Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 47-es doboz

sem kilincs, sem lakat, igy jelezve azt, hogy a ncp divánjain mindenki bejelentés nélkül léphet a nagg- vezir ifié kérését vagg panaszát előadni.

bdul Hamid uralkodási alatt a nagyvczirátus sokat jiH’.iííe/t jelentőségéből, mert Abdul Hamid kormány nfm csupán uralkodott. A parlamentarizmus bevezetése még inkább leszállította a nagyvezirség súlyát, sőt a parlament havi 2000 fontról havi WO fontra szállította le a naggvezir fizetését, igy is jelezve, hogy a nagyvezir is csak hivatalnok. Most azután az ősz Tewfik pasa távozásával lezárult a nagyvezirck története . . .

Tompa Mihály ismeretien levele Petőfiről

(A Világ tudósítójától.) Tompa Mihálynak ez a levele a bécsi Dorotheum egyik aukcióján került kalapács alá. A Dorolheumban, ahol a Rubens-képek- lől az öreg fotografáló lencséig, az- empire-szalontól a ripsz-garnituráig, a könyvkötés remekeitől a loszla- dozó, szinefaknlt aulogrammig Gründen eladó, Tompa levelét bizonyára úgy kiáltották ki: „Manuscript des Michael Tompa“. Nekik egy atom az aukciók milliós halmazában, nekünk becses irodalmi relikvia, a megértés és megbocsátás, keserű magaemésztés és bohó tréfálkozás, ideges nyugtalanság és ideges jókedv — velejárói azoknak a furcsa időknek, amikor a beteg költőnél csak a politika volt lázasabb.,.

!A levélnek bizonyára Petőfire vonatkozó részei a legérdekesebbek. A Petőfi—Arany—Tompa népköltészeti triászában a baráti harmóniát tudvalevőleg Petőfi és Tompa feszültsége zavarta meg. Arany a maga csöndes, kibékéltető, nyugodt és derűs filozófiájával rendületlenül állott meg a két poéta sebző súrlódásában. Petőfi is, Tompa is halálosan érzékeny természet voltak: Petőfi lobbanékonysága, tüzes szenvedélye áe::i ismert határt; aki nem követte, az ellensége volt sj ahogy nem kímélte Vörösmarty!, az „elpártolt barátot", úgy Tompa elölt sem hajolt meg, akiben pedig az önérzet éppen olyan szilárdan oszloposodott föl, ölint Petőfiben, legföljebb melanchóliára hajló k' /ében mélyebbre fúrta magát a megbán lás íja.

?etöfi 1847 nyarán a gömöriuegyci Bclyén, ahol pa lclkészkedett, néhány napot töltött A két poéta ,t vitatkozott és hangjuk sokszor szenvedélyes „Civakodunk, mint az Istennyila“ — írja Petőfi .nynak — „ismered az én szende, békeszeretö, *yali természetemet, hanem ez a hepciáskodó, kosz páter Tompa mindig dühbe hoz“. A murányi-ári rándulásról is csípős szavakban emlékszik meg 1«fi. „Mig én a táj páratlan fenségein és a múlt idők gyszerű eszményein a legköltőibb ábránddal mereng- ii, — írja, — Tompa aludt és hortyogott“. Tompa, iuek szervezetét sanyarú fiatalságának ezer nélkü- :ése, a nagy diákok mellett való koplaló „inasko- _^sav ecészen kimerítette, úgyszólván sohasem volt léhány nyugodt perce volt akkor, Kirándulásra menet a kocsi egy- 5 álomba merítette.

Tompa találkoznak Pestén. Arany mozdulhat el hazulról. A találkozás •igvást, kiengesztelödést Mindketten ki panaszukat a keserű csalódáson, hogy „Petőfiben nincsen meg a bar j egy rég nem látott barátját igy Petőfi azon kesereg, hogy „Tompa itt holmi jött-ment emberekké!, mint rékenység, félreértés, szavaknak, i mérlegelése, két jó és nemes ülése, históriai bizonysága annak,

hogy a szeretet és gyűlölet egy ágyban fogantak Tompa arcképet az ingerült Petőfi igen mélta'

helyen íiiggeszlette föl, Tompa, ha utóbb keservet , megbánta is, Petőfi leveleit lángba dobta.

Tompa akkor találkozott Petőfivel, amikor Graefar bergbe menet Peslct ulba ejtette. Gyötörte a köhögés, vért hányt, rémlátások gyötörték, félt a korai haláltól a búskomorság úrrá lett rajta. Graeíenbergben kereseti enyhülést kínzó betegségére. Akkortájt Priessnitzn esküdtek az emberek s Pindaros hires mondását, hogj „legkitűnőbb a viz“, az orvosok tudományos meg okolással javulták. Szegény Tompa undorral nyelte i sok vizet, melyet „lehetetlen kibírni Jó keresztény embernek“ — és julius végén hazakészül. A közérzése jobb volt, de a teljes gyógyulást nem hozta meg Graefenberg.

A nagy idők akkor már vajúdtak s a forró láz kiverte az ország testét. Augusztus derekán, amikor a szerbeket tíechtold tábornok nem tudta a szenltamási sáncokból kiszorítani, az országgyűlés a hadsereg felállítására vonatkozó javaslatot tárgyalta, melyben negyvenezer gyalogos és négyezer lovas kiállításit kérlek. Batthyány Lajos gróf és Deák Ferenc Becsbe készülődnek, hogy az ausztriai minisztériummal és a reakció pártjával mégegyszer megpróbálkozzanak, talán sikerül mégis megtalálniok a békés megegyezés útját Hiába! A bécsiek huzzák- halogatják a dolgot, a két magyar áfiamférfiu nem tud az uralkodó színe elé kerülni. Petőfi ekkor írja meg az Apostolt, förgeteg esen izzó verseit, mélyekben a megcsalatoílság dühével reszket a monarchia gyűlölete. A konzervatív polgárság, mely még mindig hiti a királyi intervencióban, megdöbbenve néz Petőfire akinek első politikai szereplése, az nj képviseiőbázba való jelöltetése kudarccal végződik.

Nagy vonásokban ez Tompa alább követkéz levelének félig históriai, félig személyes háttere, levelet Szemere Miklóshoz, atyai jó barátjához, a nimród-poétához irta, aki í.asztrócon, a .gödrös töt faluban“ élt Szemere, aki be volt avatva Tompa leg- íiensőbb viszonyaiba, maga sem szerette Petőfit-A-tó metrikára való tréfás célzás sejtetni engedi, hogy Szemere, akinek kúriája a tót falucskában volt s akinek kedves humorát egész Zemplénin effve ismerte, bizonyára elkövetett mulatságos tót versikéket Tompa ér Szemere levelezésében 1850 ujesztendeje a következő dátum. A „maliciózus“ 1849 után szólal meg uF Tompa, akit a keserű elcsüggedés, a feltör* magyar'«? megfeszitetése kábult némaságra kárhoztatott

A levél szószerinti szövegében igy hangzik:

Szemere Miklósnak barátitof

Leaztóeon.

Beje, augusztus 28. /Sí*.

£ des barátom ! Valahára itthon vagyak, néhány napi nagyobb költségű mint hasznú kóborlás után ismét tűzhelyemre tértem, melyet néhány pap óta ismét halálosan meguntam. Annyi hasznot hoztam haza Gracfenbcrgből, hogy azóta szüntelen nervózas ét iszonyuun izgatott vagyok, annyira ki nagyok forgatón önmagámból, hogy sokszor elrémülök magamtól, m nyugtalanság oly nagy rajtam, hogy dig nagyok képes, néhány percet egy helyen vagy egy foglalkozásban tölteni, mig e néhány sornyi leoetet bevégzem számodra, szédelygéslöl kell félnem. A fene tudja ml less belőlem, én semmi jót nem várok, sokszor egész erőm megfeszítésére van szükségem, hogy az okos cselekvés, és az okos gondolatmenet terén maradiak. Hogy valamit dolgozzam, az teljes lehetetlen. Emlékezem rá, hogy sokszor halottam tőled: „gyenge a fejem", most igen érzem, mit tesz ez. Azonban ördög vigye! hagy* juk ezt.

Miklúska, voltam Becsben, láttam mindent, mit* nem iram meg; hogy meggyőződjél szavaim igazságáról, ez és eenseálj meg: igazán megújítom graefenbergt kérésemet, sánddlj el hozzám, mostanában olyan állapotban vagyok, hagy külsőleg is, cselédeidet, lovaidat szorongás nélkül és kényelmesen elláthatom akár hetekig, zabom, szénám elég, ólam tágas; konyhám becsületes. Ezt csak mellékesen említem meg, amellett, hogy magadat magam várlak és látlak szívesen. Tudj’ az Isién! nem ér ez a levelezés semmit, annyi sok mindenbe mit sem tud az ember Írni, többet ér két árai együttlét kétszáz levélnél. Különbeti i is olyan időket érünk barátom, hogy tán maholnap ha akarná se jogja az ember egymást látni.

Pesten is mulattam nehány napot, Petőfi elcsendesedett nagyon; a vidéken, tapasztalatom szerint kivétel nélkül akasztófára feszítené minden ember} ez nekem igen fáj, látom benne az iró sorsát, ti bármily neves és talentumos leggen is, rövid idő alatt annyira lejárja az emberek előtt magút, hogy pláne utáltatik. Furcsa ez a dominus közönség kegyel és fáj látnom ,hogy az irodalomnak igen le áll az orraj barátom, ami nem politika, nem kell, sőt a vers maholnap szégyent hoz az írójára, s tagadni kell, hogy valaki versiró: Petőfiről a költőről és nem az emberről beszélek, azt látod, s jól tennénk, ha most pláne elhallgatnánk, tán jön még idő mi ránk is valaha; te boldog vagy Miklúska! mert könnyen átformálódsz (átfordíthatod magad) tát poétának, de bezzeg én, ítebP ha. *ijössz. hozzám ÉSSitSiSi 0. tál metzzkábas

vuü®