Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 46-os doboz
10 Lant és kard. yPetöfi emléke Seges váron.'' — Saját tudósítónk távirata. — Segesvár, jul. 31, A tizenkilencedik század legnagyobb magyar lírikusának, aki kezében lanttal és karddal harcolt és vérzett el a «világszabadság»-nak s nemzete függetlenségének századokra szóló nagy gondolatáért, országra szóló lelkes ünnep mellett leplezték le ma az emlékszobrát Segesváron, annak a városnak a piacán, amelynek a liatá- rában hősi halállal elesett. Lélekemelő ünnep előzte meg a szoborleleplezést a fehéregyházai sikon, melynek halmai alatt az ö csontjai porladoznak. És a2 országos ünnepre a Királyhágón innen és túl eső városok és vármegyék, a nemzet összes nevezetesebb irodalmi és kulturális egyesületei kivétel nélkül elküldték a maguk követeiket és koszorúikat. A bevonulás. Reggel nyolc óra után kezdődött meg az ünnep a vonaton érkező sokaság bevonulásával az eseményhez méltóan földiszitett városba. Annyian érkeztek az ország minden részéből, hogy azok egy részét a közeli Erzsébetvárosban kellett elszállásolni. Az erzsébetvárosiak reggel 8 óra 6 perckor érkeztek s 8 óra 20 perckor indult az ühneplö közönség fehéregyházi síkra, az emlék fölavatásához. Itt bevárta a Székelyföldről és Brassóból érkező vendégeket, kik ily sorban érkeztek: első székely-vonat • 8 óra 40 perc ; második székely-vonat : 9 óra ; Brassó felől vegyes vonat: 9 óra 20 perc; rendes székelyvonat: 9 óra 38 perckor. Ugrón Gábor vezérlete alatt a székelvség 200 kocsin érkezett, s ezenkívül képviseltette magát az Országos Nemzeti Szövetség, melynek hatalmas babérkoszorúját Katona Béla főjegyző helyezte el lelkes beszéddel a szoborra. Az E. M. K. E.-t Sándor József, az E. K. E.-t Radnóti Dezső képviselte. A kormány képviseletében Sándor László főispán jelent meg. Ott voltak továbbá: az erzsébetvárosi ev. ref. egyház küldötte, Zayzon János lelkész, az 1848—49-es honvédegylet központi elnöksége nevében Mikár Zsigmond ; a székely-keresztúri állami iskola tantestülete és a tanítóképző intézet tanári kara; Pozsor.v város képviseletében Brolly Tivadar; a pozsonyi Toldi-kör és jogakadémia képviseletében Vutkovics jegakadéntiai tanár; Gyergyó-Szent-Miklós képviseletében Költő Ignác-, Kolozsvár város képviseletében Albacli Géza polgármester és Esterházy László főjegyző; a kolozsvári 48-as honvédegylét Szabó Sámuel vezetése alatt; a torda-aranyosmegyei 48-as honvédegylet képviseletében Veres Károly: a budapesti újságírók egyesülete részéről Cziklai Lajos ; az országos történeti ereklye-muzeum képviselője : IJeáky Albert; Arad sz. kir. város küldöttjeként Salacz Gyula ; az országos középiskolai tanáregyesülettől dr Szttppm Vilmos ; Udvarhely vármegye képviseletében Jakab Gyula ; Arad vármegyéből Szathmáry Gyula ; a Petőfi-önképzŐ- körből (ev. ref. koll. önk. köre) Székely-Udvarhelyről Fejes Áron; a marosszéki honvédegylet részéről Bihari Sándor; a magy. tud. akadémiától Szily- Kálmán és Gyulai Pál, aki egyszersmind a Kisfaludv-társasá- got is képviseli; az erdélyi ev. ref. egyházkerületből Szász Domokos püspök ; Fogarasmegve megbízásából Bocskor Ádám ; a magyar történelmi társulattól dr Szádeczky Lajos; Nagv-Enyed városából Zsom- bory Sándor; Budapest székes-főváros képviseletében Rózsavölgyi Gyula tanácsos ; az országos függetlenségi párt részéről Illyés Bálint; a brassói magy. kaszinótól Orbán Ferenc; Torda-Aranyosmegyét Beteg Miklós; Gyulafehérvárról Issekutz János; Alsó-fehér- megyéből Csathó János: Szatmár városból Körös- mezey Antal; a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond- társulattól Bedöliázy János ; Háromszék vármegyéből Deési Zoltán ; az aradi 48-as honvédegylet; Csik- megyéből Mihály Ferenc-: az Otthon hók és hírlapírók köre részéről Rákosi Viktor; Debrecen városból Oláh Károly és a marosvásárhelyi kollégium képviseletében Horváth József, Tordáról körülbelül 50 főnyi küldöttség jött. A százas rendező-bizottság, mely egy szükebb- kőrü végrehajtó-bizottságot alakított az ünnepek rendezésére, minden kitelhetőt megtett a siker érdeké-' kében, és a siker rr m is maradt el. A szükebbkoru végrehajtó-bizottság tagjai voltak : Sándor László, elnök, Alpár Ignác, Balázs Imre titkár, Borskor Árpád, Bartha Miklós, Bendek Mihály, Fodor Lázár, Horváth László alelnők, Imess Jenő, Kedves István pénztárnak, dr Krausz Frigyes, Nagy Elek, Se#esi Ákos, Somogyi Albert, Somogyi István alispán, SzobosZlaí Károly alispán, báró Szentkereszty Pál, libád Antal, Török Albert, Ugrón Gábor, Ugrón Zoltán. . 1.1. PESTI HÍRLAP A fehéregyházi sikon. A fehéregyházi sikon emelkedő honvédemlék leleplezési ünnepét a rendezőbizottság elnöke, Sándor László főispán a következő szavak kíséretében nyitotta meg: Hazafiui örömmel tekintek körül a mostan ünneplők ezreivel megtelt, ezelőtt 48 évve! csatazajtól visszhangzó térségen. Büszke vagyok, hogy nemzetemből néni halt ki a haza védelmében elesettek iránti kegyelet. Közeli és távoli vidékről jöttek, hogy a mai napon tartandó nemzeti ünnepségben részt vegyenek. Az ünnepet rendező bizottság nevében is megjelenésükért bálámat nyilvánítva, az ünnepélyt megnyitom. A főispán ezután a szobor-bizo tság megalakulását és a szobor fölállításának történetét ismertette. A percekig tarló éljenzés és taps lecsillapultá- val a székely-udvarhelyi dalárda Vajda. Emil karnagy vezetése alatt a himnuszt énekelte, melyet a lelkesült közönség vele énekelt. Az ének után Szász Gerő, volt 48-as honvéd, kolozsvári ev. ref; főcsperos, tartotta meg nagyhatású beszédet, melyből a következő szép részletet közöljük: Petőfi Sándor megdicsőülése az évszázadokon keresztül földönfutó magyar bazafiságnak megtestesülése a hazaszeretetnek : életkivonata Magyarországnak. Annak a Magyarországnak, meívnek harci dicsőségét egy évezreden keresztül a szerencse néha fölemelte mind az ég boltozatáig, holott három tengerpart vidéke volt határa; néha ugyan a szerencse megalázta Várnáig; Mohácsig: de Magyarország küzdött, vergődött, élt és megszülte Petőfi Sándort. E név előtt hajtsátok meg zászlóitokat. Ez a név ném szimbólum csupán, mely tanit, oktat és emlékeztet a múltakra'; ez a név a «teremtés», mely figyelmünket elkötelezi a jövendő századokra. Petőfi abban a korban született, mely a nemzed lét elpusztulása és az újjászületés kínszenvedése között vergődött. Aj okaliptikus idők. A csodák korszaka. Ő énekelte: «isten Csodája, hogy még áll hazánk !» Isten csodája! De él, de van, de lesz mindörökké. Mert földjébe beledobta lobogó szivét, ezt a lángoló Vulkánt, mely fölmelegiti mind az idők végéig. Mezeinket, rónáinkat, halmainkat, szikláinkat nem tapodta meg, hanem égbe rontó lelkének szárnyain fölemelte az örökkévaló világokba, és megszentelte. Megnyitotta ajkait a világirodalomban páratlan költeményéiben, és mint az utolsó Ítélet trombitája harsogta: tiszteletet adjatok az enir béri méltóságnak ; jogot a népnek; szabadságot a szellemiek, tehát minden,élő lénynek ; mert közösen a miepk, mindnyájunké a föld, az. ég, a levegő, a szól, a harmat csöppje és a napsugár; mindnyájunknak istene az isten. És e hangokra megszületett a magyar politika, a magyar irodalom, a magyar szabadság, a magyar haza, mert megszületett .márcú.^ 15-dike. S Petőfi eljött hozzánk, föláldozni magát a szabadságért; eljött hozzánk: meghalni. . Meghalni! Ki hiszi azt el valaha, hogy Petőfi meghalt! Hiszen, itt körülöttünk élnek az erdők, melyek őt látták. Él a madár, mely tőle lopta el dalát. Él a virág, mely tőle nyerte . himporát. Él a sas, mely tőle örökölte szárnyait. Él az isten. ... Ki hiszi azt el valaha, hogy az isten kf"éré teremtett ember meghaljon ? Petőfi él! É ■ élni fog, inig egy szív lesz e földön, mely áldozatra képes a szabadságért a haza- szeretet nevében. Ezért dobban e téren e pillanatban egész Magyarország szive. Szász Gerő beszéde után ismét Sándor László főispán lépett az emelvényre és átadta a szobrot Lendvai főszolgabírónak, Nagy-Küküllőmegye képviselőjének, aki azt átvette. Végül a temérdek koszorút helyezték cl az obeliszken. Tizenegy óra után ért véget a fehéregyházai ünnepély , s ekkor indult vissza Segesvárra az ezrekre menő nagy, közönség. ; A segesvári szoborleleplezés. 1 A segesvári uj vármegyeház előtt állították Töl Petőfi Sándor szobrát, melyet az ifjú székely művész, Költő Miklós mintázott és készített el. ‘ A szobor a nagy költőt honvédtiszti ruhában ábrázolja, amint1 tekintetével a fehéregyházi harctérre néz, baljában kardját tartva. A segesvári szoborleleplézési ünnep déli 12 órakor vette kezdetét. Sándor László főispán nyitotta meg, majd a székely-udvarhelyi dalárda énekelt. Azután Bartók Lajos lépétt az emelvényre. Beszédéből kiemeljük a következő részeket : Gloria victis! Dicsőség a legyőzötteknek ! Ti győztetek, akik elestetek! S Tied az örök dicsőség, nemzet ébresztő költője, nép talpraviasztó dalnoka a harc előtt, baj társa a csatakién, osztályosa a halálban, közös sírban, föltamadásban, halhatatlanságban ! Nem Petőfi dicsősége öregbítéséről, hanem a nemzetéről van szó. Szobor és ünnep mái-ahhoz nem tehet. Taroljon az idő körüliünk mindent pusztává: Petőfi neve oly magasságban fog emelkedni Európa nagy nemzetei előtt, mint Pompeius oszlopa az afrikai sivatagon. Nála költemény nem volt hazugság, egy volt az életével, jellemével s tetteivel és mindez igaz volt. Azért a legnagyobb költő, mert izröl-izre az. A szabadságharc költőjével egy -volt benne a honvéd. S a költő szobrától csak arasznyira a csatatér, hol a vele elhullt dicső bajnokok emléke áll. A szabadságért meghalni nem áldozat: de ő csak e halál gondolatában élt. És ama szent föld, hol vagy teljesült, amit »gondolatában« kifejez, amit jutalmul kért, hogy megáldhassa átkos életét: »Ott essem el én! . . .« Petőfi igéi 48-ig az ó-testamentumot jelentik ; 48. március 15-ikétől a magyar nemzet evangéliumát. S az első nemzetek első szellemei jöttek üdvözölve elébe. Erkölcsi épségében rejlik fensősége, ez teszi legnagyobbé Petőfi költészetét. Ebből fakadt szabadság- és honszeretete s művészete, — az oroszláni dacos erő: vódpi őseink szerzeményét, a hazát. A földdel csak egy pont köti össze: a haza földje, da ez nála.a leglélekemélőbb eszmény. 0 mindazért együll harcolt, ami csak ideális ; s nincs ideál, mely valaha emberszivben fészkelt, liogv az ő szivéből elő ne zendült volna. Ezért ő a mi e-zményünk, a költők eszményképe, a költők költője. Ezt nem voltak képesek sem a zsoltáros király, sem a caesarl Róma ódaköltője, sem a keresztény lovagkor s az újabb századok dalnokai elérni: csak a modern demokrácia, népszabadság Petőfije. Nem is tudja — igy végzé a szónok a beszédet — iigy egyesíteni a nemzet fiait senki, mint Te! A testvérek, magyar és székely, érted jöttek ide, ki az alföldi síkról, hol születtél, szintén e hegyek közé jöttél — meghalni. A nagy Magyarországé lévén bölcsőd, sírod a kis Erdélyé lön, hogy e szent hamvakkal még egységesebbé tedd az egy hazát, benső kapcsa légy uniónknak a nemzeti fejedelmek földével, a Báthoriak, Bethlenek, Bocskaiak, Rákócziak birodalmával! Eljött hozzád a magyar, kihez igy szólsz: »Talpra magyar, hi a haza !« s a székely, kihez igy szólsz: »Nem mondom én: előre székelyek! előre mentek úgy is, hős fiúid« . Az, idő bércei, a századok, amint Te irád, örökre zengeni fogják neved. Mi azt akartuk megtudni : itt, Erdély e bércei yisszhángo'zzák,-e még egy fólszazadév nagy és dicső eseményeit, Bem ágyudör- géspt, Petőfi tárogatóját, a magyar hősök elszánt rohanását a szabadságért, melynek azok is hasznát veszik, akik ellene voltak? Éí egymást végre átölelve, kiáltjuk: *Nem igaz, hogy a magyar testvértelen /« Majd Pósa Lajos lépett az emelvényre s az ezrekre menő ünneplő közönség viharos éljenzése között szavalta el ünnepi költeményét.. . Amint a szoborról a lepel lehullott, Sándor főispán átadta Nagyküküllő vármegye megbízottjának, Somogyi István alispánnak. Somogyi István alispán lendületes beszéddel vette át a szobrot. A székelvség erre elvonult a szobor előtt., A szoborra szánt koszorúkat még reggel 7 órakor Köilő Miklós szobrász a szobor alapzatára helyezteA banket. A Petőfi-szobor ünnepies leleplezése után az ünnepet rendező-bizottság 500 személyié szóló ban. kettet rendezett a városi vendéglő nagytermében a vendégek tiszteletére. A bankett délután 2 órakor kezdődött. Az első felköszöntőt Sándor László főispán mondta a királyra és családjára. Apáthy Péter a Segesvárnál elesett hős honvédek emlékére és a még jelenlevő 48-as honvédekre emelte poharát. A banketten fölolvasták a százakra menő tele- grammokat, amelyek lelkes hangon emlékeznek meg a mai ünnepről. Üdvözlő telegrammokat küldött többek közt Jókai Mór, Zichy Mihály stb. A banket után a vendégsereg szétoszlott s megnézte a város nevezetességeit, ,este 8 órakor , pedig táncmulatság volt, amelyen az egész város intelligenciája részt vett A segesvári közönség a legnagyobb szívélyességgel fogadta a vendégeket s oly kitüntető barátsággal és előzékenységgel viseltetett irántuk, hogy a vendégek a legjobb benyomással távoztak a városból. A fényes és minden- tekintetben impozáns ünnepét nem zavarta semmiféle tüntetés. 1897. augusztus 1.
