Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 46-os doboz
y s Előfizetési feltételek t Postán Vül^ve. va<ry Budapesten házhoz hordva reggeli $m «**i kiadás együtt.. 1 hónapra ‘2 frt. — 3 hónapra 6 frt. — á hónapra 12 frt, Az esi: kiadás postai kölönktiMeséért fei.Tift-.*«rté* haro&káfitf 36 k»„ évnegyedenként l forint. Hirdetések izintugy mint elöfizsté«ek a »T^esti ISTapló< kiadó-hivataJÁba Budapest, Ferencziek-tere, Athenaeum-épQlet, küldendők. Egyes szám 4 kr. k»cr o ík o- :S- ; s st os é- u- )tt )t- ík a n- ;ó. trD Hl is. ykrö lP aja oLiol irt oé et t s át obi .st ól ra aÖ3 doszkisrt. tint rr.ága előriai Idig íágp, a Az ek a I most már 200,000 írtra rúg és folytonosan növekszik, kárpótlásául a főváros évenkint 100,000 frtot fizessen, hogy a lánczkidkölcsön elsőbbségi kötvényeinek legalább a kamatai — melyek csaknem 100,000 frtot tesznek — fedeztessenek; azonban e kárpótlási illetéket csak az 1901. évig, mindössze tehát 15 évig, kellene fizetnie, minthogy addig ez elsőbbségi adósság törlesztetni fog. Ezenkívül természetesen elesnék az a csekély kárpótlás, melyet eddig a kincstár a hid igazgatása (?) fejében a városnak fizetett; másfelől azonban a pénzügyminiszter hajlandó lenne nemcsak a teherkocsitarifát a lánczhidon tetemesen lejebb szállítani, hanem ugyanezen tarifát a Margithidon is felényire redukálni, hogy a teherforgalom teljesen a Margit- hidra vitessék át. Ezenkívül a bérkocsik és fogatok tarifája is megfelelően restringáltatnék és kedvező arányba hozatnék. Ellenben azt követeli a pénzügy- miniszter, hogy a város a Margithidnak budai feljáróját, a mely most a kedvezőtlen terepviszonyok miatt teherkocsikra nézve szinte hasznavehetetlen, vagy lehordassa, avagy áthidalás által járhatóvá tegye. Különben is ennek szabályozása tekintetében a fővárosi közmunkatanács már régebben alternativ tervet készíttetett, a melynek megvalósítása nem járna jelentékeny kiadásokkal. A Búd. Korr. szerint e javaslatok alapján annál könnyebb lesz egyességre jutni, mert a fővárosnak az aránylag csekély és nem sokáig tartó áldozatot könnyű meghozni és általa az összes lakosságnak egy régóta táplált vágya valósulna meg; és habár ez ügyben okvetlen szükséges lesz törvényhozási intézkedés is, mégis a hidvám már az idei május 1-re megszüntethető lesz, ha a főváros képviselői ez ügyet erélyesen felkarolják. Auersperg Adolf hg, a volt osztrák miniszter- elnök, s legutóbb az osztrák legfőbb számszék elnöke, tegnap Goldeggben szivbüdésben meghalt. Nyolcz évig volt elnöke a második úgynevezett polgármi- niszteriumnak, mely kétségkívül nagy politikai jelentőséggel birt és fontos korszakát töltötte be Ausztria alkotmányos életének. Köztudomású volt, hogy e minisztérium lelke Lasser és Unger voltak; de Auersperg a szó szoros értelmében elnöke volt a kormánynak, a ki szigorú fegyelmet tartott fenn és a kormányt, mint egységes egészet minden tekintetben méltón képviselte, de e mellett nagy népszerűséget is biztosított annak a névnek dicsősége által, melyet viselt. A politikai pályához nem igen volt kedve s nevelése is egészen más irányban képezte őt; de a viszonyok a politikai térre sodorták, a hol becsülettel állotta meg helyét. Mint államférfim nagy előszeretettel viseltetett a konzervatív érdekek iránt s e tekintetben minisztériumának reformtevékenységére inkább gátlólag, mint serkentőleg hatott; de szive mélyéig alkotmányos érzelmű ember volt. Hogy mi okozta e minisztérium bukását, köztudomású. Két súlyos feladat megoldása nehezedett egyszerre vállaira : Bosznia okkupácziója és a gazdasági kiegyezés Magyarországgal. Az osztrák szabadelvű párt állásfoglalása Andrássy külügyi politikájával szemben, valamint a kiegyezés bomlasz- tólag hatottak a minisztériumra és pártjára. Az ellenzék támadásai nem ingatták meg a minisztérium állását, de midőn saját pártja is ellene fordult, beadta lemondását. Az általa vezetett minisztériumnak érdeme, hogy Ausztria közigazgatása mintaszerűen rendeztetett be és hogy a Hohenwarth-éra rombolásai ismét belyreállittattak. Petőfi-társaság. atát ’got >tta. inek y ós kö- ísra lfölillás lács ■ejuiket Sből oly ízve iket íely A Petőfi-társaságma tartotta kilencze- dik diszgyülését az akadémia nagytermében, mely, mint rendesen, ezúttal is utolsó zugáig megtelt a nagyobbára hölgyekből álló közönséggel. Jókai Mór megnyitó beszéde a költő betegsége következtében elmaradt. Helyette Komócsy József foglalta el az elnöki széket, ki rövid megnyitó beszédében megelégedéssel tekint vissza a társaság kilencz évi működésére. Megemlékszik a múlt év vívmányáról, az irói és művészi tulajdonjog rendezéséről is, melynek üdvös eredményei lépten-nyomon érezhetők. A külföld selejtes irodalmi termékei mindinkább leszorulnak a piaczról és magyar vállalatok indulnak meg örvendetes számban. Miután még köszönetét mond a kormánynak az irók jogait megoltalmazó uj törvényért, a társaság titkárának adja át a szót. Ábrányi Emil kimerítő jelentést olvas föl a társaság múlt évi munkálkodásáról, öröméről és gyászáról, mely igy hangzik: Tisztelt hallgatók ! A Petőfi-társaság kilencze- dik nagygyűlésén nekem jutott a szerencse, hogy e szép irodalmi társaság működéséről — arról, a mit egy esztendő alatt tett és a mit tenni kívánt — az alábbi sorokban mintegy beszámolót nyújtsak. A Petőfi-társaság nem lankadó buzgalommal végezte munkáját a lefolyt évben is. Nem vesztette el sem önmagába, sem a közönségbe vetett hitét s törhetetlen kitartással követte feladatát, mely abból áll, hogy a magyar szépirodalom iránt a magyar közönség soraiban minél bensőbb és állandóbb érdekeltséget keltsen. Hogy a közönség nagybecsű érdeklődését megtudta őrizni — miután évek bosszú során át meghódította azt — arról a társaság havi felolvasó ülésein mindannyiszor örömmel győződhettünk meg. E havi üléseket mindenkor oly díszes hallgatóság látogatta, melyre minden irodalmi társaság méltán büszke lehetne és melyre dicsekvés nélkül szabad hivatkoznunk, mint fáradozásaink legelőkelőbb jutalmára. Hogy e díszes hallgatóságban a legszebb és legbűbb elemet a nők képviselték, talán mondanuuk sem kell. Nemcsak nálunk, a müveit világon mindenütt a nők azok, kik a szépirodalom iránt soha ki nem apadó vonzalmat és érdeklődést tanúsítanak. A velők született szép érzéknél s nemes hajlamuknál fogva szívesen hallgatják a költőt, ki a szerelem gyöngéd sóhajaival elandalitja, a szomorúság, gyász, fájdalom méla akkordjaival édesen megszomoritja, a hazafiság magasra törő pátboszával fölemeli leikeiket; odaadással figyelnek a regényíróra, ki éles psicbológiával tárja föl előttük az élet sokféle rejtélyeit s biztos kézzel festett képeiben megismerteti velük a világot száz és százféle alakjában. Ok, a kik az életben a legkomolyabb kötelességeket teljesitik minden hiúság nélkül, tisztán áldozat- készségüktől vezéreltetve, kik a legfárasztóbb napi gondokat angyali türelemmel végzik a nélkül, hogy kárpótlást találnának a kielégített dicsvágyban, vagy részt kérnének a hatalom gyakorlatából, mely a küzdelmet becsessé, vagy legalább indokolttá teszi: ők szívesen pihenik ki magukat a szépirodalom körében, megértik s élvezik a szépet és üdülést találnak abban, a mi nemesebb élvezetet, magasabb szórakozást kínál. Méltán emeljük ki e jelenséget, különösen ma, mikor súlyos társadalmi és politikai problémákkal való tusakodás még inkább el látszik vonni a szép- irodalomtól a férfiak ama sorát, mely jobb viszonyok közt is csak futólagos tekintetre méltatta a szép- irodalom buzgó törekvéseit és most még inkább fölmentve véli magát az alól, hogy eddigi közönyösségét melegebb érdeklődéssel, kitérő magatartását aktívabb pártfogolással váltsa föl. Nincs jogunk szemrehányást tenni azért, mert valaki hazájának üdvét az anyagi tényezők művelésében keresi; nem vád senkire nézve, ha nemzetének haladását a szép- irodalmon kivül eső körökben szolgálja és a kézzelfogható gyakorlatiság különböző ágaiban igyekszik magát hasznossá tenni a közügyek érdekében. Mindez szükséges, sőt nélkülözhetetlen, mert reális alapot képez, melyen a társadalom áll. De mindenesetre egyoldalúnak kell neveznünk ama felfogást, mely a gyakorlati ember komolyságát úgyszólván ellentétbe állítja a széppel való foglalkozással és önmagával mintegy elakarja hitetni, hogy a költői és művészi elme produktumaihoz csak idővesztegetéssel közeledhetik. Minden kultúrának virága a müizlés s csak az a nemzet lehet igazán nagy és boldog, mely a férfias munka anyagi eredményével az irodalom és művészet nagyságát mozdítja elő, hogy gazdagságának díszt, jólétének harmóniát, nevének örök tartósságot biztosítson. Az említettem felfogásban rejlik annak fő oka, hogy a magyar szépirodalom még most sem részesül abban az anyagi támogatásban, mely nélkül igazi lendület nem képzelhető. Éppen azok áldoznak legkevesebbet, a kik legtöbbet tudnának adni, ha teljesen átértenék a müizlés folytonos fejlesztésének a széppel való állandó — nem divatszerü — foglalkozásnak kiváló fontosságát. A gyakorlati munka művelésében tehetőssé vált osztályok költséges passziónak tekintik azt, a mi máshol a magasabb gyönyörök életszüksége, a szellemi élvezetek tetőpontja. A Petőfi-társaság a maga részéről mindent elkövet, hogy valahányszor alkalma van segítse széles- bitni azok körét, kik a magyar szépirodalom munkásai körül sorakoznak. Tudja jól, hogy valamire való eredményt is csak nagy kitartással lehet elérni, kitartással, mely csüggedést nem ismer és illúzióitól nem engedi megfosztani magát. Mint a szorgalmas munkás, reggeltől estig talpon van és verítékét azzal a tán jláirő, a tak Ion ősz imiut, jen iiníég rül űazeíár kai ival benás saida 3SZÍ sé ? oly n a ett. vol. i a t a íurczolt ide s tova. Végre már erőt vett rajta az unalom s elviselhetetlenné vált előtte a csöndes, szűk hajón való tartózkodás. A nap már nyugovóra hajolt, midőn a többiek visszatértek. Dada azonnal emlékezteté Karniszt amaz ígéretére, hogy Alexandriát megmutogatja neki, Hersze azonban parancsoló, hogy más napig türelemmel legyen. A leányzó, akinek kedélye ma érzékenyebb és izgultabb volt, mint máskor, könyezni kezdett s a fonórokkát, melyet ápolóanyja átnyújtott, a tóba ‘vetette s zokogva mondá, hogy ő nem rabszolganő s elszökik, élvezetet keresve ott, ahol arra akad. E mellett oly durczás volt, hogy Hersze türelméből kijőve, hevesen rendreutasitá. Dada felugrott s köpenyeget terítve vállaira, az átjárón keresztül a szárazföldre akart szaladni. Karnisznak azonban sikerült visszatartani a rohanót, miközben szemrehányóan kiáltá: — Gyermek, nem látod, mily fáradt vagyok? E szavak észre tériték a bajadont. Vidám pillantást akart vetni az ősz énekesre, de a szemek köny- nyein keresztül nem sikerült neki. Azután egy sarokba húzódott vissza, csöndesen sirdogálva. Az öregnek szive megesett rajta, hízelgő, nyájas szavakat szeretett volna hozzá intézni. De erőt vett magán s néhány szót súgva nejéhez, kijelenté, hogy kész Dadát a ka- nopiai utczán át a Brucbiumba vezetni. A hajadon vidáman kaczagott fel s kezével letörülve a könnyeket, az énekes nyakába borult. Azután megcsókolva érdes arczát, kiáltá: — Te vagy a legjobb a világon j Készülj fel gyorsan s Agnét is magunkkal viszszük, hogy ő is lásson valamit! Az ifjú keresztény leányzó azt válaszolta, hogy inkább a hajón marad. Karnisz és Dada tehát útra keltek. Orfeusz követte őket, mert a csapatoknak sikerült ugyan szétszórni a lázadókat, de a város még mindig nem látszott nyugodtnak. Lefátyolozva, minden eziezoma nélkül, — erről Hersze gondoskodott, — lépdelt a hajadon az öreg énekes karján az utczákon át, számtalan kérdést intézve Karniszboz, mindarról, ami útközben szemébe ötlött. S mindezt oly határtalan jókedvvel s bobó gyermetegséggel tévé, hogy Karnisz csakhamar elfeledkezett fáradtságáról, örvendve, hogy a számos, előtte ismeretes régi és uj látnivalót megmutathatja. Dada gyönyörködése a kanopiai utczában érte el tetőpontját. Égyik palotaszerü épület a másik után emelkedett. A házsorok mellett födött oszlopcsarnokok vonultak tova, széles szikamoráktól árnyalt gyalogút osztotta ketté a főútat s a gyönyörű fasor mindegyik oldalán nyüzsgő embersokaság között pompás fogatok hajtattak fel s alá s toporzékoltak a lovasok paripái. Az utcza lépésről lépésre nyújtott valami újat, a szemnek tetszőt. Nagyobbszerü, gyönyörűbb utczával még Róma sem dicsekedhetett. Dada több ízben hangosan fejezé ki tetszését, Karnisz azonban mindenre csak a fejét rázta. Fellázította vérét, hogy a keresztények a gyalogút közepén álló kútat, — tiszteletreméltó nílusi istent, — melyre bájos gyermek alakok kúsztak fel, — eltávolították és hogy a Hermák a kocsiút széleiről eltűntek, csak csonka maradványaik által jelezve azt a helyet, a hol egykor állottak. Nem volt kisebb Orfeusz haragja sem és ez tetőpontját érte el, midőn egy gyönyörű épület magas bejáró kapujának mindkét előtalapzatán Demeter és Antifiluszi Pállasz Athéné helyén — melyek egykor a város legszebb ékességei voltak, két durván faragott bárány feküdt, vállaikon nehéz keresztekkel. A két szoborról az agg énekes sokat beszélt hajdan a fiának. (Folyt, köv.)
