. Még az emberélet ötvenharmadik esztendejét sem érhette meg kalendáriumi tekintetben és bizonyára nem énekelhette ki magából mindazt, amit Istenadta tehetsége révén kiénekelhetett volna, ha nem lett volna olyan bonyolultan érzékeny és nem leit volna rendkívül finom idegszerkezete, hatalmas intelligenciája szinte természetes következményéül megverve azzal, hogy neki évtizedekig kellett hivatali Íróasztalnál rostokolnia azért, hogy jómaga családostul legalább megélhessen. Pedig első irodalmi jelentkezésekor is felfigyelt rá az akkori irodalmi világ tizenhét esztendővel ezelőtt. Amellett ő irta meg azt a Kristálynézők cimü regényt, amelyben ott villámlott már a mai trianoni fnagyar mélykorszak minden rettegése és próféciája. Ugyancsak ő volt az, aki megirta a magyar drámairodalomnak Katona József „Bánk bán“-ja óta legerősebb, legtisztább és legmagyarabb produktumát, az „El- lák“-ot, amely remekmű aztán természetszerűen meg is érte azt, hogy\a^ nemzet színházának egy általunk már többször méltatott idegen irányítójának jóvoltából éppen hogy néhányszor színre kerülhetett, s aztán eltemető- dött, mert hiszen magyar lélek áradt belőle s amellett goethei és nem szo- morydezsői magasságokban járt. Az is igaz, hogy ugyanez a Harsányi Kálmán a világháborúnak nem frontszökevénye, hanem egyik leghősebb katonatisztje volt. Bizonyos az is, hogy Primo de Bivera Spanyolországa az ő halálának híréről értesülvén, még némely magyar nyelven Íródó lapoknál is őszintébb keserűséggel és tisztelgéssel fogja elparentálni azt a magyar irót, akinél tökéletesebben többek közt spanyolul sem tudtak e törpe generációban, s akinél művészibb megértéssel senki sem tolmácsolta „modern“ magyar nyelvre a spanyol költészet nagyjait. Ó, hiszen volt valami a magyar (A vezércikk folytatása a 2-ik oldalon.) h i 1 / é I s s 1 rr Vl sz hf ke mt a PC ti
