Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 47-es doboz
PtfláQtát csomagolt Petőfi verseibe Ismereti ess epizód s köitfi éleiéből Nagy poétánk, Petőfi Sándor rövid élete alatt bejárta szép Magyarországnak csaknem minden zegét-zugát. De büszkélkednek is ám azok a helységek, ahol Petőfi megfordult valaha, hogy az ő falujukat szintén megtisztelte és történelmi érdekes- ségüvé avatta megjelenésével. E tekintetben Ostffyasszonyfa derék magyar lakosai sem vallanak más nézetet és nagyanyóék be- szélgelése-mesélgetése közben még ma is sok olyan derűs és megható epizódot csevegnek el unokáik előtt, amelyeket eddig nem ismernek a Petőfi-kutaiók. Egyik iíyen fáiig rege, félig valóság esemény a minap kerüli bele az ostffyasszonyíai közvéleménybe s ezen keresztül a legközelebbi város újságjába. Petőfi akkoriban még csak aprócska legény volt, de pennája versírásra már annál inkább ki vala hegyezve. Ott sündör- götf nyarankint ostffyasszonyíai nagybátyjánál, Salkovics uramnál, aki mestersége szerint indzsellér volt. Araíásidő volt és Salkovicsné éppen pogácsát sütött aratóinak. A pogácsa már kisült, mosolygósra, ropogósra. Igen ám, de hamarosan nem akadt kezeügyébe papirosféle a nemzetes asszonynak, amibe belegöngyölgethette volna az illatos tésztát. Amin a szeme leghamarabb megakadt, az a „Sándor gyerek" köpönyegje volt, ami olt árválkodott a falbavert egyik szegen. Salkovicsné asz- szonyság nem sokat tűnődött, belényult a Sándor zsebeibe — „hiszen ott mindig akad papír, irka-firka* — hamar előhúzott a megírt versekből nehányat, begöngyölte a pogácsákat és elszalajtotta velők a béresgyerekei ez aiaiúk után. A talán örökbecsű költeményeknek persze azontúl nyomuk veszett. Annyi bizonyos, hogy drágább csomagolást nem találhatott volna se Salkovicsné, se másvalaki annak a pogácsának, még ha selyembe, arannyal szőtt bársonyba parkolta volna is . .. .. i'. —'
