Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 47-es doboz
A magyar sasfiók Iskolában, színpadon — Petőfi, Zoltánnal. A magyar sasfiók • nem . született fejedelmi ágyban, de, tia A'olt Petőfi Sándornak, a Ián glel ka költő-fejedelemnek, viselője egy világszerte ismert, dicsőített és ünnepelt névnek és mint ilyen, némi jogot tarthat arra, hogy most, az édesanyjának szentelt ceníennáris ünnepségekkel kapcsolatosan, egy pillanatra kegyeletiek felidézzük az ő szegény emlékét is. Petőfi Zoltáu rövid életének és szomorú, halálának lefolyását, már hivatottabb írók ismertették az utókorral, mint én. Magamra nézve tehát csupán annak az e/gy évnek hiteles leírását tartom kötelezőnek, amelyet a nagy költő fiának közvetlen közelében, mint iskolatársa és jó pajtása a híres szarvasi gimnáziumban töltöttem el. . Zoltánt 1866-,ban, miután — atyja példájára — a sárospataki, pápai és aszódi kollégiumokat megjárta, nagybátyja, Petrovics István hozta le Szarvasra, aki a város közelében levő »Sei szít-féle uradalomban mint gazdatiszt volt alkalmazva és gyakran lejárt Szarvasra, az süri kaszinó*-ba, mely abban az időben a Imsztig-féle házban volt. IXnoka- öcesét az intézet katodik osztályába Íratta be és sűrűn bejárt hozzá Vise léte és egészsége után tudakozódni és jó tanáccsal támogatni. A joviális öregúr sohase jött a városba üres tarisznyával és mindenkori megérkezéséről úgy szereztünk teljes bizonyosságot, hogy Zoltán ilyenkor mindig meghívta intiméiül barátait a jóféle »hazai« elemózsia elfogyasztására. Természetes, hogy a világtól még akkor nagyon elzárí, kis városkában, nagy feltűnést keltett I'etöft fiának váratlan megjelenése. Amerre járt, minden húz muskátlis ablaka megnyílt és a virágok közül kikandikál lak a kiváncsi asszo nyok és leányok, 'hogy kegyeleles áhítattal kísérjék. a megdicsőült nagy költő fiának érdekes alakját; mely külsőségekben, sók mindenben atyjára em- lékeztetett. Törékeny, szikár alakja jói festett, fekete zsinórral, siljlásozott, kékszínű nadrágja és a testéhez feszülő, fekete atilla előnyösen tüntette fel alakjának karcsúságát. Kényesen ragyogó, sokráncos csizmát, szélesen kihajtott inggallért, lazán megkötött rojtos nyakkendőt és kackiásan félrécsa- pott bársony kucsmát viselt. Hosszúkás, sápadt at- eál, hollófekete, fürtökben hullámzó haja köríietle és sötét szemeiben szüntelenül valami, nyugtalan, titokzatos láng lobogott. A vállán panyókán lengő, bő gaüérköpönyeg csak növelte megjelenésének érkomor lett, hetekre .magába szállt, különösen akkor, mikor atyjának egyik volt tanára, az öreg Kore» észrevette, hogy a sok, tivornyái éjszaka tönkreteszi a fiú gyenge szervezetét. Magához rendelte lakására, alaposan m egleckáztettai és lelkére akarván hatni, felolvasta neki atyjának\ »Fiamhoz«; című gyönyörű költeményét. * Szeretkezéseiben sem volt állandó, mert egyitej virágról a másikra szállott. Eleinte a szép, szőkehajú,I kékszem fi Brenngartúer Bertának udvarolt, do csak-! hamar elfordult-a szentimentális hajlamú Gretchen-d alaktól és szenvedélyesen ostromolta "szerelmével &! buja keleti szépségű Adler Rózsit, akiért különben , osztálytársai is olyan eszeveszetten bomlottak, hogy1 jó Tatay István igazgató úr kénytelen volt szigorúbb intézkedéseket .foganatosítani, mert akkor már annyi- volt a rovásunkon, hogy az egész hatodik osztályt a kicsapás veszélye fenyegette. Ezután nagyobb, kényszerű szünet állott be a dósé bézolásokban, mindaddig, amíg egy zvmúttkós, téli éjszakán Csaby Imre szintár■* sulata a városba érkezett, ládákkal megrakott szekereken és már másnap a Bárány«-\-endég!ő elsöcmeleti nagytermében meg is kezdte előadásait '»Az ördög és a párizsi vak leánysí című francia rémdrámával. Tulajdonképpen itt fűződik szorosabbra a baráti; kapocs, mely Zoltánhoz fűzött, mert mindkettőnkben;! ellenállhatatlan vágy támadt a színpad gy alul at Pm deszkái és kopott díszletei iránt, hűségesen eljártunk’ minden előadásra és ha pénzünk nem voll, hát M úgynevezett . scselédjegyért« — mely minden színésznek kijárt — felvittük an emeletre a színészek ruhás kosarát, csakhogy- ingyen: bejuthassunk a nézőtér karzatára. A társulat ott- működése azonban romboló hatást gyakorolt lelkületűnkre, mert szilárdul elhatároztuk, hogy x nem várjak be az iskolai év végét, hanem meg- ^ szökünk és felcsapunk színészitek. Ezt a szándékunkat rövid idő alatt vogre is hajtot-J tnk. Zoltán gyalogosan Debrecennek vette útját,] ahol Szabó József direktor úr — atyja iránti kegye-i létből — 20 pengő forintra szerződtette, ami az idő-j ben sokat .jelentett, mert a legjobb színésznek is; csak 10 forint iixfizetése,■ vagy. elsőosztályú propor-i eiós osztaléka voll. Én pedig hosszú és fárasztó ván-í dóriás után Türök-Kanizsán kaptam helyet Pályi Gyula falusi truppjánál. Az 1868-iki téli szezonra Kocsisovszky Jusztin, színtársulatához szerződtem Szegedre, ahol' legnagyobb örömömre ismét, találkoztam Petőfi Zoltánnal, De a szerencsétlen fiút itt is üldözte dekességél. A szarvasi gimnáziumnak abban az időben Talay István nagyképzettségű igazgatón kívül, sok jeles és tudós tanára volt, akik közül a mindig kedélye sen mosolygó, kissé köpcös Koren István és a törpe termetű, szikár, soványalakú Kicska Károly már az aszódi gimnáziumban Petőfi Sándornak is tanárai vollak, amivel tanításközben gyakran eldicsekedtek előttünk. Zoltánt előscür Szcndy György tanárnál (Szendy Árpád nemrégen elhunyt .jeles zeneakadémiai tanár atyjánál) helyezte el nagybátyja, nyű vánvalóan azért, hogy a tanári felügyelet, a kalandokra bájló ifjú szertelenbe csapongó temperamentumát némileg megfékezze, de a nyugtalan vélni diákoeska nem tűrte a fegyelmet, csakhamar otthagyta Szendyék meleg családi fészkét és előbb néhány hétre Koren t.anár házához került, míg végül Dobosíiéknál találta meg óhajtott függetlenségét. Tanulni nem szereteti. Ideje sem sok maradi rá, mert a város előkelő köreiben szívesen látott vendég volt, úgyszólván kézröl-kézre adták, noha Zoltán féktelen vérmérséklete nem nagyon tűrte a hatvanas évek feszes, merev és émelygős társalgási modorát, hanem legjobban érezte magát diáktársai víg körében, boros palackok és festett arcú, céda leányok közt a város végén levő „Farkfis“-kocsnla bórgözös levegőjében, ahol kénye-kedvc szerint kigombolhatta magát. \ Néha azonban hirtelen ''megváltozott. Mélabús, I / t y i/ v v< fátuma — a mecénások kegye, mely újra a züllés karjába kergette az euervált,' beteges, akarktnélküli ifjút. Az is bántotta, hogy több sikertelen kísérlete után meggyőződött, hogy n színészethez éppen olyan kevés tehetsége von, mint a költészethez. Éhez járult, hogy a társulat két legjobb és legszebb színésznője : Oeszlessy Etelka drámai hősnő és Kocsisovszky Borosa (aki később a régi Nemzeti Színház ünnepelt művésznője lett) — akikuek szenvedélyesen udvarolt •*- állandóan gúnyolták félénksége és félszegsége miatt.. A november 10-én Katona József emlékére rendezett díszelőadáson. »Bánk bán-böl Ottó szerepét osztották ki neki és miután ez a kísérlete is teljesen kudarcot vallott, nem mertek többet jelentékenyebb szerepet rábízni és ez annyira elkeserítette, hogy néhány nap múlva, minden búcsúzás nélkül eltűnt Szegedről. j Etáink, itt végleg elváltak és 1870 november 5-íkén, a Rókus-kórházlian bekövetkezett szomorú haláláig semmit sem hallottam felőle . . . A szegény magyar sasfiók — aki még alig gügyögött bölcsőjében, mikor szabadságért rajongó atyja a fehéregyházi kemény harcban lehelte kj nemes lelkét — nem bírta még a reá örökségül ha* gyott dicső név nehéz súlyát és összoroskadt annak terhe alatt... Megölte az élet... korai sírba kergette az emberek rajongó, jótakaró, de rosszul kalmazott, becéző szeretete-.,. Derék! Antal,. i
