Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 47-es doboz
XVIII. évfolyam Szekszárdi, 1936 Julius 15. (Szerda.) 56. szám TOLNANEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 Előfizetési dl|i Egész évre _ 12 pengő || Félévre ______6 pengő F elelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árait A legkisebb hirdetés dl)a F50 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimélersoronként 10 fillér, nllástkeresőknek 50 százalék kedvezmény, j A hírrovatban elhelyezett reklám-.^eljegyzést, családi hír, valamint o nyllttér soronként 60 fillérbe kerül. RÁTKAY LÁSZLÓ Irta: BODNÁR ISTVÁN sokszor már a hazafiasság ösvényére való visszaterelésére ... S hol maradnak a jótékony, emberbaráti egyesületek, amelyek ezreket meg ezreket műkedvelősködtek össze Rátkay László „Felhő Klári“ jával, az „Árva- lányhaj“-jal s más, ingyen atenge dett darabjaival ? S miért nem fejte nek ki egy kis agitációt legalább a tehetősebb ügyvéd urak ? S ha már nem büszkélkednek volt öreg kollégájuknak rájuk is fényt vető költői hírnévévé), gondolhatnának az édesapa ugyancsak ügyvéd fiára s matróna özvegyére, akik a fiúi hála és hitvesi kegyelet emlékkövét kivánták felállítani a legjobb apa b imádott élettárs lelki hagyatékának összegyűjtésével és költséges kiadásával . . . De minek fo ytassam? Célom nem volt egyéb, minthogy mógegyszer felhívjam a figyelmet egy szinmagyar poéta lelke mélyéből fakadt, a régi nemes magyar irodalmat méltán képviselő szép könyvére. Rátkay László költészete nem egetrázó mennydörgés. Ne keressük benne Petőfi harsona hangját, vulkáni mélységét, titáni erejét. De benne is éppúgy megvan a keresetlen egyszerűség, a magyar röghöz való ragaszkodás, a magyar nép- és fajszeretet és nem egyszer halljuk hazafias lírájának mélyről felbugó orgona hangját, a hazafias fájdalmat messze elsíró tárogatónak édesbus zengését. Érzései nemesek, tiszták. A szeretet, a hit galambszárnyai emelik és sohasem engedik, hogy posványba süllyedjen. Apró családi versein keresztül megéressük szive melegét s olyanok esek az apró versikék, mint a házi ereszben a fecske csicsergése . . . S egész költészetében van bizonyos lélekter- mékenyitő erő, akárcsak tavasszal a földet dúsabb áldásra ösztönző májusi esőben. Szóval üde, szép kis bokréta ez a könyv, a magyar költészet legszebb virágaiból. Aki csak teheti, vegye meg tehát mielőbb. Mert nemcsak Rátkay László szép emlékét becsüljük meg általa, hanem a magyar knlturát, irodalmat is. S megnyugtatjuk ez által saját lelkiismeretűnket is, mert visz- szaadjuk egy tisztes matrónának, ». költő özvegyének s egy egész családnak uz emberek jóságában, kultúra- és hazaszeretetében már-már megingott hitét és bizalmát. Szekszárdi cserkészekkel a Dráva partián Nincsen jámborabb gondolkodású, hiszékenyebb náció a poéta népnél. Azt hiszi, hogy pegazusának felnyergelt paripája, a leikéről apránként levált aranyporral, a pompásabbnál- pompásabb költeményekkel a — halhatatlanság, az — örökélet felé repíti. Pedig a poéta is az enyészet felé rohan, akárcsak más közönséges ember. Legfeljebb lelke nagy aranyrakományával — hosszabb idő alatt ér el oda. De, hogy — elér, az egészen bizonyos. Tekintsünk csak végig irodalmi nagyjainkon. Nem kell századokra visszamenni, maradhatunk a közel múltnál, vagy akár a — jelennél is. Ki beszél ma sok régi nagy emberünkről ? Legfeljebb egy-egy szűkszavú iskolai könyv, az irodalom- történet. Csakhogy mig valaki idáig eljut, csonttá és porrá válik, mert a hálátlan utódok, a kritika bonckése már régen leszedte róla az eleven húst. Sokszor bizony már a kortársak elvégzik a lekicsinylő hóhérmunkát. Ha körülnézünk, igazi nagy költőnk szerintük nincs is. A modern kritika apró porcikákra szedte már Vörös- martyt, Aranyt és Tompát, a világzseni Petőfit. Garayból alig hagyott meg valamit. Madách lángleikére, eredeti alkotó zsenijére sok évtizeden ránehezedett a Fauszt utánzás köny- nyelmüen szélnek eresztett vádja. Jókai, Mikszáth már nem is — regényírók, csak egyszerű, lenézett — mesemondók, elpipázgató anekdótá- zók. Mintha egy épkézláb mese, lélek- vidámitó anekdótás történet elmondása kisebb művészet volna, mint a százszor elcsépelt, apró szerelmi kalandok pikáns, erótikus szószban való újra íeltálalása, vagy egy fércdetek- tivregény megírása. S beszéljek talán régi, nagynak tartott színműíróinkról? A halhatatlan Katonát legalább átírja a színpadi élelmesség, de mit szóljanak a többiek, egy Kisfaludy Károly, Szigligety, Tóth Ede, Csiky Gergely, Rákosi Jenő. őket bizony már elfedi a — bus fekete homály s a fővárosi színpadok minden magasabb Írói kvalitás nélkül való zagy vasága... Bizony az — utókor hamar hálátlan. Nagyon könnyen feled. Aminek oka elsősorban irodalmi előképzettségének hiánya, ebből származó tájékozatlansága, könnyen félrevezette- tősége, amely minden kritika nélkül behódol az irodalmi divatnak, sokszor — hóbortnak, a könyvkiadói élelmességnek s a ma szemtelenül divatos önreklámnak, amelynek egyedüli célja, hogy az úgynevezett „beérkezett nagy író“ mindég csak önmagát láttassa a — legnagyobbnak. Ezért van ma olyan sok — nagyon- nagy Írónk. Kerülnek sutba az érdemes régiek. .. Mindezt a kesernyés megállapítást egy, a napokban könyvpiacra került könyv, Rátkay Lászlónak, a duna- földvári jeles poétának 542 oldalra terjedő szép verskötete diktálja toliam hegyére. Ezt a hatalmas kötetet a Petőfi Társaság adta ki s Pékár Gyula elnök és Havas István főtitkár látta el — útlevéllel, vagyis tartalmas előszóval, mig a bevezetést Pitroff Pál dr, a kiváló esztétikus irta hozzá. A Petőfi Társaság, amint előszava mondja: — „örömmel és büszkeséggel bocsátja útjára Rátkay Lászlónak költői tehetségét és nemes, rokonszenves egyéniségét bemutató tekintélyes kötetét“. S különösen kiemeli azt a nagy érdemet, amelyet Rátkay, mint az országgyűlés egykori kiváló ellenzéki tagja, a Petőfi-kultusz felkarolásával, a Petőfi-ház létrejötte körül kifejtett. Már ennek a szűkszavú ajánlásnak is elégnek kellene lennie minden magyar szívhez, hogy a legnagyobb szeretettel fogadja az uj könyvet. De vájjon úgy fogadja-e?! Szomorúság és szégyen pirja önti el arcomat, amikor arról az elszomorító kulturbotrány- ról értesülök, hogy a Tolna megyében szétküldött több száz előfizetési felhívásra a kitűzött időig mindössze öt előfizető jelentkezett 1 Szegény Rátkay László, hát érdemes volt ezért aprópénzre váltani s elpazarolni lelked arany kincsét ? Téglát hordani a Petőfi-házhoz, a halhatatlanság eme kis fészkéhez ? Kiállani a szekszárdi Garay-térre s a szobor leleplezése napján hazafiasság könnyeit csalni remek leleplezési beszédeddel az ott megjelentek szemébe ? I Érdemes volt elégetni lelkedet a hazafias eszmék nemes tűsében csupán csak azért, hogy a nagy 48 as eszmék vontatókötelén mások emelkedjenek a magasba s helyezkedjenek el a jól jövedelmező állásokba, te pedig ott maradj a mindennapi kenyérszerzás nem kis gondjával az élet rögös országúján .... Minek is irtsd te, a „Ne sírj, ne sírj Kossuth Lajos“ kezdetű, szivbehasitó nótádat, amikor ma már nem sir senki sem Kossuth Lajosért, sem a — hazáért, legfeljebb sirva — káromkodik a — saját sorsa felett s a mai fiatalság bömbölő dzsesz mellett tombolja ki veszett jókedvét az — állástalanság keserve miatt... Elfogytak biz a régi szerelmesek is, akik az „Azért csillag, hogy ragyogjon“ kezdetű nótádért nem sajnálták az utolsó pengőjüket sem az éjjeli zenébe lelkét beleadó cigánytól. De ha ezeknek már nincsen miből, miért hiányoznak az előfizetők sorából legalább a könyvtárak, olvasókörök, különösen ifjúsági egyesületek, iskolák, hiszen ez a könyv éppen a legjobb tanitói segédeszköz a fiatalságnak hazafias | szellemben való nevelésére, sajnos, Egyes szám A Feketeviz mellett ütöttük fel a táborunkat, pár száz lépésnyire a határtól. E szó újra felidézi bennem azt a nyugtalanító, nyomasztó érzést, mely elfogott bennünket, mikor Har kányban kiszállítottak bennünket az zal, hogy a Drávahid felé nem közlekedik a vonat s elindultunk a berozsdásodott sínek mentén a horvát fekete hegyek irányában. A régi lüktető élet, a boldog békeidők fájó emléke ment bele a szivünkbe, mikor a sínek között magasra nőtt kórókat kerülgettük s az elárvult őrházak mellett elbaktattunk. Gát húzódik végig a Feketeviz mellett, ameddig a szem ellátt, amit bezár a Dráva árterülete. A töltésen túl alföldi táj, búzatáblák, kukorica- földek, háttérben a siklósi hegyek vonulata. Mi a gáton innen vagyunk, az árterületen; mocsarak, morotvák, füzesek, bozótos ingoványok, körülöttünk a szúnyogok milliárdjainak a tanyája. Nappal Be lehet a rekkenő hőségben a sátrak izzasztó fürdőjében nyugodni ezektől a mérgezett dárdás apró kis fenevadaktól, de este egyenesen sürü felhőkben rajzanak ki tanyájukból s nincs előlük menekvés. Bebújnak cipőbe, harisnyakötő mellett, gomblyukon s tetőtől talpig lepedőbe burkolózva járnak a fiuk, mint az arabok a sivatagban, mint a rémregények fantomjai. Balra a viz mellett a kendergyár hosszú kéménye füstölög s kenderasstagok borítanak be táblás mezőket, felülről Drávapalkonyának, a kis falucskának a tornya látszik át a füzes résein. ■ Evező csobban a vízben előttünk, | Tóth Lajos bácsi, a halász bújik elő ára 12 fillér. csónakján a nádasból, kifeszitett hálóit vizsgálgatja, bogozgatja, hümmö- get, hogy magas a vízállás, keritő- hálóval nem lehet dolgozni. Kicsit feljebb az egerszegi csatorna betor- kolásánál öreg vándorlegény pecá- zik, halat szeretne sütni. Vagy másfél óra múlva ismét arra kajakozunk, igen morgolódik, hogy nem akadt még egy se horogra. A mocsárban sivitófiangu öreg kondás riogatja a disznait; ókuláréja van, panaszkodik, hogy már kétszer operálták a szemét és eltiltották a borivástól. De azt hiszem, ő az egyetlen ókulárés ember az egész környéken. A halásztanya mögött halászcsárda van egész közel a táborunkhoz. Innen hordjuk a vizet, ide fordulunk, ha valamiben megszorulunk. Tipikus határszéli csárda ez a kis Zsinkó- Harkányiak látogatják főképpen, motorkerékpáron, autón, autóbuszon ruccannak ki, kúrát tartó fürdővendégek, akik a csodatevő viz és az or» vosi felügyelet biztosító bástyájával m*guk mögött megengedhetnek maguknak néha egy kis kirúgást a« hámból (halpaprikás cigányzene mellett, megbujás a világ elől, enyhe* kis flört a szúnyogoktól hemzsegő' lugasban), de egy-egy idegen rendszámú autó is besuhan néha az ud>- varba, jugoszláv állampolgárok jönnek át határátlépéssel, odaszorult: magyarok, akik magyar levegőt szeretnének szívni, magyar szót hallani,, kinyujtózkodni kedvükre. A csárdái cigányoknak a „Sötét a Volga“ kezdetű tangódal a legkedvesebb nótájuk, ezt éneklik, huzzák-nyuzzák. reggeltől késő estig s másnap ujm
