Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 46-os doboz

Egy franczia tudós Petőfiről. Maxime du Gamp, kit nem rég vettek föl a franczia akadémia halhatatlanjai közé, m. hó 28-án tartá székfoglaló beszédét, bevett szokás szerint, előde, Saint-René Taillandier fölött, ki Petőfi verseiből többet átültetett francziára. A vendégek közt ott volt Türr István tábornok is, ki egyenesen azért utazott Pestről Párisba, hogy az ünnepeltet, régi fegyvertársát megtapsolja. Maxime du Camp beszédének az a helye, mely Taillandier Petőfi-forditására vonatkozik, igy szól:

«A költészetnek nincs hazája; őt is universá- lisnak lehet nevezni. Taillandier tudja ezt, s megnyitja füleit a Kaukázusból jövő énekeknek, a pusztán, a Kárpátok alján s a Duna partjain fölhangzó dallamoknak; hű viszhangként ismétli e harmonikus hangokat, s megtanít bennünket arra, hogy szeressük. A két költő (Petőfi és Lermontoff), kiknek műveit francziára átültette, méltó volt e tiszteletre. Mindkettő kezében kard volt, mit erővel forgatott. Mindkettőnek erőszakos halállal kellett kimúlnak. Taillandier figyelmét nemcsak e fiatal emberek tragikus sorsa kéltette föl, nemcsak az a sajátságos illat árad verseikből, mint a mi a hegyormon nyiladozó virágból: nem, valami fenséges bilincseli őt le Lermontoff és Petőfi verseiben, a szabadság lehe csap felé ezekből.»

7,

f