Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 47-es doboz
arcbőr, a szeiueiunere résién oajují., ...... — csakugyan .Caravaeioli volt! Auióruhát viselt, csak egyetlen pillantást vetett ream, a mint a járdán az ott várakozó autójához átkerült. Arckifejezésének fagyosan tragikus maszkján nem észleltem változást, örvendve állapítottam meg tehát, hogy nem ismert föl. M'r.damellett furcsa, hogy ezzel is törődjem, miután ő egész életében megtagadott. ne<m akar t annak elismerni, a ki vagyok! Ah, milyen élvezettel kiabáltam volna ki az egész tömeg füldhaliatára az életkorát, a kifestett haját, bajszát, a hamkfogát, hogy ott tapintsak rá. a hol legjobban fái neki! Mert nem ő volt-e a leghiubb ember széles c világon? Jól ismertem természete sebezhető pontját — féktélen hiúságát, mellvei emberfeletti erőlködéssel és a komorhyikja zseniális segítségével állhatatosan és sikeresen a fiatalt adta! Anfconionak velem szemben sok volt a rovásán a magam személye, még több a boldogult atyám, de legtöbb a boldogult édesanyám miatt. Ezért kívántam hát hoSv az összes emberék közül legutolsónak ő tudja meg, mennyire lezüllöttem. Maid örvendve eszmélteim rá arra az elváltozásra, melyet mükopaszságom előidézett, negyvenévesnek tüntetve fel huszomiégvéves helyett, úgy hogy legrégibb barátom is legalább harmadszori bámészkodásra ismerne csak rám. Ezenfelül ruháza- tóm is megiéivesztíh'-li azt n néhány ismerősömet Parisban (ha esetleg átkelne a Szajnán), minthogy eddig csak a legkopottahb ruhában látlak janit mi« ellenben utolsó találkozásomkor Antonióyal ruha dolgában csaholván elegáns toliam, mint most. Mindamellett ez az önbátoritásom nem volt olyan örvendeztető, hogy gyakran felpillantani kész-. fe Iá n; h< m ej a et fi; fé 3) m bi p. gj él ec ol sz sz tu ut tál ell he fib eg: mt kel de a l » f'Jjaim&nyi. tu *^1**0* ti' szonáta-estje) nem, mint hirdeti ék IS; a ír, Ir an - _ ma csütörtökön, lG-án ,estc ‘“el 6 órakor esz SSőbJÍ Kreutzer-,:o«áta, Brahms, Schuberth. Jegv az esti pénztárnál ,s. (RozsasulgYr) * rTelmányi) Beethoven es Brahms hegedű