Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 47-es doboz

IS.

1922 junius 1\

P

M

I LAG

^as&nag

Bandaharcok FelsőszNóziábal

Ratiborban mintegy húsz főnyi állig fölfegyverzett banda a múlt éjjel megtámadta a ratibor— kandrzini vasútvonal mentén lévő Dziergowitz falut. A banda körülvette a községi rendőrség őrszobáját és három rendőrt és Mitrenga községi elöljárót hatalmába kerítette. Az őrszoba előtt levő kerítés mellé állították őket és sortüzet adtak rájuk. A három rendőr rögtön meghalt, az elöljáró azonban, akit csak horzsolt egy golyó, halottnak tetette magát és igy megmenekült. A banda ezután az egész községet végigfosztogatta.

Beuthenben tegnap este francia járőrök minden ok nélkül rátámadtak egg olasz tisztre, aki polgári ruhát viselt. Amikor több polgári egyén a tisztnek pártját fogta, a franciák a tisztet maguk- itték. Nemsokára azután ugyanezek a járőrök a Karlowitzerístrassen rátámadtak' több polgári egyénre. A megtámadottak ellenállást fejtet- tek ki és a járőrök, akik úgy látszik szorult helyzetbe kerültek, az egyik házba menekültek és annak ablakából az összegyűlt tömegre lövöldöztek. Egy bismarckhüttei borbély, aki az események ártatlan szemlélője volt, ngaklövést kapott és meghalt.

Á polgári egyének sem a Bahnhofstrassen, sem a Karlowitzer-Strassen nem szándékoztak a francia járőröket megtámadni.

A szövetségközi bizottság Königshüttében elrendelte az ostromállapotot. Beuthenben és a város környékén puska- és revolverlövöldözések voltak. A gépfegyverek kattogását és a kézigránátok robbanását tisztán lehetett hallani.

Petőfi követ jelöltsége

' Ä rendi alkotmány kereteiből kibontakozva, 1848 fsnius havában zajlottak le a népképviseleten alapuló első országgyűlési választások. Éppen 74 esztendeje.

Petőfi a szabadszállási kerületben lép fel. Akkoriban együvé tartoznak : Szabadszállás, Kunszentmiklós, Fülöpszállás, Lacháza és a rengeteg tanyakörzet. Költőnk mozgató ereje : Bánkos Károly, a kunszcntmik- lósi tanács tagja, müveit, melegszívű ember, a jelölt régibb, meghitt barátja, a szabadságharcban nemzetőr.

Petőfi Bankos Károlyhoz 18iS május 25-én levelet intéz : „Szándékom követté lenni... Nem kétlem, elég okos ember lesz az országgyűlésen, de lesznek-e lelkesedettek és lelkesíteni tudók, ez kérdés; pedig most leginkább ilyenek kellenek... Fanatikus lelkesedés kell, hogy világítson a nemzet előtt. Lakásom Dohány-utca 378.“ (A mai Dohány- és Síp-utca sarkán).

A Nemzetőr junius 3. számában olvassuk : „Az önkéntes honvédség kiállítására a többek közt: Petőfi Sándor a némely elárvereztetett könyvéből bejött 60 forintnyi jövedelmét ajindékozá“.

Ugyancsak 1848 junius 3-án jelen meg Pálffy 'Albert költői képekkel átszőtt, hosszabb híradása Petőfi követjelöltségéről a Március Tizenötödike című lapban. Csak pár jellegzetes mondatot belőle : „Az ifjú nemzeti pártnak örvendetes tudósítást hozunk. Petőfi Sándor, Magyarország legnépszerűbb költője a közelgő követválasztásokon, mint követjelölt fog fellépni.. i Ott akar képviselő lenni, hol még az ég és föld is az 6 keble poézisének megtestesült képe... Azt fogják mondani: versiró nem való követnek. De ugyan miért valók ők követnek ? Mi érdemük van 1 Már volt szerencsénk egy ilyen követnek felcseperedni akaró fél- t&bbibiró-gömbölyüséggel beszélni. Mondhatjuk, csodálatos fogalmakat táplál a parlamentáris kormány leikéről ..

Petőfi jelöltséget vállal

A Radicallap-(1848 junius 6.) ; a Hazánk (1848 junius 10.) ugyancsak lelkesen támogatják Petőfi jelöltségét. Legtüzesebben a Nemzeti Újság ir (1S4S junius 13.) : „Legliőbb óhajtásaink egyike, hogy Petőfi a közelgő nemzetgyűlésen bebizonyíthassa és megmutassa : mi az a népképviselet a szó szoros értelmében véve. Csak örvendhet az a kerület, mely elmondhatja: Petőfi Sándor a képviselőnk“.

Most következik Petőfi első közveteüen cselekménye kerületében. 1848 junius 11-én személyesen jelenik meg és kioszttatja A kis kunokhoz címzett röplapját Az utókor által fönséggé minősült szövegét a jelzők e hitványul elkoptatott áradatában jellemezni sem merem. De olvasásakor kezdem megérteni Ovidius igéit: Dcus est in nobis et agitante calesci- inus illő, Isten bennünk vagyon és hatása kapcsán hevülünk. Hiszek hát a nemzeti próféták kiváltságos Ihletében, aminő igaz Napoleon elbái Emlékiratának e mondata : „Csak az utókor ismeri meg az igaz érdemet. Aki erőlködést, áldozatot kíván kortdrsaitól : azoknak látszólag nem barátja, mert 6k csak

nyugalmat cs élvezetet óhajtanak. A népek a gyermekhez, akinek minden erényét és hibáit bírják, abban is hasonlatosak, hogy azokat szeretik leginkább, kik nekik hízelkednek és ajándékoznak. De igy nem ké- peztetnek férfiason sem népek, sem gyermekek. KI nevelni alcarja őket, ne figyeljen sikoltásukra, sajgásukra.“ E mérték szerint Petőfi röplapja valóban napóleoni, ama szivbemarkolö kőzvetetlen egyszerüsé- get értem, minő a másik szellemóriás felhívásain át- nyilallik. Lássuk érdemleges töredékeiben :

„Az én apám"

. . Emlékeztek még arra az alacsony, köpcös mészárosra, ki egykor a félegybázi, szabadszállási és szentmiklósi mészárszéket árendálta. Az az én apám. Minden becsületes ember szerette őket közü- letek, mint ahogy becsületes emberek szeretik egymást. De én rám nehezen fogtok emlékezni, én még gyermekkoromban elszakadtam közületek ... Én szerszámnak ajánlom magamat kezeitekbe, semmi másnak. Magyarország az utóbbi időben sokat tett, de még korántsem tett eleget arra, hogy boldog és szabad legyen; mert minden nemzetnek a két fő célja: boldogság és szabadság. Magyarország eddig egy nyers fenyőfa volt, — most már le van vágva és jól van deszkákra fűrészelve, de még nincs dm meggyalulva; pedig előbb meg kell gyalulni, hogy asztal készüljön belőle, — az a dicső asztal, melyhez majd odaül vendégeskedni a két földi istenség: a boldogság és szabadság . . . Abban a pillanatban vágnám ki nyelvemet, amelyben nem úgy szólna, mint érez szivem . . . Nem akarok dicsekedni, de

isten szent úgyse, tehetségemhez képest tettem annyit a hazáért, különösen a köznépért, hogy bizodalmára érdemes legyek . . . Könnyű most a nép barátjának lenni, mikor a nép az ur a hazában és a. világon, de én már akkor barátja voltam a népnek, mikor még azt parasztnak hívták és megvetették s engemet szinte megvetettek, keserűséggel illettek, mint a nép pártfogóját . . . Hanem azt korán se várjátok, hogy titeket magasztaljalak, mert akkor szemtelenül hazudnám. Becsülef*mre mondom, hogy ti nem vagytok remek emberek, vagy eddig legalább nem voltatok ... Az isten az állatoknak teremtett négy lábat; az embernek csak kettőt; azért, hogy egyenesen járjon és embertársainak egyenesen a szeme közi nézzen, mert az ég alatt minden ember egyenlő. Egynek sem szabad másokra lenézni; egynek sem szabad másokra felnézni. Nem ismerek magamnál sem kisebbet, sem nagyobbat . . . Fő- óhajtásom, hogy én nálam minden ember nagyobb tehetségű és nagyobb buzgóságu legyen a magyar hazában, amely haza, adja a magyarok istene, hogy mindörökön örökké éljen."

Ha: A stilus az ember, akkor e röplap szövegében ott van az egész Petőfi.

Erőszakos választás — Petőfi ellen

A választás Petőfi szabadszállási kerületében 1S44

junius 15-én zajlott le. Helyesebben csak zaj volt, választás nem. A szabadszállási ev. ref. esperes-lelkésznek, Nagy Simon főliszteletü uramnak fiát, Nagy Károlyt kiáltották ki egyoldalúkig, az erők jogszerű összemérhetése nélkül követté. Tagadom, hogy Petőfi megbukott a Kiskunságban. A már előbb becstelenül fölizgatott szabadszállási lakosok űzték el őt, majd hiveit, az alkotmányos erőösszevetést lehetetlenné téve, pont a választás délelőttjén reggeltől folyamatos dermesztő erőszakkal, Nagy Károlyék ég a szabad- szállási hatóság összejátszáséval.

Adiik át a szót e keserves tárgyban maginak Petőfinek, ki a dolgok lefolyását, Szabadszállásról elüzetve, még azon melegében, az úgynevezett választás napján: 1848 junius 15-ike éjjelén irta meg. Cikke erről 1848 junius 19-én jelent meg a Március Tizenötödike 32-ik számában a következő figyelmeztetéssel: „Kérem minden becsületes elvű szerkesztő- társamat, hogy e cikket lapjában közölni szíveskedjék. Petőfi Sándor.“ Kiegészíti a tények kiteles 1 összefoglalását a derék Bankos Károly híradása ! Petőfi követjelöltségéről a Pesti Hírlap 92. számában 583. lapon, 1848 junius 27-cn. Egyszerűen átirjuk illetőleg jelenítjük Petőfi és Bankos adatrögzítését

Hogyan korteskedett Petőfi ?

Az alább előadandók tekintetében tehát méltóz tassanak felelősség szempontjából a másvilágon ke reskedni, melynek szabadon ideveiődni epekedő Petőfi-világcsillag sugárzását éppen most készülő dünk az egyszázados test szerint való születés alkal inából ünnepelni. Ünnepeljünk. Illik is. De az ünnep lésre itt lehessen ám Petőfi lelke is. Meg ne mozdul jón az a szobor-érckar, mely alatt nevében army meggyőződéstclenség, sőt valótlanság hangzott el.

Petőfi lemegy szülőföldjére : a Kiskunságba. Prokla mációt oszt szét, melyet „az egész kerület választói nai nem kaputos része lelkesedéssel jogad“. Vissza jövet Pestről, oly borzasztó hírek keringését találja melyeit „csak a legelvetemedettebb gonosztevőt lile tik“. Bankos szerint: tolakodást, lázitást, sőt a kom munizmus elveit olvasták ki „a szánandók" Petőfi idé zett röplapjából. Egyik tekintélyes ember tiltakozása még utólag is megdöbbentő: „Megparancsolom a felszegi lakosoknak, hogy azt az akasztófáravaló Petőfit be ne bocsássák a városba. Kövezzék agyon."

A kunszentmiklósi nép nemesen viselkedett. Nem fért a fejébe, honnan e változás az urak részéről, hisz egykor dicsőítették Petőfit, sőt „hétországra szóló lakodalmat és fáklyásmenetet adtak neki“.

Pclőfi 1848 junius 11-én későn este érkezik ne- j jével Kunszentmiklósra. Bankos menten beszámol j

neki: „kiket ragadt el az őrjöngő düh; gyalázatot akarnak rajta ejteni; lerántlatják beszéde közben, j sőt lerántják maguk“. Hívei mégis égnek a kivän- I csiságtól: hallani öt. Ezért junius 12-én templom után újból tisztelgő küldöttség jelen meg Petőfi szállásán. A nép a városháza előtt várja. Az elöljáróság engedélyi vonakodására 300-an rohannak Petőfihez, kész lévén a városon kívül, a határban meghallgatni őt. Petőfi velük megy és bejelenti a megtartandó népgyülést. A városházán: „ráröffen az egész berzenkedő süldisznó csoport". Végre Petőfi föltételekkel megkapja Kunszentmiklóson a beszédengedélyt. Eszerint a felelősség mindenért Petőfit terheli s a

beszéd előzetesen a hatóságnak bemutatandó. Felelete igazán petőfies: ö maga sem tudja, mit fog beszélni és ha előre készítette is volna el beszédét, nem azért törülték el március 15-én a cenzúrát, hogy most kupaktanács vizsgálata alá bocsássa munkáját. A biró ismételt sürgetésére úgy nagyjából jelzi Petőfi, hogy a követválasztásról fog beszélni és a távollétiben rákent rágalmakról. Nosza, iszonyú felfortyanás. A választásról fecseghet, de: „bírót minden hatalmával tiltja magamat a vádak alól mentenem. Oh, bírók példányképe!“

Ezek után Petőfi kiáll a városház elé és mégis beszél a néphez, ö maga: „Mig beszéltem, többen nyitott bicskákkal álltak körülem; , azt hallották, hogy, amint ők nevezik a kaputosokat, a farizeusok le akarnak engem beszédem közben rántani.“

Délután Petőfi: „egy kis körülnézés végett" át- rándul Szabadszállásra, semmi kétség nem lévén felőle, hogy ő lesz a követ. Kunszenlmiklósra visszatértében hallja a rágalmakat: „Hogy az én délelőtti beszédemet egy újságból loptam; Szabadszállásra be sem eresztettek, de a város végiről visszakergetlek stb.“

A megvádolt Petőfi

Junius 13-ikán Bankosékhoz, Petőfi szállására

ígérkezik a „Szabadszállás városa birdi“-nak pecsé- levele, melyben Petőfi; „fanatikus izgatónak, viperafajnak neveztetik, aki polgártársainak ama kérdésére, hogy mikor leend már béke honunkban, azt feleié, hogy sohasem, mig ezen ország vissza nem száll azokra, akiké volt, t. i. a tótokra". Folytatólag a szabadszállási pecsétes hatósági irat: alacsony jellemű egyénnek nevezi Petőfit, ki kész lenne eladni bennünket a legcsekélyebb árért. Másfelől is hangzik : Petőfi muszka-kém, tót királyt akar. A leirat szerint: „Ilyetén állásában a dolgoknak", tudtára adatik Petőfinek, hogy ha élete kedves, csütörtökön, a követválasztás napján, Szabadszálláson meg ne jelenjék, mert a nép ingerült s nem állhatnak jót „méltó haragja fölgerjedésében lehető dühéért".

Petőfi a választást előző estén, junius M-ikén, nejével együtt Szabadszállásra érkezik. Szállásadói rémülve fogadják és figyelmeztetik az élelveszede- leinre. Petőfi ingadozására Szendrey Julia, Petőfiné, határozottan kijelenti:

— Nem megyünk. Itt fogunk maradni... N» mondhassa senki, hogy te hátráltál.

Petőfi hát még a megjövetel estéjén a szabad- szállási városházán terem, az ott valók nagy meghökkenésére. A főjegyző különben jó embere, ki megtagadta a részéről kivánt hivatalos megrágalmazását Petőfinek. „Néhány jelenlévő stheder, ngymond Petőfi, szörnyűképpen mentegetőzött, hogy ők sohasem támadták meg jellememet, csak elveimet. Oh, th..s tudjátok is ti, mi az a jellem, ml az az elv."

Éjjel muzsikaszó ébreszti fel Petőfit Az egét» várost itatja a pap és fiát éltetve, hajnalhasad tig tart az italozás és orditozás,

„A hazaáruló éa a mnszka-splon“

Kora reggel Petőfi újból a városházán, ahol egy individuum, ki ifjanta atyjától 40 bankó forintot kölcsönzött : szemtelennek nevezi őt. A lavina megindul; Feléje tódulnak. Száznál több torok bömböli Petőfi körül:

— Ez a hazaáruló, ez a muszka-spion, akasztófáravaló. Üssétek agyon.

A biró Petőfit az emeletre kíséri. Találkozik a követválasztási bizottmány elnökével, ki a népgyiilé- sen kijelenté : „Hogyha a nép agyon nem veri Petőfit,

6 fogja agyonlőni." Kérdi az elnök, hogy mert idejönni? Ha Petőfi ebben a pillanatban el nem takarodik avárosból, nem kezeskednek életéért. Az a szabadság, hogy aki nem tetszik a népnek, azt ktkérge- tik a városból.

Az öreg pap, ki fia érdekében 24 akó borral pré- dikáltatott az éjjel, biztatja Petőfit, hogy ne féljen, de ő is a távozást javallja.

Petőfi fegyveres nemzetőröktől körülvéve távozik gyalog szállására. „Csak az hiányzott, hogy kezemet hátra nem kötötték" — mondja Petőfi — és kocsira kapva, indulnak nejével vissza Kunszentmiklósra. Közben észreveszi, hogy a kocsis düllő utakon hajt s kerüli az utat; kérdésére odaböki a hetyke legény :

— így parancsolták. Majd a bősztöri csárdánál rátérünk.

S egyszerre messze távolban feltűnnek Petőfi zászlaival az országút hosszában a szentmiklósi és lacházai kocsisorok. Elkerültették egymást.

„Az ellenzék terrorizál"

Petőfi „irtóztató dűhvel" ér haza. Délfelé emberei is otthon. Ezek beszélik: a bösztöri csárdánál már várta őket a pap fia embere minden csábítással. Bankos hitelt nem adva a hazug beállításoknak, maga siet a szabadszállási városházára, számonkérve ott Petőfi hollétét. Közben ál-rémhir érkezik a központba, hogy a város végén a két párt fegyveresen összetűzött. Pedig Petőfi embereinél még bot sem volt.

Petőfi otthon lecsöndesiti az izgult kedélyeket, mondván :

A törvény majd elégtételt ad nekik, amiben nem

kételkedem.

„És ennek ma kellett történnie, hogy engem, mint orosz spiont, mint hazaárulót agyon akart verni a magyar nép ; ma junius 15-én, ma 3 hónapja, hogy március 15-ike volt, midőn első valék azok közt, kik a magyar nép szabadságáért szót emeltek, síkra szálltak I De én ezért nem a népet kárhoztatom, hanem annyival inkább szent, mert gyönge, mint az asszony s mint a gyermek. Dicsértessék a nép neve, most és mindörökké."

Petőfi eme fenkölt zárószavait bizonyos éles mondat előzi meg: „Szabadszálláson egyhanggal, szavazás nélkül kikiáltották követnek a pap fiát (Nagy Károlyt); egy gőgös, buta embert.“ Dr. Huttkay Llpót.

Utolérhetetlen

a Zo&ó crém, púder, szapp